Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Bödőcs Tibor a kortárs humor egyik legfontosabb és egyben legnépszerűbb szereplője. A műfaj, amit űz, a „stand-up comedy", azaz kiállni egy színpadra egyedül, majd beszélni, úgy, hogy közben nem csak a közönség reagál a poénokra, hanem mindez visszafelé is működik. Aki hallotta már élőben őt, tudja, hogy több helyről is merít. Humorforrás számára a hely, ahol felnőtt, mindaz, amit megél, de ugyanígy a közélet, a kultúra is terítékre kerül, ahogy több abszurd és szórakoztató egyházi élményt elmondott már a színpadon. Bödőcs Tiborral önálló fellépésein találkozhatunk szerte az országban, de állandó fellépő a Magyar Rádió és több televízióadó műsoraiban. Kétszer nyerte el eddig a Bon-bon-díjat, és idén megkapta a Karinthy-gyűrűt.

Vele beszélgettünk szórakoztatásról, inspirációról és a keresztyénségről.

-Mondhatjuk azt, hogy Neked munkád és feladatod, hogy embereket szórakoztass. Mikor vagy elégedett? Van-e kitűzve előtted valamilyen cél, amit el szeretnél érni a fellépéseiddel?

Röviden a cél az, hogy a nézők, akik jegyet vesznek, nagyon jól szórakozzanak. Persze, hogy ezt mivel érem el, az már az én felelősségem. Igyekszem minél színesebb, többszintes szövegeket kitalálni, a nekem fontos értékeknek megfelelni, a lehető legjobban elmondani, aztán, hogy ez hány embernél és hogyan ér célba, az már nem rajtam múlik. A műsornak ez a szépsége is, a nehezségek mellett, hogy a pilinszky-i  "most már erről is szól a vers" jegyében sokféle befogadó sokféleképpen élvezi azt. Egyébként az a jó, ha az én mércém magasabban van, és nem dőlök be a sikernek túl könnyen, mert a fenntartható fejlődésre így van esély. Ha már itt tartunk:  "S az ember célja e küzdés maga".

-Hogyan készülsz fel egy-egy előadásra, honnan merítesz? Mi jelenti számodra az inspirációt?

Van egy formába hozó része a dolognak, ami azt jelenti, ha fellépésem van, úgy alakítom az egész napomat, hogy akkor legyek a legjobb állapotban, mikor színpadra lépek. Ritka, mikor ez maradéktalanul megvalósul, de ha nem, akkor a tartalék energiákat mozgósítja az adrenalin. A készülés másik része, amikor próbálom előcsalogatni magamból a poénokat. Ennek több módja van. A magány, vagy épp a társaság hozza elő, a fáradtság vagy a frissesség. Szóval nincs kész recept. Tudat alól tör fel a viccvulkán, de ezt pontosabban leírja Csíkszentmihályi Mihály, nem akarom elvenni a kenyerét. A közéleti témákhoz sok olvasás, töprengés, mérlegelés után szólok hozzá. A falu történéseit, ha tehetem, testközelből követem, ha nem, akkor az emlékeim segítenek.

Inspirálni tud bármi, bárki. Ha nagy teljesítményt látok, nem feltétlenül az én "szakterületemen", akkor az inspirál.

-Többször előfordul az egyház, mint téma, mint humorforrás. Mondanál valamit az egyházhoz, a keresztyén hithez fűződő viszonyodról?

Igaz, hogy az ún. könnyű műfajban alkotok, azért engem a végső kérdések érdekelnek igazán. Amennyit azokból be lehet csempészni a műsorba, azt megteszem. Megvannak ennek a korlátai, de ha a földi viszonyaink abszurditásának hétköznapi formáit mutatom be, az is erről szól, szerintem. Bucsuszentlászló, a szülőfalum, búcsújáróhely, tehát erős transzcendens bázis. Magamat kétkedőnek mondanám. Mikor a Monty Python a Brian életére készült és az evangéliumokat, a kommentárokat tanulmányozták, mindannyian azt állapították meg, hogy Jézus "nagyon jó fej volt." Én is így vagyok ezzel. Nem mondom, hogy naponta, sőt a rendszeresség is csúsztatás lenne, de elő-elő veszem a Bibliát,és az előbbi gondolatra jutok magam is.  Ha az egyházakról, a hitről, vagy azokról beszélek, akik ezekre hivatkoznak, nem teszek mást, csak összevetem a krisztusi tanításokkal. Biztos, hogy azok követik, akik minden mondatukban hivatkoznak rá? Nem lehet úgy jézuskövetőnek lenni, hogy a tanítást komolyan vesszük? Ha tényleg azokhoz fordulunk, akik nem indultak pole pozícióból, sőt talán már az időmérőn kiestek, ha igyekszünk megérteni, elfogadni, szeretni felebarátainkat, az épp elég munka egy életre. Nem mondom, hogy ez nekem sokszor sikerülne, de igyekszem. Szóval egy nem hívő Jézus-szimpatizánst melengetett a Közös(s)Ég a keblén.

- Mondanál pár példát arra, ami humoralapanyagot jelentett neked az egyházzal kapcsolatban?

Mivel Bucsuszentlászló katolikus fellegvár, főleg a misék, litániák, körmenetek, papi divat (lásd Fellini: Róma) szolgáltattak gúnyanyagot eddig, de nem fog kimaradni a többi vallás sem, ezt ígérhetem. Volt már szó egyik korábbi plébánosunkról, aki mellesleg tényleg keresztényi módon viselkedett, csak a misebor a hibahatáron túl sokszor győzött. Aztán a rugalmas szakmaváltáson átesett rendőrből lett papról is beszéltem. A mostani műsoromban is számos elem van, ami a vallásról szól. Kinek lesz füle, és jegye, hallja!

-Te hogyan tudsz kikapcsolódni? Mi neked a szórakozás?

Kikapcsolódni nehezen tudok, pedig a hatékony munkához az is fontos. Semmi bogárgyűjtő hobbim nincs. Na jó, gyűjtöm a könyveket, de úgy, hogy próbálok szinkronban maradni szerény könyvtárammal, tehát amit megveszek, elolvasom előbb vagy utóbb. Aztán nagy szerelmem a filmművészet, újabban a bor minőségi dimenziója, mert a mennyiségi oldalt már ismerem. Talán a leglátványosabb kikapcsolódásom, mikor a zalai dombokon sétálok hű ebemmel, Guszti kutyával. És persze Kriszta, a menyasszonyom, de bulvár irányba ne mozduljunk el, mert nem lenne méltó az interjúhoz.