belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

A tanár, aki igazán szeret

Ami átadható: odaadás, lelkesedés, szenvedély

Emlékszem, hogy amikor a 26. évemet tapostam, akkor jelentkeztem a budapesti református teológiára. Előtte az iskolai oktatás nem volt a kedvenceim listáján, sőt... A gimnáziumot valahogyan kijártam, bár matekból, fizikából többször „levertem a lécet", s a többi tárgy nagyobbik részéből is közelebb voltam a legalsó régióhoz, mint a legfelsőhöz. Szenvedélyem a foci volt, s volt egy edzőm, akinek szintén. Ez a lelkesedés adta meg a benső tartást, hogy szüleim alkohol- és gyógyszerfüggőségének hosszú és keserves évei alatt is egészen „emberi" maradhattam. Az edzéseken teljes odaadással hajtva a benső feszültségem kiürült, miközben edzőm szenvedélye csak táplálta az odaadásomat. 26 éves koromig dolgoztam anyagbeszerzőként, targoncavezetőként, raktárosként, majd szüleim csodálatos gyógyulása után a Református Egyház Iszákosmentő Missziójában közel három évet. Minden munkahelyemen volt valaki, aki csodálatosan tanított valamire, aminek az élethez alapvető köze volt. Sok tanárom volt hát, bár ők nem iskolai tanárok voltak. Amikor 26 évesen elkezdtem a hat éves teológiai képzést, roppant nagy félelem volt bennem. Fog ez menni nekem? Ekkor azonban hasznát vettem a korábbi tanáraimtól tanultaknak. Ők ugyanis annak, amit akartak, teljes szívvel odaadták magukat. Így történhetett meg, hogy a latin, a görög, a héber, a német nyelv, valamint a harmónium-gyakorlatok nem terheltek le, sőt az első öt szemeszter után csupa jeles s kitűnő jegy volt az indexemben.

Különösen szívesen emlékszem vissza egy tanáromra, akit Déri Balázsnak hívnak. Ő görög nyelvet tanított, tehát a négy félelmetes, „leküzdendő" nyelvi tárgy egyikét.

Az első év utáni nyári szünetben ott voltam azon osztálytársaim között, akik önkéntesen a tanárral együtt egy hétre görög nyelvi „edzőtáborba" vonultak. Akkor még azt hittem, hogy a görög nyelv fogott meg annyira, de ma már tudom, hogy sokkal nagyobb ERŐ vonzott engem is magával oda. A tanárunkból áradó kimondhatatlan szenvedély, szerelem, amely éppen a görög nyelv iránt nyilvánult meg. Ugyanezt éreztem egykori edzőmnél is a focival kapcsolatban. A görög nyelvi órákon akkoriban csak csodálkoztam, hogy miképpen lehet a múlt idő valamely formájáról „szerelmesen" beszélni, s szinte eggyé-olvadni azzal a textussal, amellyel éppen foglalkoztunk. Ha valaki éppen nem tudott válaszolni a feltett kérdésre, vagy rossz felelettel rukkolt elő, akkor Déri tanár úr olyan hisztissé vált, mint akinek a szerelmét leszólják, vagy ízléstelen szavakkal illetik. Jó tanár volt ő? Nem tudom, mint ahogyan azt sem tudom, hogy mit is jelent pontosan jó tanárnak lenni. Viszont valami nagyon lényegeset átadott, közvetített nekünk: a LELKESEDÉST, a TELJES ODAADÁST, a SZENVEDÉLYT, az ÉLVEZETET. Mindazt tehát, ami ISTEN LELKE hullámhosszán áradhat. Mindegyik ilyen tanáromnak szívből hálás vagyok, mivel ők indítottak el annak a felismerésére, hogy az alapvető lényege az életnek az ODAADÁS. A tárgya másodlagos. Számomra ma a görög nyelv töredékét sem jelenti annak, mint amit az ODAADÁS mint lényeg jelent. Abban ugyanis feloldódik az óember, az én, s a LÉLEK teljesen betölti az embert, s túl is csordítja egyben. Ez a túlcsordulás az igazi tanítás, a továbbadás. Boldog az a tanár, aki szerelmes abba, amit tanít, amit továbbad. Boldog az a tanár, aki „szerelmes" azokba, akiket tanít. Boldog az a diák, akinek a tanárja így „szerelmes".

Ha iskolában egy tárgyat, vagy bármi mást az életben elsajátítani, felfedezni akarsz, akkor fontos, hogy találj olyan embert, embereket is magad körül, akik túlcsordulnak, akik az odaadás, a szerelem szépségén keresztül inspirálhatnak. Lehet, hogy ezt nem az iskolában, vagy ott, ahol éppen laksz, találod meg, a lényeg az, hogy megtaláld. Mindegy, hogy hol. Keress! Viszonylag kevés tanár van, aki szerelmes abba, amit tanít. Viszonylag kevés tanár van, aki „szerelmes" azokba, akiket tanít. Roppantul kevés tanár van, aki egyszerre mindkettőbe „szerelmes". Keresd hát a túlcsorduló szívű embereket. A felfedezőúton azonban mindenképpen keresd meg azokat, akik szeretnek, elfogadnak téged. Ők a tanáraid lesznek az elfogadás alapvető tantárgyának elsajátításában. Ha ezt nem teszed, akkor a magadban zajló harccal sok időt, energiát fecsérelsz el, ami hosszú évek fájdalmával, szenvedésével járhat. Ha konkrétan egy tárgyat, vagy az élet valamely szeletét akarod magadévá tenni, akkor fedezd fel a szeretőiket. Ők lehetnek a tanáraid. Valami elsajátításán keresztül fedezheted fel azután, hogy az egész mélyebb lényege a szerelemben van. Ha szabadon árad benned a szeretet, akkor egyre inkább az ÉLET, az ISTEN szerelmese lehetsz, akkor felfedezed, hogy az Apa szavai tékozló gyermekének, Neked szólnak: „fiam - lányom, te MINDENKOR velem vagy, s MINDENem a tied". Felfedezed, hogy nincs olyan hely, helyzet, vagy idő, amelyben ne szerethetnél, amelyben ne lehetnél befogadó, odaadó. Ekkor igazi tanárrá válhatsz - bár az nem te leszel, hiszen a szerelem feloldja az éned, hanem a LÉLEK lesz azzá benned, s általad -, az ÉLET, a SZERETET tanárává, amelyre a mai kor emberének is oly nagy szüksége van. Éppen az ehhez vezető útra vagy elhívva.

Hozzászólások

1. SZAKOLCZAINÉ GÁL ÉVA - 2010-09-04 18:13:10

Köszönöm ezt a töltést, így tanév kezdetén!

Volt az oktatói munkámban egy nagyon mély pont. Azt gondoltam ennyi elég volt, nem megy tovább. "Plüss maci" szemek meredtek rám az előadásokon, holott néhány évvel azelőtt ragyogó szeműek ültek ugyanott. "Érdektelenség. Motiváció hiány. Egészen más generáció...." - rengeteg hárító gondolatom volt.

Mi változott? Kisiklott a vonat. A szerelemből teljesítmény lett, az ajándékozásból feladat.

Eddig a pillanatig nem jutott eszembe, de olvasva ezt a remek cikket felbukkant a múltból egy kép. Szöszke copfos angol tanárnéni lebeg-repül végig az iskolánk folyosóján. Szinte úszik a levegőben, ahogy közeledik. Ragyog az egész lény. Óráról jön az elsőévesektől. Mosolyogva nézem, ahogy elhalad mellettem. Rám nevet, mint aki már nem tudja tartóztatni az örömét:

- Te, ezeket én úúúgy szeretem! - rikkantja és jelképesen megöleli a hallagtói névsort tartalmazó dossziét.

Hát, ez az! Csak így érdemes.

Köszönöm még egyszer :-)))

szeretettel: Sz.É.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 12., kedd,
Jónás , Renátó napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Lépni egy merészet
Előrehaladni az ismeretlenbe - tudatlanság, vagy hit?

Gondolkorzó

Kádár József
Volt jegy, nincs jegy - melyik értékelési formától tanul jobban a gyerek?
Az új közoktatási törvény búcsút mond a szöveges értékelésnek

Felszín

Kókai Géza
Áldás és átok, avagy hittant tanítok
Félelmek és örömök - a tanári asztal másik oldaláról

Bölcsföldi András
Circus Hungaricus
Előtted a porond, éld át az előadást!

Szakolczainé Gál Éva
Élethosszig való tanulás
Tréningek, képzések tanfolyamok korhatár nélkül, előfeltétel: motiváció

Kádár József
Apáról fiúra - Példakép vagy átok?
Generációk kölcsönhatása: a formálás felelőssége

Magasság

Nagy Dávid
A tudás hatalma
Fára mászva hódítsuk meg a Holdat?

Nagy Dávid
Bicikli, puding, vallás
Mi lehet a közös a Kalasnyikovban és a logikában?

Gueth Péter
Mikor kötöznek le?
Sötéten tartva vagy fájdalommal megvilágítva értékesebb az elme? – Szókratész és Platón a tanulásról

Tóth Sára
Mire épül a tanári tekintély?
A mai órán elsajátítandó anyag: felnézni valakire valamiért

Pete Violetta
A kételkedés mesterei
Van-e előre haladás visszaesések, kételyek, gyötrődés nélkül?

Mélység

Nagy László
A tanár, aki igazán szeret
Ami átadható: odaadás, lelkesedés, szenvedély

Kedvek Vera
Tanulási nehézségek - diszlexia, diszgráfia
„Vedd és olvasd!" - De hogyan, ha nem megy ilyen egyszerűen?

Ferenczi Zoltán
Szenvedélybetegséget támogató iskolák
Az egészségtelen iskola ismertetőjegyei

Teljesség

Kósa Balázs
Pár szó a misztikáról
Amit állíthatok Istenről és amit nem - apropó meddig is ér a Szentlelked?

Bella Péter
Tiszteld apádat és anyádat!
„Majd pont a fatert meg a mutert?!"

Pete Violetta
Tanítványképző - nyári tábor a Szilágyi Dezső téri gyülekezettel
Amit a Mestert követőnek tudni kell

Üzenet

Kutasy Zsolt
Ál-liberál és a szabadság valósága
Bibliai alapok és emberi törekvések az oktatásban

Rácz Róbert
Példaadással a tanításban
Tanulj, hogy taníthass, légy hiteles, hogy hitelessé tehess, légy nyitott felfelé, hogy másokat is megnyiss!

Kedvek Vera
Az olvasás védelmében
Betűkkel nevetni és sírni - életre nevelnek a könyvek, csak kézbe kell venni

Áthallások

Dull Krisztina
„Sajnos, a teológiát is!" Sajnos?!
„Ment-e a világ a könyvek által elébb?" - érdemes-e egyáltalán belefognunk a tanulásba?

Miklya Luzsányi Mónika
Hitlovagok, tanítók, mesterek
Akik nyomot hagytak bennünk

Géczy Ráhel
The End... véget ér a film?
Tanárfigurák a vászonról, akiket a saját katedránkon is szívesen látnánk

Horváth Dániel
Életet tanulni Tréfából, szelídséget a gyűlöletből
Ahogyan Milan Kundera főhőse érzelmekre lel

Riport

Géczy Katalin
Gondot viselj magadról és a tudományról!
Évkezdés egy igazgató szemszögéből: milyen törekvései vannak egy ifjú református iskolának?

Nagy Tamara
Hittan(ulás), Istenkép(zés)
Honnan veheted a vallásod?

Dobóczky László
Tanítani régen és ma
Elhivatottság a tanári asztalon innen és túl

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Játék és tanulás
Legyen Ön is hittan ötös!

Gaszner Veronika
Búzamagból kenyeret
Különbségek és egyezések: Waldorf, vagy klasszikus oktatás?

Látogatóink száma a mai napon: 3259
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45728268

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat