belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakács Gergely

Egy babanapló margójára

Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

„Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat. Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át, és megláthasd unokáidat is!"
Zsoltárok 128, 3-6

Boldog izgatottság vett erőt rajtam, mikor a terhességi teszt pozitív lett. Végre lesz babánk! Milyen öröm és büszkeség ez, Isten ajándéka! Az öröm fokozódott, mikor kiderült, hogy az emberi kíváncsiság némán hangos eszközének hangja két apró életről verődik vissza. Ikrek!
Aztán jöttek a hamar elröppenő állapotos hónapok, a hallgatózás befele, bökdösődés kifele, elismerések és vállveregetések. Ahogy közeledtünk a nagy naphoz, úgy szaporodtak a kevésbé elismerő, inkább nyugtalanító szavak. „Most aludjátok ki magatokat, míg lehet! Többet nem lesztek egyedül! A gyereket nem lehet kikapcsolni!"



S lőn nagy öröm és vigasság, amikor világra jöttek. És egy jó nagy adag szorongás. A kórházba egy nagy pocakú feleség ment be, kifele pedig jóval kisebb pocakkal és két aprósággal jött ki, akik valami furcsa manókhoz hasonlítottak, és azt mondták róluk, hogy az én gyerekeim. Én vagyok az apjuk. Ez meg mit jelent? És mi lesz más ez után? Fogalmam sem volt, milyen apának lenni, és hogy mit kell tenni, hogy jó apa legyek.
A szorongás tovább nőtt, mikor a használt pelenkahegyek tövében, kialvatlanul újra rádöbbentem, hogy valamit ismét rosszul csináltam, nem jól kentem be a gyereket ezzel vagy azzal, máshogy kell ráadni a rugdalózót, a fürdetésnél kimaradt a füle töve. Csak nekem ennyire nehéz egyszerre férjnek, kezdő apának és amolyan mindenes házicselédnek lenni? Az ismerősök csak a szokásos közhelyekkel kergettek a csendes őrületbe: „Ezt meg kell szokni, ez nem lesz jobb. Előtte kellett volna kipihenned magad. Három hónapos korukig fognak sírni. Bizony, a szülő sokat szenved a gyermekeiért."
Az egyik barátom találóan azt mondta, most születik a kispapa. Elgondolkodtatott. Valóban olyan érzés volt, mintha nekem is meg kellett volna születnem, a születés fájdalmas, semmihez sem hasonlítható érzésével. Annyi különbséggel, hogy a fiaimnak volt kilenc hónapjuk, hogy felkészüljenek. Ráértek megszületni. Nekem pedig azonnal apának kellett lennem. Le kellett mondanom a feleségemről, a nyugodt pihenésről, és mindenről, ami az addigi életemet jelentette. Hirtelen minden új és bizonytalan lett. Ez övön aluli ütés volt, amire nem tudtam felkészülni.
Eddig csak férj voltam, sokszor ez sem volt könnyű feladat. És most apa is vagyok. Új szerep, új kihívások, új életforma. Minden megváltozott. Teljesen új világ nyílt meg előttem. Az azóta eltelt kilenc hónap távlatából nézve rengeteg új csoda, öröm ért, ami semmihez sem hasonlítható, és rengeteg aggodalomban, tanácstalanságban, idegeskedésben volt részem. De semmi pénzért nem cserélném el az apaságot a nyugodt, gyermektelen életre. Nem azért, mert református keresztyén vagyok, aki nagycsaládban gondolkodik, hanem mert nincs ahhoz fogható, amikor a belőled és a szerelmedből fakadt kicsiny emberke rád mosolyog, neked kacag, téged ölel. Nincs ahhoz fogható, amikor tudod, a gyermekedben te is tovább élsz. Belőled egy rész. Mintha a lelked egy része ott játszana előtted.
Ebben a kezdő szülőségben látom, hogy a keresztyén családkép túlságosan ideális és mesterkélt. Hiányzanak belőle a negatív érzések. Nem őszinte. Nem tudom elképzelni, hogy a szülők mindig boldogok, a gyerekek meg mindig jól neveltek. Ezért is szeretem az ószövetségi családokat, főleg a pátriárkákat. A Jákob miatt szomorú Izsák és dühös Ézsau, a Józsefre gyilkosul irigykedő testvérek, mind végtelenül emberi és őszinte. És mégis, a kép nem negatív, mert a történet végén ott van az őszinte bocsánatkérés, a régi sebek gyógyulása, az újra egymásra találás, a feloldás.
Nem álmodom tökéletes keresztyén családról. Nem akarok tökéletes apa lenni. Elég jó apa akarok lenni, aki tudja szeretni a gyermekeit, és néha tud igazán dühös is lenni rájuk. Elég jó apa akarok lenni, aki majd néhány évtized múlva meg tudja köszönni a gyermekeinek, hogy megbocsátották a hibáit, és unokákkal ajándékozták meg, hogy nekik is továbbadja azt, ami igazán fontos, ami az ember szeme elől el van rejtve.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 5840
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44165885

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat