belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe

Hová rohan János?

János egykor régen hosszú-hosszú utazásra indult el. Valamikor, ha most így visszagondol rá, akkor tudta, hogy hová tart. Határozott célja volt az útjának. Emlékszik még ma is az induláskor benne vibráló izgalomra, amely eltöltötte abban a pillanatban, amikor a boldog megérkezésre gondolt. Utazásának első szakasza kimondottan izgalmas volt. A cél ott lebegett a szeme előtt, szinte egy karnyújtásnyira volt csak tőle. Aztán egy újabbra, majd ismét egy újabbra. A sok karnyújtogatás aztán egyre terhesebb lett számára. Olyannyira, hogy alig volt már ahhoz ereje, hogy az aznapi karnyújtásnyi adagját megtegye. Pedig az tényleg belátható volt. Egyik nap csupán egy világváros északi részéből kellett átutaznia a délibe. Türelmetlenül nézegette a térképen a busz által még érintendő 13 megállót. „Ott vagyunk már? Mikor érünk már oda? Most jön az utolsó megálló? Mindig ilyen lassú ez a busz?" - ilyen s ezekhez hasonló hangok száguldoztak üvöltve, mások számára hallhatatlanul János fejében. Ha mindez a többi utas számára hallható lett volna, akkor egészen biztosan azt hitték volna, hogy türelmetlen kisgyermek, vagy komplett őrült utazik velük a buszon.

János élete közepén immár eséllyel pályázhatott volna a „Legmogorvább Dacos Kisgyermek" díjra, melyet a Tévutasok Társasága alapított a céltudatos okoskodók számára. Most éppen az általuk szervezett workshopra tartott, amelyet az Xcity délkeleti részén fekvő gigantikus sportcsarnokban rendeztek meg.



A rövid nevén TÉVTÁRS-ként ismert szervezet világkongresszusának nyitó napja lesz a workshop, amelyre 144 ország 288 nagyhírű Tévutas Társ-előadója kínálja TÉV-termékét az egész világból több ezren összegyűlő tév-utasok számára. János, mint mindig, most is lelkesen ült le az első általa kiválasztott előadásra, amelynek címe: „Tévtárs Célközelben". Az előadás felénél azonban egy megszokott gondolat kezdte kísérteni: „a jobb előadók délután következnek majd, amikor...". Ezáltal erőt kapott, hogy kibírja a hosszú délelőtti programot, amelyért rengeteget fizetett, s még egy teljes napot utazott is. Délután aztán természetesen meghallotta a TÉVTÁRS előadók által már oly sokszor idézett mondatot: „a cél ott van előtted, s ha részt veszel az általam...".

A korábban megszokottakkal ellentétben azonban amikor a workshop utolsó előtti előadásán János csüggedten felírta a notebookjába az új tév-workshop helyét, s idejét, hihetetlen harag gyulladt fel a szívében.

Felugrik, ügyet sem vetve Tévtárs-előadóra, aki utolsó motiváló mondataival igyekezett a tévutasokat az immár tényleg csak karnyújtásnyira lévő végső cél-workshop felé terelgetni, kiszalad a teremből, notebookját gyors mozdulattal behajítva egy hatalmas szemeteskukába, rohanni kezd a sportcsarnok kijárata felé. Immár a hatalmas épület parkjában szalad. Egyik lábát a másik elé egyre sebesebben rakva. Átgázol három dísz-szökőkúton, s átugrik vagy négy padon, amelyen szerelmes párok üldögélnek, s rohan megállás nélkül tovább össze-vissza. Addig hajtja magát, míg a fáradtságtól össze nem esik egy hatalmas platánfa alatt. Zihálva lélegzik, s élvezi, hogy a nyári szellő kellemesen cirógatja talpait, amelyek teljesen szétlyukadt zoknijai mögül fehéresen kandikálnak ki, örülve a levelek között átszűrődő napfény simogató melegének. János boldogan fekszik a fa alatt, s érzi, hogy majd' szétfeszíti mellkasát a benne túláradó öröm. Ugyanaz az érzés járja át, mint gyermekkorában, amikor még tudta, mi az: megérkezni. A kukába vetette az összes fontos információt őrző notebookját. Elvesztette a cipőit a rohanás közben. Lemaradt az utolsó workshopról, amely a célt mutatta volna meg neki. Fogalma sem volt arról, mi lesz a következő úticélja. Semmi sem érdekeli őt ebben a Pillanatban. Miért? Mert éppen OTT van, ahová mindig is tartott. Hol is? ITT. Hová kellett volna hát továbbsietnie? Valami hihetetlen kincset talált akkor, amikor már lemondott arról, hogy megtalálhatja azt.

Most, hogy piszkos, gyűrött ruhában, szanaszét szakadt zokniban könnyezve nevet egy ágaival őt lágyan cirógató, jókedvű platánfa alatt, most, ha a Tévutasok Társasága tagjai látnák őt, akkor biztosan megválasztanák annak a Gyermeknek, akik szívük mélyén mindannyian szerettek volna lenni: az Örömtelinek, a Szabadnak, a Szeretettnek.

Hja, hát nem vicces ez? Ide az út tényleg a Tévutasok Társaságának hosszú zarándoklatán, az újabb és újabb célokon, workshopokon keresztül vezetett.

János megérkezett. Most már bátran indulhat tovább. Hová is? Mindegy, hiszen már Ott van.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 2891
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45786392

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat