belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Dobóczky László

Megérkezés Istenhez

"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Utazom a metrón. Hosszú az út és nem tudom, meddig fog tartani. Még jó, hogy itt ez a kapaszkodó, mert ahogy visszaemlékszem, az eddig vezető út nem volt éppen zökkenőmentes...

Laci bűnös életet élt. Érezte, hogy valami nem stimmel az életével, de nem tudta, mi a baj. Csak azt tudta, hogy nem jó, amit csinál, de nem tudott önerőből változtatni rajta. Sőt meggyőzte magát, hogy jó az úgy, ahogy van.
Végül is ment minden a maga útján. Hol nehezebben, hol könnyebben, de boldogult. Még abban a világban is, ahova kevesen vágynak, mégis többen - a kelleténél többen - beleesnek. A megszokás hatalma és a félelem az ismeretlentől tartotta fogva. Rab volt ő a saját maga alkotta börtönben. Rácsok, amelyek a lelket láncolják le. Láthatatlanok, de sokkal nehezebbek, vastagabbak, erősebbek, mint amit valaha is alkotott az ember. Ezért nem is tudta elszakítani őket; megtanult hát rabságban élni. Egészen 2007 közepéig tartott ez a kálvária.

Ezen neves év elején került rehabilitációs intézetbe. Nem a saját ötlete volt, hanem édesanyja alakította úgy a dolgokat, hogy ez legyen a legésszerűbb döntés. Mintegy külső motiváció volt ez Lacinál, aki belül tiltakozott a változás ellen. Mivel régi életét megszokta, biztonságosabbnak érezte azt, mint a bizonytalan újat. Csak azt tudta, hogy egy új közösségbe kerül, ahol meg kell felelnie az elvárásoknak, be kell állnia a sorba, szót kell fogadnia, amit az előző évek alatt soha sem tett. Ismeretlen emberek, és ráadásul mind bűnöző, még ha nem kellett is érte felelnie a törvény előtt. A társadalom széléről érkezett ő is, így azt gondolta, nem lesz könnyű az életben maradás. Harcolnia kell majd ugyanúgy, mint kint az életben és meg kell magát és kevés értékét védenie. Ezzel kapcsolatban kellemesen csalódott. Barátian és szeretettel fogadták, amit az elején nem is értett. Hamar beilleszkedett, hisz könnyen beszédbe elegyedik bárkivel és megtalálja a hangot mind az idősebbekkel, mind a fiatalabbakkal. Nem volt feszélyezett a társaság miatt, de nehezére esett elfogadni a kereteket, szabályokat. Mivel csak a külső motiváció mozgatta, nem értette a program miértjét. Nem értette, miért kell ezt csinálnia, hisz neki nincs semmi baja. Nem fogja többet azokat a rossz dolgokat csinálni, amiket eddig és kész. Meggyógyult. Csak elhatározás kérdése az egész, gondolta akkor. Aztán úgy egy hónap után közölték hősünkkel, hogy ha nem csinálja azt, amit mondanak neki, akár el is mehet. Megijedt. Ha elküldik, borul a családi béke, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Így elkezdte azt tenni, amit mondtak neki. Naplót írt, elkészítette a feladatokat, alázatosan állt a munkához és nyitott volt mindenkinek a véleményére. Rájött, hogy nem ő tudja a legjobban a dolgokat és elkezdett figyelni a körülötte lévő emberekre. Emellett végig tudott nézni a hetek alatt az életén. Volt ideje a múltjával foglalkozni. Persze pörögtek a napok, de mindig szakított időt a megállásra, a gondolkodásra. Hogy hatékonyabb legyen, mindezt írásban tette. Hősünk elkezdte látni a hibáit és beismerte, hogy segítségre van szüksége. Ahogy őszintén válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket eddig nem volt bátorsága feltenni, rádöbbent, hogy nem más miatt kell változtatni az életén, hanem saját maga miatt. Két-három hónap alatt kezdett kikerekedni valami, de még mindig nem volt az igazi. Laci látta, hogy a tárasai hogyan harcolnak magukkal, vagy hogy némelyik gyógyult társa hogyan küzd és nem értette az okát. Látta azt is, hogy az ott dolgozó munkatársak mennyire kiegyensúlyozottan, békésen és nyugodtan élnek. Kereste az okokat. Így jutott el Istenig. Csak abban különböztek a munkatársak a többi sráctól, hogy volt hitük. Mivel akkorra hősünk vágya is nyugodt, kiegyensúlyozott élet volt, elkezdett ez irányba „kutakodni". Olyan volt, mint egy gyerek, aki mindent tudni akar az őt érdeklő témával kapcsolatban. Pofátlanul kérdezett róla, ha kellett, kemény dolgokat is, és mindig kapott rá kielégítő választ. Előadásokat hallgatott, amelyek az alapokban segítettek neki, majd elővette a rehabilitációs kezelése elején kapott Bibliát. A kérdései nem fogytak, hanem egyre csak gyűltek, de ez által a munka által egyre erősebb lett a hite. Rájött, hogy Isten már akkor is szerette és hívogatta, amikor bűnös életet élt és innentől fogva hála költözött a szívébe, ami a mai napig tart. Megtért. Laci jelenleg is józanul éli életét és nem kötik azok a bizonyos láncok a lelkét: szabadnak érzi magát. Persze vannak ugyanolyan nehézségei, mint bármelyik embernek, de olyan kapaszkodót kapott, amely segít talpon maradnia.

Ha a metrón utazik az ember és nem kapaszkodik, könnyen eleshet. Teljesen magától értetődő, hogy ha már ott lóg az a fogantyú, akkor megfogja az ember. Viszont ahhoz, hogy észrevegye valaki a biztonságot adó kapaszkodót, fel kell néznie. Laci ezt tette. Felnézett, megfogta a kapaszkodót és azóta sem ereszti.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 18., csütörtök,
Andrea , Ilma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 7310
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44159642

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat