belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Katona Viktor

Cél, út és megérkezés

It's your camino - a te utad

„It's your camino!" (A te utad) - mondta egy olasz „kerékpáros zarándok" (ha van ilyen), amikor a Camino de Santiago híres zarándokútján találkoztam vele Castilia köves búzaföldjei között bandukolva. Mint megannyi biciklist, őt is csak egyszer láttam utam során. Előtűnnek a semmiből, az ember mellé érnek, s a következő percekben már el is vesznek a horizonton.

Pár szót váltottunk, s ez a mondata különösen megragadott, ugyanis éppen azt latolgattam, hogy el tudok-e menni Santiago de Compostelán túl, egészen Finisterraig, a „föld végéig", a tengerig. Nem sikerült. Sőt még Santiagóig sem jutottam el. Sokan kérdezgették, miért nem folytatom, sokan sajnálkoztak s bátorítottak együtt érzően, hogy azért jó, hogy eljöttem. Magam is bánkódtam, míg eszembe nem jutott, hogy miért is indultam neki ennek a zarándoklatnak. Nem Compostela volt a célom, hanem az, hogy menjek, hogy egyedül legyek, hogy Istent és az ő akaratát keressem másképp, mint itthon. Az út maga, s az úton lét volt a célom. Persze amikor elindultam, Compostela lebegett előttem, s végig arra vitt az utam, mint ahogy évszázadok óta sokaknak. Célok mozgatják az embereket, a világot is, ahogyan azt már Arisztotelész is megállapította. Engem is az indított el. Út és cél azonban folyamatos kölcsönhatásban vannak. Útközben még a cél is változhat.

És a megérkezés. Bár nem jutottam el Finisterráig, de mikor eldöntöttem, hogy Leontól hazafelé veszem az irányt, hatalmas öröm és elégedettség töltött el. Az új cél és a mielőbbi megérkezés tudatában megtett kilométerek voltak talán a legboldogabbak. A leoni katedrális alatt ülve rágyújtottam az egyik útitársam által sodort cigarettára, s ahogy a templomot néztem, olyan érzésem támadt, mintha tegnap fejeztem volna be annak építését, s most gyönyörködöm a mesterművemben.

Coelho azt írja A zarándoklat című könyvében, hogy „az út a fontos, nem a megérkezés". Találónak tartottam ezt a gondolatot a zarándoklatra nézve, de mi a helyzet az élettel mint vándorlással, mint az Isten felé tartó zarándokúttal? Keresztyén szemmel úgy látom, hogy nagyobb egyensúly van a két fogalom között. Igen, nagyon fontos az út, az életút, amíg Isten felé haladunk. Az ÉLET már itt a földön kezdődik. Érezzük és továbbadhatjuk Jézus igájának könnyű és gyönyörűséges „terhét". Viszont minden embernél nyomorultabbak vagyunk, ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban. Feltámadás és örök élet nélkül hiábavaló a hitünk.

Az út a cél és a megérkezés között van. A cél indít, az út formál, a megérkezés pedig teljessé tesz. Talán azért is mondja Coelho, hogy az út a fontos, mert könnyebben megfogható, a jelenben történik, érzékelhető, s talán még alakítható is. A lábunk alatt készül el. Céljaink is változhatnak, alakulhatnak. A megérkezés viszont elképzelhetetlen, olykor távolinak tűnő és hitünk szerint mindenki számára elkerülhetetlen, ha várja, ha nem. Adventus Domini - az Úr eljövetele. Jézus jön, úton van felénk, s mi is haladunk felé. A vele való találkozásunkban rejlik a megérkezés.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 5315
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45522455

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat