belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Kedvek Vera

Déjà vu-érzés

„Ezt én már valahol láttam..."

„Ő pedig az ő testének templomáról szólt vala."
János 2,21

Mennyi minden van, amire rácsodálkozhatunk a testünkkel kapcsolatban!
Először is, hogy mennyi mindent bír - ezt különösen az aktív sportolók élhetik meg. Másodszor, hogy életet tudunk adni - a „semmiből" kifejlődik egy kis lény, na meg a köldökzsinór, és pláne a placenta, aminek a fejlődésébe az orvosok a mai napig nem tudnak beleszólni... És harmadszor (de nem utolsó sorban): amit az agyunk művel, az sem hétköznapi. Legyen szó tanulásról (így a vizsgaidőszak végén), emlékezésről, az álmainkról, vagy éppen a déjà vu elnevezéssel illetett illúzióról.

Mindnyájunknak ismerős lehet az, amikor teljesen váratlanul ráismerünk egy helyzetre, a környezetre, a hangokra, az arcokra, a hangulatra; arra, hogy a másik ember mit mond nekünk - sőt azt is tudjuk, mit fog mondani, és a saját gondolatainkról is érezhetjük úgy, hogy valamikor már ugyanígy gondoltuk ugyanezt. Olyan, mintha az, amit épp átélünk, már egyszer megtörtént volna velünk. De hogy mikor volt ez az „első alkalom", arra nem tudunk visszaemlékezni. Csak azt érezzük, hogy ezt már éreztük - és ez az egész élmény valamiféle megmagyarázhatatlan szorongással párosul.

A XIX. század pszichológusai közt akadt olyan, aki a lélekvándorlással magyarázta a jelenséget: előző életünkből az emlékeket látens módon őrizzük, és a déjà vu akkor következik be, mikor jelenlegi életünk egy eseménye egybeesik egy ilyen emlékkel - azaz ilyen kivételes esetekben bepillantást nyerhetünk előző életünkbe. Radikális nézetek szerint egész életünk folytonos ismétlődés, és e kivételes pillanatokban megadatik, hogy erre ráeszméljünk. Megint mások az emlékezés mechanizmusával magyarázták a jelenséget: szellemünkben egyszer már megjelent az adott kép, melynek során megtörténik a ráismerés - az első alkalom történhetett akár álmunkban is. Tehát éppen a fordítottja történik annak, amit álmunkban sokszor megtapasztalunk: hétköznapi, éber emlékek tűnnek fel; a déjà vu során az álmaink úsznak be éber állapotunkba. A XX. század elején már ideggyógyászok is kutatták, mi történik a déjà vu során. Arra jutottak, hogy feltehetően az egyik agyféltekébe előbb, pár századmásodperc különbséggel érkezik a látott információ, mint a másikba - miközben az először beérkezett információ már éppen eltűnőben van, beérkezik egy második, és ez hat újszerűen. Van der Heijden holland író 1983-as, Levitézlett szülők című művében pedig azzal a lehetséges magyarázattal találkozunk, miszerint a halálunk pillanatában lepergő „életünk filmjéből" kapunk előzetest; mint írja, a déjà vu „e film legjobb pillanatainak premier előtti bemutatója".

A mai ember számára meseszerűnek tűnnek ezek magyarázatok - jóllehet a XIX. század kutatóinak még nem állt rendelkezésükre annyi eset, hogy messzemenő, valóban tudományos megállapításokat tehessenek. Az első, valóban reprezentatív felmérést 1904-ben végezte el Heymans - kérdőívében már nem csupán a déjà vu élményt magát kellett leírniuk a vizsgálati személyeknek, hanem életvitelüket, munkaritmusukat érintő kérdésekre is kellett válaszolniuk. Heymans a kiértékeléskor azt találta, hogy a fáradtsággal, a lelki energia csökkenésével hozható összefüggésbe a jelenség: minél kevesebb van belőle, annál inkább hajlamos agyunk efféle „félrekapcsolásra".

Napjaink kutatói kifejezetten a pszichiátriai betegek és a déjà vu kapcsolatára koncentrálnak, mivel ez az élmény összefüggésbe hozható bizonyos személyiségjegyekkel. Egyrészt a skizofrénia érdekes ebből a szempontból, hiszen ami számunkra másodpercekig tart csupán, az egy beteg egész életére kihathat: úgy érezheti, hogy valaki más életét éli, vagy valamikor máskor és máshol él. 1992-ben egy pszichiátriára került, skizofrénia tüneteit mutató tizenkilenc éves lány Marilyn Monroe reinkarnációjának vallotta magát - hogy csak egy esetet idézzek a számtalan közül... A másik érdekes kutatási terület az epilepsziás betegek roham előtti, úgynevezett aura állapotában átélt déjà vu élménye: elektromos ingerlés hatására előidézett roham során a betegek már átélt eseményeket, ismerős helyeket látnak. A vizsgálatok során megállapították, hogy a hippokampusz és a mandulamag ingerlése idézte elő a déjà vut: az előbbi kifejezetten az emlékezésért felelős.

Nekünk, hétköznapi embereknek általában a fáradtság, kimerültség, feszültség hatására lesz ilyen élményünk, és nem is mindannyiunknak - körülbelül feleannyi ember számol be arról, hogy megtörtént már vele ez a furcsaság, mint aki azt állítja, volt már ilyenben része. Felfoghatjuk akár a reinkarnáció igazolásának, vagy éppen az orvostudomány által alátámasztott, testünk által produkált csodának... Jómagam a testünk tiszteletét hangsúlyoznám, felidézve egy emlékemet: egy zárdában jártam, ahol a falon lógott egy tükör. Láttam, hogy egy-egy ember hosszasan megáll előtte, de először nem is magát nézi, hanem figyel, olvas, majd vagy elmosolyodik, vagy furcsán néz. A tükörre ugyanis ez volt írva: „Isten leggyönyörűbb teremtménye."

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Felnézünk, de mire?
Véges a végtelenben: ember a világban

Gondolkorzó

Bella Péter
Földhözragadt és Égbeszakadt
A hívők örök konfliktusa: világ, kontra ég

Felszín

Makay László
Bőségzavar
Méghogy üres az ég...!

Luzsica Fanni
Égi élmények
Válaszok keresése és a szabadság megtalálása - a magasságban

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Lehetséges? Kinek?
A tér, idő és okság falán való átkukucskálásról

Tóth Sára
Nem csak „fönt" és „kint", hanem „lent" is és „bent" is.
„... még messzebb tőled én?"

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (2)
A vízcsepp elpárolog, semmivé válik... vajon én is...?

Kedvek Vera
Déjà vu-érzés
„Ezt én már valahol láttam..."

Teljesség

Szabó István
A mennyei istentisztelet
Ahova Jánossal együtt mi is bepillanthatunk

Rácz Róbert
Effata!
Aki megnyitotta az eget értünk

Horváth Dániel
Az utolsó nap
Amikor majd megnyílik az ég

Üzenet

Pete Violetta
A repülőn és valahol messze alatta
Szerencsével jártak és pórul maradtak libikókájában tanulni az életet

Dull Krisztina
Régi és égi
De ki dalol az itt és most-ról?

Áthallások

Czapp Enikő
Világközi utazás
Haladsz-e a Kisherceggel a megértés útján?

Miklya Zsolt
Amikor megérint az ég
Közel a szemünkhöz, szívünkhöz, lényünkhöz

Riport

Szakács Gergely
Fent és lent, és aki mindkettőt ismeri
Aki megszokja a magasat, már nem is kíván lejönni onnan

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Világok határain
Az ősmagyar hiedelem világ égi lakosai

Juhász Ábel
A kazettás MENNYezet
Képek, amelyekben nagyanyáink könnyebben olvastak, mint a Bibliában...

Miklya Luzsányi Mónika
Égbe vágyva
Repüléstörténet dióhéjban

Látogatóink száma a mai napon: 4060
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754421

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat