belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Juhász Ábel

Az „áldozat" etimológiája

Egy szó, és minden, ami mögötte van

Az áld igető továbbképzett áldoz alakján át kapjuk az áldozat fogalmát. Azonban ha belegondolunk, akkor mindegyik szó más és más érzelmeket vált ki az emberből. Az áld egyértelműen pozitív töltettel bír, hiszen, ahol az áldás cselekménye megtörténik, ott az ember mindig valami jót remél. A keresztyén ember számára az áldás az Istentől jövő ajándék, ami által az élet magasabb legitimációt kap, vagyis valami hasonló, mint a szülői beleegyezés. Ezzel szemben az áldozás mint cselekmény már némi negatív érzésekkel is társul, hiszen ha az ember az áldozásra szánja el magát, akkor a maga érdekszférája csorbul az által, hogy le kell mondania valamiről. Most nem szeretnék külön kitérni az ókorban gyakorolt különböző áldozati formákra és szokásokra, mivel ezeknek irodalma könyvtárakat tölthet meg. Azonban mindenképpen meg kell említenünk a mai ember hamis áldozatát, ami nem más, mint egy olyan babonás, szinte „gyermekies" cselekedet, ami által úgy gondolja, hogy Istenre vagy valami „felsőbb erőre, hatalomra" hatást gyakorolhat. Sőt tovább mehetünk és elmondhatjuk azt is, hogy ezek által a - mai világban gyakorolt babonás - szertartási szokások által az ember megpróbálja a maga szolgálatába állítani vagy zsarolni a „felsőbb hatalmat". Amennyiben ez nem sikerül, vagy azonnal nem érkezik válasz, az ember felháborodik, dühöng, vagy Istent teszi felelőssé a történtekért.

Most pedig következzen az áldozat. Nézzük meg először, hogy mit is mond a Magyar Értelmező Kéziszótár az áldozatról: „1. Az a szertartásos cselekmény, amellyel valamely természetfölötti hatalomnak feláldoznak valakit vagy valamit. 2. Akit, amit e cselekményben feláldoznak. 3. Akit valamely kellemetlenség, baj, szerencsétlenség sújt vagy elpusztít. A háború áldozatai, áldozatul esik valaminek: tönkremegy, megsemmisül miatta. 4. Átlagon felüli megterhelés vállalása." Az áldozatra (mint személyre) általában negatív vonatkozásban tudunk csak gondolni. Vegyünk egy hétköznapi példát, ha kinyitjuk az újságot, számtalanszor szinte minden oldalon megtaláljuk az áldozat szót. Olvashatunk a háború áldozatairól, balesetek áldozatairól, földrengés vagy cunami áldozatairól. De ott vannak a gazdasági válság áldozatai, a lakásmaffia áldozatai és még sorolhatnánk hosszan a listát. De akár a Krisztus kereszten véghezvitt áldozatát is említhetnénk, ugyanis a keresztben a kivégzőeszközt, illetve rajta a szenvedő haláltusáját vívó embert látjuk, akit az emberi gonoszság és aljasság juttatott oda.

De vajon csak ennyi lenne az áldozat? Az emberi szenvedések végtelenségének gyűjtőfogalma? Ennyire értékvesztett és negatív érzéseket kiváltó fogalom lenne az áldozat? És hogyan válik az áldásban reménykedő és részesülő emberből szenvedő, megalázott, kisemmizett vagy megsemmisült áldozat? A mai ember felháborodik és az „égieket" hibáztatja, amikor az áldozatról vagy az áldozatokról hall. „Miért engedi ezt Isten?", „Nincs Isten!" - halljuk a különböző emberi feljajdulásokat. Azt hiszem, hogy az áldozat negatív megítélése abból fakad, hogy a kérdés szemlélésekor a föld és az ég eltávolodik egymástól. Vagyis csak földi szemmel, földi körülmények között, emberi mércével mérjük az áldozatot. Erre mondja Wass Albert a Te és a világ című írásában: És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik. Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. (...)Az ember alkotott magának egy külön világot (...) ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket."

De akkor mit kezdjen a ma embere az áldozattal? Talán a legjobb, amit tehet, hogy „felfele" tekint. Az Isten törvényének és parancsolatainak engedelmeskedő ember tudja csak igazán az áldozat titkát megfejteni, vagyis a szeretetben élő ember. Kijelenthetjük, hogy ahol a „legnagyobb parancsolat" megjelenik és megvalósul, ott van az igazi ÁLDOZAT, mert ott Isten ÁLDása van az áldozaton. A szeretet parancsolata viszont elűzi a szenvedést, a fájdalmat, a megsemmisülést. A keresztyén élet így válik a szeretet áldozatává, ami által a világ gyógyulhat, Isten dicsősége meg terjedhet a földön.  Az áldozat legmagasabb foka pedig az, amit Krisztus így fogalmazott meg: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért" (János 15,13).

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 20., szombat,
Tivadar napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 195
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44167125

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat