belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Tóth Sára

Az "Emberek és Istenek" című filmről

„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Ritkán látni „vallásos" filmet, ami jó. És ami áttöri az egyházi szubkultúrát. Ilyen Xavier Beauvois 2010-ben Cannes-i nagydíjat nyert filmje, az Emberek és Istenek. Még a Magyar Narancs is elismerőleg írt róla. És valóban nagy öröm egy magas színvonalú és a tágabb kultúrának is kommunikálni képes filmet látni arról, ami a keresztény élet központja kellene hogy legyen: a tanúságtételről, adott esetben akár áldozatig, sőt, mártírhalálig elmenően.

A film igaz történeten alapszik: 1996-ban az algériai Tibhirine-t iszlám szélsőségesek támadták meg, és máig kiderítetlen módon meggyilkoltak hét francia ciszterci szerzetest. A két túlélő közül az egyik, az igen idős Jean Pierre testvér nemrég interjút adott a Le Figaro napilapnak.

A film túlnyomó része a szerzetesek mindennapi életét, munkáját és a helyiekkel való kapcsolatát kíséri végig - visszafogott, egyszerűségükben is tökéletesen megkomponált képekben meditatív mélységgel tárja elénk a mindennapok szentségét. Ez pedig rendkívül fontos teológiai igazságot is közvetít a keresztény életáldozat természetéről. Ebben az életben előfordulnak kivételes, nagy, olykor halálig menő áldozatok, ám az ilyen, akár életet is veszélyeztető döntés akkor hiteles, ha szerves folytatása a mindennapok csendes, nem látványos odaadásának, a mindennapi feladatokban való helytállásnak. A szerzetesek maguk termelik meg élelmüket, mézet készítenek, amit eladnak a piacon, látjuk őket traktoron, konyhában és betegápolás közben. Békésen élnek együtt a falusiakkal: a missziónak nem a „térítő" változatát képviselik, egyszerűen csak sugározzák közöttük a krisztusi béke és szeretet szellemét (ami önmagában is óriási dolog, ha arra gondolunk, milyen ellentmondásos egy francia keresztény szerzetesközösség léte egy muzulmán országban, amely a hatvanas években szabadult fel a francia gyarmatosítás alól). A rendfőnök, Christian (aki eredeti nevén szerepel a filmben) művelt, érzékeny ember, rendszeresen tanulmányozza a Koránt, igyekszik megérteni a muzulmán vallásos lelkületet, az idős orvos szerzetes pedig éjt nappá téve szolgálja, gyógyítja a környékbelieket.

A film legnagyobb vívmánya az, hogy sikerül éppen vívódásukban, emberi gyengeségükben megmutatni a szereplőket. Amikor a zavargások megkezdődnek, nagyon megijednek, és a távozáson gondolkodnak - maga a kormány is erre kéri őket. - Nem tudjuk, meddig maradunk - mondja az egyik szerzetes a falusiaknak. - Olyanok vagyunk, mint a madár az ágon, nem tudjuk, mikor repülünk tovább. - Nem így van - válaszolja az idős muzulmán asszony. - Ti vagytok az ág, és mi a madár.

Arcjátékból, rövid párbeszédekből nyolc ember jellemrajza tárul elénk a filmvásznon, akik gyarlók, betegek, ijedősek, mint akármelyikünk. Látjuk gyötrődésüket, és tökéletesen meggyőző, amikor a végső döntés meghozatalára összeülve mind, azok is, akik egyértelműen a távozás mellett voltak, egymás után a maradás mellett döntenek. „Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék" - mondja egyikük. Ennél jobban nem is lehetne megfogalmazni a keresztény áldozathozatal lényegét. Kísérheti halál és fájdalom, kísérheti az önző ego agóniája, mégis, egy mélyebb szinten beteljesedése annak az „igazi önmagamnak", amely az eseménytelen mindennapok során fokozatosan eggyé válik Krisztussal.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. július 21., vasárnap,
Dániel , Daniella napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Jelen vagyok
Ott voltak és megélték - ott vannak és megélik még ma is

Gondolkorzó

Tóth Sára
Önpusztítás vagy önátadás?
Odaszántság és mártíromkodás között néha elmosódnak a határok

Felszín

Detzky Panni
Böjt személyesen
Koplalás és kopogtatás, lelki méregtelenítés?

Turcsik Ferenc
Hajszálnyi...
Nüánsznyi eltérések - hatalmas különbség

Magasság

Nagy Dávid
Áldozzunk a tudomány oltárán?!
Amikor beszorulunk az etika és a logika közé

Nagy Dávid
Apokalipszis most?
Honnan tudjuk, hogyha már a végét járjuk…

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (4)
Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Bella Péter
Rettegés és fájdalom házon belül
Köztünk élő áldozatok – a családon belüli erőszakról

Teljesség

Juhász Ábel
Az „áldozat" etimológiája
Egy szó, és minden, ami mögötte van

Thoma László
Utunk a kereszt felé
Harminc ezüstpénztől az örök életig

Üzenet

Detzky Panni
Jellé válni
Isten és az Ő abszurd szeretete a Via Dolorosán

Makay László
Önfeláldozásból dicséretes
Botorkálunk a kézmosóvíz felé

Thománé Szikora Anita
Szeretsz engem?
Az sohasem volt kérdés, hogy Jézus szereti-e Pétert...

Áthallások

Szakács Gergely
A Hattyú halála
Balerinatánc borotvaélen

Miklya Zsolt
Alma és fája
Áldozat és evangélium groteszk dán filmnyelven

Tóth Sára
Az "Emberek és Istenek" című filmről
„Önmagamat tagadnám meg, ha nem maradnék"

Réz-Nagy Zoltán
Egy ajándék kisplasztika, mely az áldozat és megváltás titkát hordozza
Jézus kezébe adni Ábrahám hitét

Czapp Enikő
Kinek a keze festi meg az istenképedet?
Dzsida és az ő Krisztusa

Kitekintés

Czapp Enikő
„Húsvét, amely minden hívőket megszentel"
Így ünnepel az ortodoxia

Miklya Luzsányi Mónika
Áldozati formák
Ahogyan az isteneket békítgették és ahogy Isten megbékéltetett

Miklya Luzsányi Mónika
Életáldozat
125 éve született Molnár Mária. Szolgálatára emlékezünk.

Kedvek Vera
Madárlátta ölelés
Magyar reformátusnak lenni – Svédországban

Látogatóink száma a mai napon: 589
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44876772

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat