belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

Ha valami lyukad

Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

Elkezdett lyukadni. Nem is érti az ember, mert nem olyan természetűek, főleg nem az ilyen régi parkettás padlók, hogy csak úgy eltűnjenek. Mégis így esett. Lett egy lyuk. Hogy egyik barátnő cipősarka se bánja, tett bele egy szélforgót. Bohém. Mintha éppen csak oda akarta volna mindig is helyezni. Jöttek is a barátnők kávéra, teára, megnézték a szélforgót, ő pedig mindenkinek elmondta, mennyire jól is néz ki az ott. A szeme sarkából viszont látta, hogy amikor ezzel a témával foglalkoztak, mindig mintha kicsit nőtt volna az odú. Alig várta, hogy elmenjenek a lányok, rohant oda, hogy lássa, csak a szeme káprázott-e. De nem. Határozottan nőtt a lyuk, annyira, hogy a vékonyszárú szélforgó ki is fordult belőle. Hát most már így tényleg nem maradhat, amíg talál valakit megcsináltatni, megpróbálja begipszelni. Kevert is anyagot betömködni a lukat, de a gipsz eltűnt a lyukban. Mintha bizony sose lett volna. A házgondnoknak sem merte megmutatni, amikor nála járt, inkább egy cserép virágot tett oda. A lyuk már ökölnyi volt, mire kitessékelte a karbantartót azzal, hogy nála „minden tökéletesen rendben van”.

A hétvégére a szüleit várta látogatóba, ezért letakarta a lyukat, hátha nem veszik észre. Dicsérték is az új szőnyeget a szülők, és nem értették, mióta tud ilyen jó kis otthonos hangulatot varázsolni ez a lány… Nézték a színét, a szálát, hogy mennyire passzol a tapétához és bútorhoz… Ő a szőnyegre való büszkeség helyett viszont valami nagyon rosszat érzett a gyomrában. Talán a szégyenhez hasonlót leginkább. Ahogy az ajtóhoz kísérte a távozó vendégeket, már nem is kellett odanéznie, tudta, hogy a lyuk tovább nőtt, egy kis csücske kikandikál már a szőnyeg alól is. Ahogy magára maradt, megadóan emelte fel a szőnyeget. Ahogy sejtette. Ebben a lyukban bizony már egy ember is elveszne. Szerencse, hogy az ősök nem mertek rálépni az új szerzeményre. De mármost mihez kezdjen vele? Ha ez így megy, annyira ellyukad a szoba, hogy áthaladni rajta is művészet. Hiszen már most is nehéz kerülgetni, és a kabátjait az akasztón el sem éri tőle. Nem teketóriázott, meghirdette, eladta a lakást, és kinézett magának egy újat, ahova beköltözött. Ez a tőle megszokott gyakorlatiasság. Új lakásában a háló volt az, amit a legjobban szeretett. Fényes volt, két oldalról is ablakkal, baldachinos ággyal… Igazán szép. Élvezettel is töltötte ott az első estét, egy aromaterápiás fürdő után gyertyákkal megvilágított szobájába vonult kedvenc könyvével és álomba olvasta magát.  Reggel napsugár és madárfütty ébresztette. Igen kellemes volt így a reggel ebben a szemrevaló új otthonban. Egészen addig, amíg észre nem vett egy kicsi körömnyi lyukat a padlón.  Azért magára csavarta a törölközőjét, hogy elkészüljön a munkába, hátha eddig is ott volt az a kis repedés. A fürdőbe menet csörgött a telefonja: a testvére az. Érdeklődött, mi az oka ennek a hirtelen lakásváltásnak. Minden rendben van? Minden rendben, mondta halkan, de hallja hogy a háta mögött morajlik a szoba. Jaj, ne… Kinyomta a telefont. Állt és elképedve nézte az újra termetessé hízott lyukat a padlón. Kezdődik itt is, újra. Követ.

Újra csöngött a telefon. Félszegen felvette: „Hugi, lecsaptál mondat közben, mondd, igazán rendben vagy”? Fél perc csönd. „Nem, nem igazán. Azt hiszem, szükségem lenne a segítségedre, mert nem akarom tovább kerülgetni. Át tudnál jönni este?” „Persze, ahogy végzel, hívj és jövök.” 

Munka után este feljött a bátyja,  bevezette a szobájába. Mutatta az ágya melletti lyukat, amely szinte olyan nagy, mint maga az ágy.  „Na itt van, nézd: lyukas. És akármit csinálok vagy mondok, csak nő.”  A fiú leült az ágyra és a lyuk fölé lógatta a lábát. „Gyere és mesélj, mi van veled mostanában, régen nem láttalak. Azt sem tudnám, ha ez a lyuk bizony a fejedbe nőtt volna.” Játékosan az ágyra húzta a húgát is, így már ketten lóbálták a lábukat a semmi fölött.

„Nem is tudom… Múltkor itt voltak anyuék. Átugrottak, hoztak lekvárt is. És én annyira szégyelltem, hogy nekem lyukad az otthonom, hogy eltitkoltam. Meg a csajok előtt is. Szégyelltem. Mert emlékszel, mire tanított minket anyu… Mit szólt volna, ha megtudja… A lökött Zsófi meg még heccelt is vele… Meg tudod, volt az a srác is, akit még te mutattál be nekem… Meg a főnökömmel sem az igazi, lehet hogy lépnem kellene…”

És csak folyt belőle a szó, miközben belebámult a sötét ürességbe a lába alatt. Dőltek belőle szavak és ügyek és titkok. Lelkifurdalások, érzések, sebek.

Annyira belebambult, hogy észre sem vette monológja közben, hogy a tátongó lyuk szépen lassan összébbhúzódzkodik.

„… és az úgy fájt nekem, hogy neked el sem mertem mondani…”
Majd egy kicsit megkönnyebbülve felnézett a testvérére, aki mosolygott.

„Te meg mit mosolyogsz?”

„Nézz csak magad elé!”

A lyuk újra csak akkorka volt, mint egy repedés. A lány nézte kis ideig, majd leszállt az ágyról. Le sem nézve az ujjaival végigsimította a kis repedést, miközben a bátyjához beszélt: „Jó hogy itt vagy és nem értem miért nem mondtam neked el eddig ezeket!” Ahogy felemelte az ujját, már semmi nyoma nem volt a lyuknak. A szoba újra olyan szép volt, mint amikor eldöntötte, hogy megveszi a lakást.

 

A mai napig őt hívja fel, ha valami elkezd lyukadni.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 5843
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44165888

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat