belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Turcsik Ferenc

(Ko)ordináció

Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Többeket is megkérdeztem arról, hogyha egy új városba kellene költözniük, ahol – mondjuk – még nem is jártak, és új iskolát, munkahelyet kellene megszokniuk, új gyülekezetet, új… új mindent, akkor egy évvel később hogyan jellemeznék a kezdeteket? Alapvetően kétféle választ kaptam. Az egyik féle válasz olyan volt, amelyik valójában nem is volt válasz, hanem sokkal inkább azokat a gondolatokat közölte, amelyek a választ megelőzik. Magyarul némi pszichologizálást kaptam. Mindenesetre dolgavégezetlenül maradtam. A másik féle válasz az volt, amelyik a félelmeiről, az egyedüllétről beszélt, arról, hogy szorongott volna, és biztosan időbe telt volna, amíg rendbejön és a jég fel tudott volna engedni.

A kérdést azért tettem fel, mert olyan választ kaptam a nagyobbik fiamtól egy hasonló kérdésemre, hogy tudniillik milyen volt az elmúlt éve az új városban, az új suliban, ahova jár, hogy leesett az állam. És persze megint tanultam valamit arról, hogy Isten hogyan vezet, egy jó vezető milyen és, hogyha az életemben is szeretném magam jól érezni, akkor azt hogyan tehetem meg. Azt válaszolta ugyanis, hogy „Apa, tudod, az elején senkit sem ismertem, és ez olyan volt, mintha mindenki a barátom lett volna”. Arra számítottam, hogy valami olyasmit fog mondani, hogy izgultam, egyedül éreztem magam, hiányzott a régi barátom, meg hasonlók. És abban is biztos vagyok, hogy ez is benne volt a nagy érzéshalmazban, de alapvetően nem ez a hang szólalt meg. „Olyan volt, mintha mindenki a barátom lett volna.” Elgondolkodtatott ez a fajta látásmód.

Az Isten vezetését sokszor úgy vártam, mintha el kellett volna teleportálnia valahova máshova. Egy másik helyre, egy másik időbe vagy egy másik személybe. Ezt azonban elég kevésszer tette meg. Azt viszont igen, hogy segített másként látni a dolgaimat. És az előbbiekben elmondottak pont arra hívják fel a figyelmet, hogy milyen csodálatos, ha másként tudjuk látni az életünket, a világot és benne magunkat, és bár tudjuk, hogy ettől megváltozik az életünk, mégsem könnyű ezt magunkévá tenni. Egy kicsit talán azért sem, mert gyereknek maradni sem olyan egyszerű, mint amilyen egyszerűnek ez elsőre tűnik…

Az is nagyon fontos ezzel kapcsolatban, hogy ez nem az esélytelen és a bármit is tenni képtelen ember mentalitása, hanem sokkal inkább a világot a sarkaiból kifordítani akaró ember hozzáállása. A nem adom fel és nem fordulok be típusú ember jellemzője. És azt tapasztaltam meg, hogy az Isten is így vezet. Nem kivesz rögtön minden nehéz helyzetből, nehogy megsérüljek, hanem megadja a küzdés, a kihívással való szembesülés lehetőségét. A megküzdés pedig nagyon fontos. Így lehet tanulni. A követés nem bamba vigyorú csoszogva slattyogás, hanem tudatos tett. Ahogy egy család, egy párkapcsolat vagy éppen a személyes életem vezetése is az. Nem ostoba bambulás, hanem érteni akarás, tenni akarás és követés. Követés, hogy elérjük a vágyott és kitűzött célt.

A munkahelyen is hasonló a helyzet. Sok főnök azt hiszi, hogy elég, ha főnöknek hívják, be nem avat senkit semmibe, csapatban dolgozni pedig úgyis minek. Főnöknek főnök, de nem vezető. Nem az elérni kívánt cél, az esetleges hiba kiajvítása  a cél, hanem a revans, a pellengérre állítás, a megszégyenítés és sokszor a megalázás. Pedig Isten soha nem ezeket jelöli meg célként. Sőt, nála lehet hibázni is, ha utána helyretesszük a dolgokat. Vezet. Igen, van, hogy megaláztatáson keresztül, de nem kárörömből vagy ilyesmi, sőt nem is Ő okozza a megaláztatottság érzését, hanem mi magunk kezdjük el érezni, mert törpének, esetlennek és képtelennek érezzük magunkat s ez más. Ez vezetés. Minden vezető fönök is, de nem minden főnök vezető.

Ordinatio, azaz szabályozás, amely mederben tart. Amikor egy papot/lelkészt ordinálnak, akkor – hadd mondjam így – a helyére rakják. Nem kisiklatják, hanem az általa választott úton segítik tovább. Ezzel pedig egy új koordinaciót is kap, egy új koordinációs rendszerben, amelyben az életét már másként látja. Megváltozik. Bár nem, és mégis. Ugyanaz az ember, ugyanolyan koordináta-rendszer és mégis más. Változás és változtatás, igazodás a körülményekhez. Ez is feladata a vezetőnek. És milyen nehéz! Meggyőzni, átvinni, megtervezni és még lehetne sorolni mennyi feladat és kihívás. Az azonban bizonyos, hogy szabad tanulnunk. Szabad tanulnunk Istentől, a másik embertől, sokszor pont akkor, amikor nem is számítunk rá. Tanultam a fiamtól és ezért hálás vagyok Istennek és neki is. Vezetve voltam, de nem megvezetve. Ordinálódtam, hogy koordinálódjak.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Rácz Róbert
A (vak)vezetőkről
Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

Gondolkorzó

Szabados Tamás
Egy marslakó a keresztény vezetőkről
Így néz ki az akváriumon kívülről

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Nagytiszteletűek
Gyülekezetvezetői karakterológia kánikulai napokra.

Géczy Ráhel
Fiatalkori tapogatózások és túlkapások
Jézus követése ésszel és ész nélkül

Magasság

Tóth Sára
Isten vezetése és az önrendelkezés
Átadni az irányítást – megy ez nekünk?

B. Tóth Klára
A tanárság nem múló állapot
Van, amit nem tanít meg az internet?

Mélység

Nagy László
Kettő az egyben: vezető és vezetett
Tudsz-e kicsiből naggyá lenni, vagy nagyból kicsivé ha kell?

Szakács Gergely
Ki a főnök?
Családi kötélhúzósdi

Teljesség

Czapp Enikő
NapKrisztus
M. S. mester és Isten közös alkotása

Nagy Dávid
Érdemes követni a „nagy mókamestert”?
Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Üzenet

Turcsik Ferenc
(Ko)ordináció
Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Miklya Zsolt
Sziget ünnepi díszben
Molnár Mária emlékére

Réz-Nagy Zoltán
Shackleton – parabolák a jég hátáról
Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás

Áthallások

Géczy Katalin
Melyik dallam vezet hozzá?
A Kékszakállú-elemzések margójára

Miklya Zsolt
Ha lépések neszét hallod...
A sztalker, a király és a költő

Hancsók Barnabás
„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”
Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Bölcsföldi András
Rutin
Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Riport

Pete Violetta
A hangember (2) – ahogy szavakból híd épül
Horváth Gergely a rádió missziós lehetőségeiről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Byte-agyú gyerekek
Otthon, az iskolában, a templomban. Like-oljuk őket vagy sem?

Látogatóink száma a mai napon: 5696
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45756056

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat