belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”

Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Egy focimániás, írói vénával megáldott, egyetemista fiú, aki eleinte csak egy dolgot akart: túlélni a II. világháborút és ebben másoknak is segíteni.
Hogy ennek legjobb módját abban látta, hogy a nácik vallásüldöző tevékenysége ellenére is papi pályára lépett a megszállt Lengyelországban, az már inkább a sors kezének köszönhető, mintsem egyfajta régóta érlelődő elhatározásnak.
A Karol Wojtyla, alias II. János Pál pápa életét bemutató, kétszer két részes alkotás remek képet ad a XX. század egyik legnagyobb vezetőjéről, akinek tanítása és életmódja a mai napig nagy hatással van hívőkre és ateistákra egyaránt. 

A filmek címei önmagukban is sokat elmondanak főhősükről, hiszen mind a Karol – Az ember, aki pápa lett, mind a Karol – A pápa, aki ember maradt azt hivatott hangsúlyozni, hogy ez a csodálatos karizmával megáldott vezető csupán egy a nép fiai közül és erről nem feledkezett el megválasztása után sem. Talán épp ez az egyszerűség és a minden ember iránt mutatott áldozatos szeretet tette őt annyira naggyá, hogy hús-vér példája lehessen az alábbi bibliai igének: aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt. 20,26-28) 

Nem feltétlenül a végletekig pontos történelmi hitelesség az, ami szerethetővé teszi a tárgyalt filmeket, noha igazán nagy eltérések pusztán apró momentumokban és főként Karol személyes kapcsolataiban mutatkoznak meg a valósághoz képest. Ezek szerepe csupán az önmagukban is megrázó erejű tények további érzelmekkel telítése a gazdagabb átélhetőség kedvéért. Így természetesen a nagyobb történelmi események a második világháborútól kezdve a szovjet megszálláson át a demokratikusabb Európában és világszerte dúló háborúkig nem telítődnek nagymértékű fikcióval. 

Az első film története 1939 szeptemberében veszi fel a fonalat, a német hadsereg lengyelországi bevonulásakor, és az első rész végéig, vagyis a szovjet „felszabadításig” a nácik uralta Lengyelországban is maradunk. Ezalatt végigkövethetjük az aljasságokat, a számtalan más történelmi film által feldolgozott zsidóüldözés kegyetlenségeit, valamint Karol személyes sorsának egyes állomásait édesapja és néhány közeli barátja halálától egészen a döntéséig, hogy papként szeretne a jó szolgálatába állni. Ehhez képest a második rész inkább egyfajta karriertörténetet vázol elénk, melyben a papként szolgáló Wojtylát először püspökké, majd érsekké, bíborossá, végül 1978. október 16-án pápává választják. Mindez azonban inkább meglepetések egész soraként érte őt, mintsem valamiféle óhajtott sikertörténet beteljesüléseként. Ő mindvégig a fiatalok között volt, tanította és szerette őket, miközben fáradhatatlanul tett eleget egyre növekvő hivatásbeli kötelezettségeinek is. A film rendezőjét, Giacomo Battiatót az eddig eltelt három óra során sem érhette komolyabb kritika, ami azonban a mű utolsó néhány percét illeti, az külön kiemelendő, remek rendezői döntésnek bizonyult: a vatikáni Szent Péter téren először a nyilvánosság elé lépő és felszólaló II. János Pál képsorait ugyanis archív felvételek felhasználásával mutatja be, így a pápa saját szájából hallhatjuk köszöntő beszédének egy részletét, ami különösen sokat elárul arról, hogy milyen ember is ő valójában: „Bár bizonytalanul fejezem ki magam az önök…, a mi olasz nyelvünkön…, de ha hibáznék, önök majd kijavítanak!” 

Felsorolni is sok lenne azt a rengeteg tettet, amit Karol Wojtyla véghezvitt több mint negyed évszázados pápasága alatt. Talán értelemszerű, hogy az ezt az időszakot felölelő második film, a Karol – A pápa, aki ember maradt sem vállalkozik erre, így csupán zanzásított szemléltetése lehet II. János Pál cselekedeteinek. A Teréz anyával való együttműködésétől a lengyel Szolidaritás-mozgalom pártfogolásáig, Mehmet Ali Agca merényletkísérletétől a világ minden táján tett látogatásáig rengeteg esemény köthető a nevéhez, melyeket a film hol részletesebben, hol csak utalások szintjén sorakoztat fel. Középpontban azonban itt is mindvégig az ember marad, minden betegségével és az öregség okozta egyéb tünettel. Így aztán amíg a film első részében – mely a berlini fal leomlásáig és Kelet-Európa demokratizálódásáig tart – az ügybuzgó, az emberi élet védelméért minden színtéren felszólaló pápát ismerhetjük meg, addig a második rész újra sokkal emberközelibbé hozza az ő alakját, és ezzel arra emlékeztet, hogy a mindent megváltoztató szeretet csakúgy, mint sok minden más, csupán egy emberi döntéssel kezdődik.

 Ami a fennkölt tartalom mellett Giacomo Battiato filmjét illeti, nem mehetünk el szó nélkül a remek színészi alakítást nyújtó Piotr Adamczyk játéka mellett, aki remekül megállja a helyét II. János Pál szerepében. Fel lehetne sorolni az őt támogató remek mellékszereplőket is, ám tény, hogy a film sokkal inkább alapoz a történet érdekességére, mint a színészi húzónevekre. Persze ez nem azt jelenti, hogy amatőrökkel játszatná el bármelyik szerepet is a rendező, sőt keresve sem találhatnánk nagy hibákat a művészek játékában, csupán arról van szó, hogy például a film zenéjét szerző Ennio Morricone neve mellett kissé eltörpül az egyébként bámulatos teljesítményt nyújtó Michele Placido vagy Adriana Asti portréja. 

Már csak azért is tartható hiánypótló gyöngyszemnek ez a filmpáros, mert végre olyan XX. századi vezető életét mutatja be, akit érdemes követni és akinek elsősorban nem a hibáiból, hanem szándékos cselekedeteiből tanulhat az ember egyet s mást. Ilyen módon tehát tökéletes ellentéte ez a film a számtalan negatív vezetőt bemutató mozgóképnek, mint például a Hitler vagy épp Rákosi életét és tevékenységét tematizáló alkotások. Erről tesz tanúbizonyságot az a részlet is, amelyben a következő bölcsesség hangzik el és amelynek szelleme áthatja az egész művet és jó esetben a nézők szívét is: „A szeretettel győzünk, nem fegyverekkel. (…) A nácik is eltűnnek, mert a rossz felfalja önmagát, de ha a szeretet nem győz, akkor a nácik visszatérnek, csak már más néven.”

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Rácz Róbert
A (vak)vezetőkről
Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

Gondolkorzó

Szabados Tamás
Egy marslakó a keresztény vezetőkről
Így néz ki az akváriumon kívülről

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Nagytiszteletűek
Gyülekezetvezetői karakterológia kánikulai napokra.

Géczy Ráhel
Fiatalkori tapogatózások és túlkapások
Jézus követése ésszel és ész nélkül

Magasság

Tóth Sára
Isten vezetése és az önrendelkezés
Átadni az irányítást – megy ez nekünk?

B. Tóth Klára
A tanárság nem múló állapot
Van, amit nem tanít meg az internet?

Mélység

Nagy László
Kettő az egyben: vezető és vezetett
Tudsz-e kicsiből naggyá lenni, vagy nagyból kicsivé ha kell?

Szakács Gergely
Ki a főnök?
Családi kötélhúzósdi

Teljesség

Czapp Enikő
NapKrisztus
M. S. mester és Isten közös alkotása

Nagy Dávid
Érdemes követni a „nagy mókamestert”?
Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Üzenet

Turcsik Ferenc
(Ko)ordináció
Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Miklya Zsolt
Sziget ünnepi díszben
Molnár Mária emlékére

Réz-Nagy Zoltán
Shackleton – parabolák a jég hátáról
Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás

Áthallások

Géczy Katalin
Melyik dallam vezet hozzá?
A Kékszakállú-elemzések margójára

Miklya Zsolt
Ha lépések neszét hallod...
A sztalker, a király és a költő

Hancsók Barnabás
„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”
Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Bölcsföldi András
Rutin
Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Riport

Pete Violetta
A hangember (2) – ahogy szavakból híd épül
Horváth Gergely a rádió missziós lehetőségeiről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Byte-agyú gyerekek
Otthon, az iskolában, a templomban. Like-oljuk őket vagy sem?

Látogatóink száma a mai napon: 4088
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787589

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat