belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

B. Tóth Klára

Kommunikálok, tehát vagyok

Kezek tánca

A címként választott mondat, amelyet Descartes tétele, a Cogito, ergo sum = Gondolkodom, tehát vagyok analógiájára képeztem, elengedhetetlen velejárója az ember közösségben élésének.

A verbális kommunikáció mellett, vagy éppen ellenében át- meg átszövi mindennapjainkat a mozdulatok direkt vagy indirekt jelzésrendszere. A tudatos mozdulatok, mint például a kézfogás, vállveregetés, hátba döngetés, barack a gyerek fejére, játékos megcsipdesés, kar- vagy arcsimogatás, célirányosan hatnak.


Az indirekt mozdulatok sokat elárulnak a másik ember felé irányuló érzelmekből. Van ennek általános olvasata, vannak leírt szabályai, megfejtései (Testbeszéd-kiadványok), de persze ezek sosem olyan egyértelműek a valóságban. Például akinek gondja van, tördeli a kezét, aki széles mozdulatokkal gesztikulál, közlékeny, bőbeszédű, ha eltúlozza, nagyot mondó, ha mások beszéde közben babrál, figyelmetlen, ha a fal mellett oson, félénk, ha mindjárt bemegy a szoba közepére, vezéregyéniség.

A családtagok, barátok, szoros érzelmi kapcsolatban lévő emberek, vagy egy szűk közösség tagjai közti érintés a legintimebb, általában annyira speciális érzelmi motivációkon alapszik, hogy egy kívülálló nem is mindig érti, miért jelent a belső tagoknak annyit, vagy éppen miért tartják megengedhetetlennek azt a bizonyos mozdulatot. A mindennapi gyakorlat kialakítja azt a speciális testbeszédet, amely semmiképpen sem vonatkoztatható általánosságban minden helyzetre.

Vidéken az érintés a szemkontaktus kísérőjeként sokkal természetesebb, mint az elidegenítő nagyvárosban, hiszen kisebb a személyi tér, egészen közel lépnek egymáshoz, esetleg egymás karjára, vállára teszik a kezüket beszélgetés közben. Ismerik egymást, nagyobb bizalommal vannak egymás iránt, és az évtizedek óta tartó együttélés során annyi kapcsolódási pont alakul ki, ami eleve oldja a feszültséget, feltételezi a bizalmat.

A városi ember bizalmatlanabb, óvatos, őrzi a szuverenitását. Viszont ha évtizedekig lakik egy kerületben, szinte mindenkit ismer, akkor hasonló érintkezési forma alakul ki, mint vidéken, hiszen maga a közösség szocializál.

A tanár-diák kapcsolat során is óhatatlanul kialakul– főleg alsó tagozatban – a kapcsolatteremtés az érintéssel. A kisgyermek számára elengedhetetlenül fontos a dicsérettel járó simogatás, nehéz is határt vonni a pedagógusnak, meddig mehet el, hogy megőrizze a fegyelmezéshez szükséges távolságtartást, ugyanakkor pótolja a szülői szeretetet.

A lelki munkában, különösen a beteglátogatásnál szintén nagy szerepet kap az érintés. A beteg ember többnyire fázik, rossz a vérkeringése. Egy meleg kéz érintése egyaránt esik jól a testének és a lelkének, nem is beszélve az elhagyatottságról, a betegséggel járó szorongásról. Az érintéssel átvisszük az energiánkat, feltöltjük a beteget szeretettel, életerővel.

Egyszer egy külföldi prédikátor előadásán vettem részt többezred magammal, aki heves gesztikulálással kísérte beszédét. Mivel hatalmas, jó kedélyű és szenvedélyes ember volt, ez nála természetesnek tűnt, feloldotta a hallgatóságot, a széles gesztusok segítették a megértést, még azok számára is segítséget jelentett, akik nem ismerték a nyelvet. Az alacsony, félszeg tolmács viszont zárkózott ember benyomását keltette, akinek nem volt sajátja a heves kézmozdulat, de úgy érezte, a pontos tolmácsolás megköveteli a gesztusok visszaadását is, és jókora fáziskéséssel utánozta a nagy ívű mozdulatokat, ami tőle inkább paródiának hatott.

Az egyedül élő embernek érdemes állatot tartania, hogy oldja a magányát. Egyszer egy vendégünk a széken kényelmesen hátradőlve kávézott, mikor bejött a cicánk, és egy pillanat alatt felszaladt a vállára, elkezdett dorombolni és elaludt. A hölgy dermedten nézte, és nem értette, miért olyan bizalmas vele az állat, hogy-hogy nem érzi, hogy ő irtózik a macskáktól?

Meg sem mert mozdulni, és lassan felismerte, hogy milyen megnyugtató a dorombolás. Biztattam, hogy simogassa meg, meglátja, milyen kellemes érzés. Mikor rászánta magát, csodálkozott, hogy milyen meleg a cica teste és puha a szőre. (Magasabb a testhőmérséklete, mint az embernek.) Kiderült, hogy soha életében nem simogatott meg macskát, sőt más állatot sem. Undorát a gyerekkorából eredő előítélet táplálta, nem személyes tapasztalat.

Az emberi kapcsolattartást a beszéd kiegészítéseként vagy helyettesítőjeként a kezünkkel való gesztikulálás is kifejezheti. Az idegen nyelvi ismereteink hiányosságait is helyettesítjük kifejező kézmozdulatokkal. Kisgyermekek akkor is ragyogóan tudnak egymással játszani, ha nem értik egymás nyelvét, sokszor észre sem veszik, hogy a másik külföldi, annyira jól meg tudják értetni magukat a mozdulatok, gesztusok nyelvén.

A keleti kultúrákban a tánc közben komoly szerepet kap a kéz is. Az indiai epikus jellegű klasszikus tánc, az odisszi olyan kifejező kézmozdulatokkal jár, amelyek egy történetet mondanak el a mozgás nyelvén. Ezek a kézjelek (mudrák) az akkori nézők számára egyértelműek voltak.
A kéz hullámmozgásával például a vizet, hajózást, tengert tudták kifejezni, attól függően, milyen egyéb jelek voltak mellette. A test- fej- szemmozgás is segíti a megértést.

Az indiai baratanathjam nevű tánc kézmozdulatai is konkrét eseményt, állatot, növényt, fogalmat jelentenek, így a táncmozdulatokkal egy-egy történetet lehet elmesélni. De mindezek az egész testtartástól, testmozdulattól is függtek.

Az ikonográfia a képek tartalmának elemzésével foglalkozik. Például a képeken látható kézjeleket elemzi, amelyek szöveget helyettesítenek, illetve fogalmakat jelölnek. Ez főleg az ikonokra jellemző. Andrej Rubljov Háromság című ikonján az áldást osztó kézjel két változata szerepel: az egyiknél a hüvelyk-, a gyűrűs- és a kisujj összeérintése a Szentháromságot jelenti, a középső ujj lehajlítása pedig az ég lehajlítását fejezi ki azzal, hogy Krisztus leszállt a földre (Zsolt 18,10). A másiknál a hüvelyk-és a középső ujjat X-formában keresztezik, a kisujjat behajlítva C-alakot formálnak, amelyek Krisztus görög nevének kezdő-és utolsó betűire utalnak. IC XC krisztogram, ezt sokszor ráírják a kereszt két oldalára is.

A kéztartás olvasata nemcsak az ikonokon figyelhető meg. Ha Keresztelő János Jézusra mutat a kereszten, akkor erre az igére utal: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem". (Jn. 3,30) Ezt olvassuk többek közt Grünewald Isenheimi Oltárának Keresztre feszítés ábrázolásán, de ugyanerre mutat Leonardo da Vinci Keresztelő Szent Jánosának kéztartása is.

Michelangelo a Sixtus-kápolna freskóin eltér a konvencionális ábrázolástól. Ádám teremtésénél nem a Mózes első könyvének történetéből indul ki: „lehelé vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké", nem a Paradicsom fái alatt festi meg a jelenetet, mint az érett reneszánszot megelőző korokban, hanem egy grandiózus látomásban Istent egy hatalmas, vitorlaként duzzadó köpenyben, angyalaival körülvéve ábrázolja, ahogy robusztus alakjával száguld végig a világegyetemen, miközben megérinti a földön kábult heveréséből felkönyöklő Ádám kezét. A két kéz erőtere mögé nem fest semmit, csak a kék eget, ne vonja el semmi a figyelmet a teremtés erejétől. Ádám teste tökéletes emberi test, klasszikus görög szépségideál, de csak Isten ujjának érintésétől válik élővé.

Jézus érintései azonnali gyógyulást jelentenek. Mikor megfogja Jairus leányának a kezét:

Talitha kúmi! Leányka, ébredj fel! (Mk 5,21 –43) , vagy Simon anyósának a kezét, talpra állítja, mire annak azonnal lemegy a láza, (Mk 1, 21 –39) vagy mikor megérinti a leprást, aki olyan mélyen hisz a gyógyító erejében: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani!" (Mk 1, 40–45)

A vérfolyásos asszony hátulról érinti meg Jézus ruháját, mert hiszi, hogy egy ilyen közvetett kapcsolatteremtés is hat(ApCsel 19,12), és folytathatnám a sort. Nemcsak a betegek érzik az erő kiáramlását, hanem maga Jézus is.

Az idei Csillagpont fő témája volt az érintés. Mi is élhetünk a szó és érintés eszközeivel, amikor kiárad belőlünk a segítő energia, csak ismerjük fel a megfelelő alkalmat, amikor a másik nyitottá, befogadóvá válik, hogy a krisztusi gyógyító szeretet tolmácsolói lehessünk. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2018. október 21., vasárnap,
Orsolya napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A gesztusok

A nyelv, amit Jézus is beszélt, és még a majmok is értenek

Gondolkorzó

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt? – haladó szint
Hogy legyen füled a hallásra!

Felszín

Bölcsföldi András
Anyukám nevet a ravatalon
Ötven évvel ezelőtt szép menyasszonyára várt, most az urnát várta.

Thoma László
Dobozolás
Egy elmaradt megbeszélés tanulságai

Nagy László
Mozdulat-lanság
Elköltözött házunkból a nyüzsgés

Pete Violetta
Betolakodó
Szénásiék vendégei a tisztaszobából

Magasság

B. Tóth Klára
Kommunikálok, tehát vagyok
Kezek tánca

Géczy Katalin
Megdermedt kultúra
Felejtsd el a csendes-ülős koncerteket…!

Tóth Sára
Mitől jó egy prédikáció?
Felülről beszélni, vagy felülről kapni egészen mást jelent

Mélység

Czapp Enikő
Billegő szék
Segítő, vezető és vezetett: mind a tudás és a nem tudás határán

Dobóczky László
A mozdulat értelme
Kudarc, önmarcangolás, béke

Nagy László
A gondolat mögötti gondolat
Rejtett motivációk – milyen zsinegek rángatnak téged?

Teljesség

Bagdán Zsuzsanna
A kitépés katarzisa
Élmények a Csillagpontról

Miklya Zsolt
Közötök lesz egymáshoz – Átjárható zónahatárok
Jézus nem tartja meg a három lépés távolságot

Péter-Szarka Katalin
Az érintés természete
Maga Isten lép ki önmagából – értünk.

Üzenet

Pete Violetta
A munka relativitás-törvénye
Krisztus-test vagy hibás keljfeljancsi?

Miklya Luzsányi Mónika
Ölelj jóvá!
Az érintés erőt ad. Azt üzeni: szeretlek! Fontos vagy nekem!

Miklya Zsolt
Nyelvek ajándéka
Amitől a fáradt ifjak szárnyra kelnek

Áthallások

Hancsók Barnabás
Krisztusi mozdulat a ringben
A pankrátor szenvedéstörténete

Turcsik Ferenc
Angyali érintés
Angyalok városa? Nem! Embereké.

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
Istent dicsőíteni tánccal
Interjú Incze Miklós koreográfussal a szent táncról

Kitekintés

Pete Violetta
Isten szekerét toljuk...
... a Művészetek Völgyén keresztül is

Szakács Gergely
Érinthetők és érinthetetlenek
Milyen a kézzelfogható lelkész?

Látogatóink száma a mai napon: 8549
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 42427562

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat