belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Tóth Sára

A kaja, a szex és az Isten

A vágyaink és a Mindenható

„Az Isten iránti vágynak megvannak a természetes alapjai. 
Bizony, bizony. A kaja meg a szex."
Pál Feri atya

Van egy elhíresült blogbejegyzés (nem adom meg a linket, keresse meg, akinek fontos), ahol egy neofita, konzervatív katolikus nő támadja az ifjúság körében példátlanul népszerű Pál Feri atyát. Pál Feri sok-sok fellajstromozott bűne között előkelő helyen szerepel fent idézett megjegyzése. És tipikus, hogy a megjegyzést a fiatal hallgatóság körében „hatalmas röhögés" kíséri.
Persze, ez annak is betudható, hogy Pál Feri bohóc, showman is egyben. De még inkább annak tudható be, a röhögés és a szentasszony felháborodása egyaránt, hogy mi, keresztények, sajnos nagyon platonisták lettünk. Nem tudunk mit kezdeni a testtel, a testiséggel (erről már írtam részletesen „Testünk külön élete" című cikkemben is).

Ez azért nagy kár, mert a vallások közül szinte egyedül a bibliai vallás, kiváltképp a kereszténység az, amely az anyagot, a testet, így az evést és a szexet is teljesen normális, pozitív dolognak, értéknek tartja. Elvégre a keresztény hit egyik tetőpontja a megtestesülés: ég és föld, test és Lélek/Szellem összetalálkozása. Míg Platón azt tanította, hogy a földi, anyagi dolgok csupán szegényes árnyai az isteni, spirituális világnak, a bibliai hagyományban anyag és lélek feszültsége, összeférhetetlensége a bűn következménye, olyan hasadtság, amelyet gyógyítani kell. És az isteni gyógyítás óriási lépése volt, hogy ő maga temette be ezt a szakadékot: eggyé lett, közösséget vállalt az állati testben élő emberrel: azzá lett, hússá, vérré, amik mi vagyunk. Ez az igazi kommúnió, egyesülés.
Pál Feri azért találta nagyon is fején a szöget, mert az Isten és ember közötti egyesülés két legfontosabb bibliai metaforája tényleg az evés és a szex. És nem is csak a Bibliában. Az étel-ital magunkhoz vétele bizonyos értelemben a tökéletes eggyé válást dramatizálja, ezért szokták a szeretet különféle formáit metaforikusan kapcsolatba hozni az evéssel (kisgyermekeket becézve szoktuk mondani, „mindjárt megeszlek", illetve negatív-démoni értelemben a szerelmesek „felfalják egymást", mint például Ady „Héja-nász az avaron" című versében). A Biblia a megismerést, az Isten megismerését nevezi nem egy helyütt evésnek, ezzel is jelezve, hogy nem valamiféle száraz, racionális ismeretszerzésről van itt szó, Isten ismeretét intenzíven magamévá kell tennem. A könyvet, az Isten igéjét egyenesen meg kell enni, magunkévá kell tenni, amint az Ezékiel 3,1-3-ban illetve a Jelenések 10,8-11-ben olvashatjuk. És persze – most már bizonyára kirajzolódik ennek az egésznek a belső logikája – mi mást nevez még a Biblia „megismerésnek"? Igen, a szexet. Hiszen ebben az életben az eggyé válás legdrámaibb testi eseménye, amit az ember ismer, a szexuális aktus. Akit szeretek, nem „kívülről" nézem, nem akkor ismerem jól, ha kiválóan le tudom írni a külsejét, vagy akár szakértő pszichológiai diagnózist készítek róla, hanem ha szeretem, ha eggyé leszek vele, egy testté.
Ugye egyre világosabb, hogy nem beszélt butaságot az atya. Az ember mindig abból indul ki, amit ismer. Semmi baj nincs azzal, hogy a testből, az anyagból indulunk el Isten felé. Vágyaink Őfeléje mutatnak, az Isten iránti vágy igenis hasonlít az éhségre és a nemi vágyra, csak sokkal intenzívebb ezeknél. Freud sok okos dolgot beszélt az emberi vágyakról, csak materializmusa miatt ő nemcsak hogy visszavezette az összes vallási jelenséget a testi vágyakra, hanem csupán az utóbbit, a testi vágyak világát ismerte el valóságosnak. Platón tökéletes ellentéte: az egyiknek csak a szellem, a lélek a valóság, a másiknak csak a test. Óriási felfedezés volt nekem, amikor a Biblia meg keresztény gondolkodók segítségével rádöbbenhettem arra, hogy a kereszténységben mindkettő valóság, sőt, ez a kétféle vágy, ez a két világ kereszteződik. És ez fantasztikus! A francia filozófus Paul Ricoeur ír erről zseniálisan.
Azt mondja például az Énekek éneke kapcsán, hogy az egyházatyák, Platón hatása alatt, úgy gondolták, hogy az Énekek énekében kifejeződő szexuális szerelem csupán jelképe az Isten és a népe közötti szeretetkapcsolatnak, ahogyan a próféták is gyakran használják a jegyesség és a házasság képeit. Vagyis a földi, az anyagi nem számít. Az, hogy ez a szép költemény egy valódi hús-vér szerelem hatása alatt született, juj, erről inkább ne is beszéljünk! Ricoeur ezzel szemben azt mondja, hogy a bibliai képeket a kölcsönösség jellemzi, ezek úgynevezett „keresztezett metaforák".
Földi és égi valóság keresztezi egymást.
Ez azt jelenti, hogy a két valóság egyszerre van jelen. Az isteni ott van a földiben, Isten benne van az evésben és a szexben is. Amikor a földi hitves ölel, egyben Isten ölel engem, és az Istennel való szeretetkapcsolatra rávetül a földi nász bensőségessége. Egy asszony mesélte nekem egyszer, hogy bár akadnak problémái a házasságában, amikor imádságban Isten előtt áll, és átéli, hogy amikor szereti a férjét és igent mond neki, valójában Istent szereti és neki mond igent, ott helyben megkívánja a szexet a férjével. És ez jó, ez csodálatos. A testi és a spirituális dimenzió együtt van jelen, a rossz az, ha szétválik, meg ha mi szétválasztjuk.
Az evésre visszatérve: sajnos ahogyan a szexualitás szentségével sem tudunk mit kezdeni, az evés szentségével és szépségével még kevésbé. (Ajánlom e témában régi kedvenc filmemet, a Babette lakomájá-t.) Ez azért van, mert nem értjük a keresztezett metaforát, nem hiszünk az eukarisztiában. Zwingliánusok vagyunk, pedig inkább Lutherrel kellene tartanunk, aki azt vallotta, hogy Krisztus titokzatos módon, de tényleg jelen van a kenyérben és a borban. Ha azt mondjuk, „csak" jelképesen, meg „csak" emlékezünk, már megint szétválasztottuk a földit és az égit. Pedig épp az lenne a lényeg, hogy az eukarisztiában a két világ egyesül. Amikor eszem a kenyeret, iszom a bort, Krisztussal válok eggyé. És a kereszteződés itt is működik a másik irányba: minden asztalközösségre, közös étkezésre rávetül valami az úrvacsora szentségéből. És nemcsak konkrétan az úrvacsora szentségéből, hiszen hosszasan sorolhatnánk az evangéliumi történeteket, amelyekben Krisztus nem „csak" lelki, hanem testi táplálékkal is ellátja az embereket. Kedvencem, amikor a feltámadott Jézus várja a tanítványokat a parton, és mivel üti el az időt: hát halat süt nekik. Majd együtt ebédelnek, és mint tudjuk, az azt követő beszélgetésre Péter egész életében emlékezik majd. Ezért kellene figyelni főleg a családban a közös étkezésekre és megadni ezeknek a módját. „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem." (Jel 3,20) A szerető asztalközösségben mindig ott van Krisztus. Velünk eszik. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 1148
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732842

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat