Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Mit tehet egy bölcsészlány, mint én, ha lemerül a hitében?
Belekapaszkodik a Közös(s)Ég tematikájába, és ráhasal az üzemanyag témakörére. Segíteni szokott, ha igyekszem a problémáimra találni egy többé-kevésbe működő allegóriát.

Korántsem egyszerű megmondani, mi hajt engem emberként. Tegyük fel, hogy én autó vagyok. Mi hajtja az autót? Az autót a benzin hajtja. De vajon ha a kocsi mellé teszek egy kanna benzint, elindul az autó? Az autót valójában a motor hajtja,
a motort pedig az a hőenergia, amelyet a benzinből nyer, belsőégés folyamán.

Tehát én vagyok Zsuzsi, az autó.
Micsoda bennem a motor?
Ovis hittanos hozzáállással betippelem: biztos Krisztus az. Persze, ha Krisztus lenne a motor, akkor pöpecül kellene működnie a rendszernek, veszteség és hiba nélkül, ugyanis Krisztus váltságműve tökéletes. Akkor mi a motor, ami a mozgásomat, a cselekvésemet meghatározza? Valami olyasminek kell lennie, ami, ha működik, megy az életem, ha nem működik, akkor csak egy helyben toporgok. Legyen a motor a szívem. A szívem a tankban lévő üzemanyagból táplálkozik. Gary Chapman óta nem nagy durranás a szeretettankról írni.
Van ez a szeretettank bennem, ami, ha tele van, elvileg megy a szekér, vagyis a kocsi. A szeretettank nem a szívben van, csak táplálja azt. A tankból a szivattyú felszívja az üzemanyagot, sűríti, nyomás alakul ki, ez a nyomás mozgat.

Az autó szívét tehát a benzin hajtja, az egyszer használatos energia, egyszerűen elég, meghajt és kipufog. Újra és újra be kell tölteni, és töltjük mi mindennel, napraforgóolajjal, körömlakkal, szerelemmel és pénzzel, és meglepődünk, hogy nem megy, vagy megy, csak nagyon büdös.

Nem akarok azon elmélkedni, micsoda valójában az üzemanyag. Tudom, hogy Krisztus az, és kész. De akkor miért van az, hogy töltekezem, a krízisben valóban térdre borulok Isten előtt, akitől ígérete szerint rendre megkapom őt magát,
AZ üzemanyagot, és mégsem működik az egész? Biztos sokan átélték már, hogy rájöttek: Istenre van szükségük, megérintő is volt az igeolvasás, az igehirdetés, a beszélgetés, a futás a havas erdőben, mégsem sikerült kimozdulni az alaphelyzetből.

Ha nem az üzemanyaggal van a baj, akkor csak a motorral lehet. „Szívemet égőáldozatul neked adom, Uram” – ismerjük a kálvini mondatot.
Neki nem állt rendelkezésére a technika, hogy lássa, nem a szíve ég, hanem a szívében valami, ami fantasztikus hőt termel, hogy előrehajtsa az életét. Kálvint ismerve tudjuk, hogy valami embertelenül jól működött az ő motorja, mert rövid élete alatt hatalmas munkabírásról tett tanúbizonyságot az Isten országútját járva.
Nem mindenki tudja utánacsinálni, amit ő véghezvitt, pedig elméletileg lehetne.
Hol lehet a hiba?

A motorok teljesítményének meghatározásánál az egyik tényező az úgynevezett jósági fok (Q). Felröhögtem meglepetésemben, amikor olvastam ezt a nevet egy műszaki leírásban. Mi az a jósági fok?

„A jósági fok megadja, hogy mennyivel nagyobb az aránya a képzetes teljesítménynek a valós, eldisszipált teljesítményhez képest” – sietett a segítségemre a szakszöveg. Vagyis nem mindent használunk fel, amit kapunk.
És valóban: motortípus kérdése, hogy a 100% felhasználható energiából  vajon 20 vagy 40 százalékot használ-e fel. Száz százalékot egyik sem tud, a motor ugyanis tökéletlen rendszer.

Sokan hisszük, hogy az üzemanyag mennyisége a mérvadó, de csak részben az. Nincs különbség a háromnegyed órás, térdelve mondott ima és az őszinte, egymondatos Istenhez kiáltás között, sem abban, hogy egy igeverset vagy egy egész könyvet olvasok-e el. Egy fórum szerint „a jósági fok nagy hajómotoroknál a legnagyobb, mivel a hengerek köbtartalma elérheti a 400-500 litert is, ezáltal több hő marad munkavégzésre és kevesebb megy a hűtőbe, ezeknél az effektív hatásfok kicsivel meghaladhatja a 40%-ot is, mivel hosszú ideig működhet ideális terhelési viszonyok között.” Tehát a legjobb teljesítmény is csak negyven százalék, óriási motorok esetén.

Mennyit tud az én tökéletlen működésem ebből a transzcendens üzemanyagból felhasználni? Mostanság elég keveset, pedig emlékszem, hogy voltak lényegesen hatékonyabb időszakaim.

Az energiaveszteség okairól ezt olvasom: „A motorban az égés során felszabaduló hő egy része a falakon át a hűtőközegbe (víz, vagy levegő) távozik. Különösen jelentős a hőleadás az égés és az expanzió során.” Van ilyen – egy emberi szív sem lehet független a saját környezetétől. Amikor fellángolunk Krisztusért, valószínű, hogy környezetünk olyankor a leghűvösebb az evangélium iránt. Tetszik, nem tetszik, ez szükségszerűen elvesz az erőnkből. Ezen nehéz segíteni, talán nem is lehet, csak elfogadni.

Az energiaveszteség másik oka, hogy nincs időnk elégetni az üzemanyagot.
„A rendelkezésre álló rendkívül rövid idő miatt az égés nem játszódik le tökéletesen, és a tüzelőanyag egy része elégetlenül vagy csak részben elégve távozik a hengerből.” Ismerjük, amikor a reggeli bibliaolvasás, ha összejön, akkor is csak sietve, és nincs időnk életté váltani az olvasottakat. Egy szegény motorral szemben, aki nem tehet saját működéséről, ez valóban a mi hibánk. Magamról tudom, hogy fontos lenne időt hagynom magamnak megemészteni azt, amit Isten megérteni enged nekem magából.

Érdekes terminusbeli hasonlóság, hogy a motor tevékenysége is holtpontok között zajlik. Holtpontok között jár az életünk, mint a motor dugattyúja, ezek között sűrűsödik össze a hengerben lévő gáz, amely mozgásba hozza motort. (Nagyon durva, hogy nemcsak az emberi szív, de még a motor is majdhogynem pneumatikusan működik.) „Az égés sebessége véges, ezért az égés a felsőholtpont előtt kezdődik a gyújtási pontban, és az expanzió során ér véget. A véges égési sebesség miatt a hőbevezetés állandóan változó állapot mellett történik. A szelepek nyitása és zárása sem a holtpontban történik a véges szelepnyitási sebességek miatt, valamint a szívás a környezetinél alacsonyabb, a kipufogás a környezetinél magasabb nyomáson játszódik le.”

Ha nem hagyok időt az Istennek, nem tud akkora feszültséget teremteni bennem
a Szentlélek által, hogy kellőképpen nekieredjek a dolgaimnak. Ha nem várom ki
az alkalmas időt, amíg célba érnek bennem a feszültségek, ugyan menni fogok,
csak nem jó hatásfokkal.

Persze arra lehet számítani, hogy a Nagy Tervező jobb hatásfokúra tervezte a szívet, mint amilyenek az ember gyártotta autók. A jósági fok is csak egy egyenlet, mérni nehezen mérhető. Az az egy biztos, hogy Krisztus a tökéletes üzemanyag, aki képes végtelen szeretetével megtölteni a tankunkat, és ezt érdemes is kérnünk tőle – és mindemellett roppantul oda kell figyelnünk a jósági fokunkra, hogy a lehető legtöbbet felhasználjunk abból az erőből, amit ebben az energia- és lelkierő-válságos korszakban sem sajnál tőlünk a Legnagyobb Benzinkutas.