belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Pete Violetta

Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak

Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Lenullázódik néha az élet. Így történt ez Jacob Jankowskival is: az egyetemi vizsgájáról és eddigi kényelmes életéből hirtelen az utcán találja magát. Kóborlása közepette elszánja magát és felugrik egy vonatra. Valószínűleg amikor elhatározta, hogy felugrik rá, fogalma sem volt, hogy egész hátralévő életét meghatározza ez az ugrás.

A szerelvény egyébként a Benzini testvérek utazó cirkuszának tulajdona, amelynek munkaközösségébe csöppen hősünk. Azonban hamar kiderül, hogy farkastörvények uralkodnak a társulatban. Aki nem elég jó vagy nem szolgálja a jegyeladásokat, az eltűnik a vonatról – menet közben. Jacob, aki az állatorvosi pályára készült, könnyen megtalálja a helyét és oroszlánrészt vállal a cirkusz felvirágoztatásában: segítségével jön létre a főattrakció, de a munkatársi közösségbe is egészen új hangulatot hoz.

Fedezi a beteg munkatársat, megvédi az addig kínzott állatokat, segít megtalálni a nyelvet egy eladdig teljesen hasznavehetetlen elefánttal is.  Az eddig némán dolgozók és elnyomottak fellélegeznek: lám, nem csak erőszakkal lehet… De a sötétség nem fogadja be a világosságot, és Jacob egyenessége sem fér meg sokáig a főnök elvárásaival.  A rendszer kiveti magából, a vonat kidobja magából.

Az újonc minden csoportban, társulásban vagy cégben kritikus pont. Mert új értékrendet, szempontokat hoz magával. Mert kontrasztba helyezi magát a rendszert: visszatükrözi annak hibáit és értékeit. A reakció kétféle lehet: a csoport elfogadja a kritikákat és meglátásokat a frissen érkezőtől,és felülbírálja önmagát, vagy önvédelembe vonul, figyelmen kívül hagyva a zöldfülű meglátásait. Anélkül, hogy lelőném a végkifejletet, elárulom, hogy a film cselekménye ezen a második sínen vonatozik tovább. Mint ahogy ez az életben is sokszor megtörténik. Eszembe jut több ismerős és több intézmény rövid és nagyon hasonló románca. S mint a rövid románcok általában: fájdalmas véggel… Megjelenik a túl kreatív hittantanár, akit túlzottan szeretnek a gyerekek: ki kell tenni a szűrét… A fiatal lelkes segédlelkész városba kéri magát, kiteszik vidékre és inkább feladja…

Szervezetként nagyon fontos kritika kell hogy legyen az, mit tudunk kezdeni az újakkal. Nem különben egyénként: mit tudunk kezdeni az új kapcsolatokkal, élményekkel, élethelyzetekkel. Tükröt kapunk, és a tükörben talán egy számunkra nem túl kedvező képet. A kérdés, mit teszünk ekkor? Összetörjük a tükröt, vagy addig fésüljük magunkat, amíg nem tetszik a kép, amit viszontlátunk?

Ha pedig épp a másik oldalon állunk – legyen ez a betoppanó zöldfülűé: érdemes időnként megkérdezni magukat, jó vonatra ugrottunk-e és vajon meddig érdemes vele utaznunk. Tehet-e valamit azért, hogy jobb legyen az utazás, vagy fel kell adni?

Vizet az elefántnak… nem értem a címet, hiszen a filmbéli elefánt legtöbbször alkoholt kap, nem vizet. De van egy jelenet, ahol slaggal mossa Jacob Rosie-t. Vizet, tisztítást az elefántnak, meg az egész cirkusznak, mert már annyi minden mocsok ragadt rá… Kis jó szándékot, kis szaktudást, kis emberséget és frissességet. Tisztítást gyülekezeteknek, intézményeknek, cégeknek, csoportoknak is, mert sok minden ragadhat rá.

A bátor vonatra ugrónak pedig mindig tudnia kell: a vonat valahonnan indult és valahová tart – semmi esetre sem vele indul a történet és talán nem is vele végződik, csak utasa lehet egy időre. Gazdagító vagy megraboló utastársa a többieknek.

Bon voyage!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.
Tartalom
Vezércikk

Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…

Felszín

Gueth Péter
Hajtógáz
az ötödik sípszó tizenkilenc órát jelent

B. Tóth Klára
Mr. Bean
Hétköznapi csetlés-botlásunk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?

Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól

Mélység

Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből

Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt

Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Teljesség

Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?

Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg

Üzenet

Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer

Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink

Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve

Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen

Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt

Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Riport

Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis

Kitekintés

Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon

Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…

Látogatóink száma a mai napon: 12037
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57510583

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat