belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Nagy Zsuzsanna

Megalkuvás nélkül

Vaslady

A filmmel kapcsolatban nem voltak előzetes elképzeléseim. Nem készültem semmire – egyedül a Meryl Streeptől elvárható zseniális játékra –, csak befogadni akartam, és már az első jelenettől fogva ez a kérdés motoszkált a fejemben: mit hoz az eljövendő öregség? Mit hoz a testnek, az elmének és a léleknek? Fiatalon nem gondol bele senki, az öregség elképzelhetetlen távolságban van, mintha nem is létezne, mintha ez is valami olyasmi lenne, ami csak mással történhet meg. Pedig efelé tartunk mindannyian. Ráncos, öreg kéz matat a tejesdobozok között. A fejkendős öregasszony billegős lépteivel a pulthoz megy, fizet. Idegenül hat a modern környezetben. Az utcán hazafelé ballag, csodálkozva nézelődik, mintha nem tudná, hová tart. Már nem ura az életének, az események csak megtörténnek vele, ha kell, könyveket dedikál, protokollrendezvényeken mutatja meg magát, vendégeket fogad, nem is igazán érdekli az egész, és a nap végére elfárad. Úgy tűnik, ez az érzés az egyedüli, amit valóságosan érzékel és reálisan él át. Minden más csak bizonytalan észlelés, a valóság bármikor összemosódhat a maguknak helyet követelő emlékekkel. Jelen és múlt vibrálva váltja egymást, így élhet át a néző három napban egy életet.

Margaret Thatcher nem alkuszik. Nem lett volna belőle az Egyesült Királyság első és egyetlen női miniszterelnöke, ha nem lett volna elég öntudatos. Sem férj, sem család, sem az a tény nem tántorította el politikai karrierjétől, hogy nőként a szmokingos urak világában nem ígérkezett könnyűnek az élet. Szilárdsága átsegítette minden akadályon: a Vaslady tizenegy évet tölthetett a Downing Street 10-ben, a hivatalos miniszterelnöki rezidencián. A róla készült életrajzi film célja vélhetően nem az, hogy átfogó történelmi dokumentumként szolgáljon, vagy politikailag állásfoglalást közvetítsen, és az sem, hogy ütköztesse a különböző nézeteket, sőt a számvetésnek sincs nyoma sem. Csupán emlékek villannak: súlyos döntések eltántoríthatatlan véghezvitele és az ezeket követő társadalmi indulat pozitív és negatív megnyilvánulásai, tüntetés, sztrájk, merényletek, háború.

Olyan nő, aki nem feminista élharcos akar lenni, egyszerűen véleménye van, és képes érvényesíteni akaratát a férfiakkal szemben is. Ronald Reagan azt mondta róla, ő a legjobb férfi Angliában. De közben feleség és anya is. Munkásságának harminc évét a rendíthetetlenség kísérte végig, sok-sok, mindenáron való kimondott és kimondatlan nemmel és lemondással. Amit véghezvitt, azt bizonyítja, erre született, nem tehetett mást, ez volt a dolga.

Hányan vagyunk képesek töretlenül végighaladni egy úton? Sokakban nincs elég erő ehhez, mert fárasztó, mert kényelmetlen, mert rémisztő, mert nehéz úgy mondani igent egy dologra, hogy minden másra nemet kell mondani.
A film mintha azt sugallná, Margaret Thatchernek fel sem tűnt, hogy áldozatot hozott, mert ez volt számára a természetes. A feszültség nem a lemondások keltette űr miatt keletkezik a nézőben, hanem a nagy döntések súlya nyomja a vállát, egy politikus szemével látja a történteket, akinek minden egyéb nyilvánvalóan másodlagos, mert emberek sorsáról dönt, életről és halálról, békéről és háborúról. Így vált egyetlenné sok közül, hogy aztán egy legyen a sokból.
Egy magányos, idős asszony, aki immár ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint más, koros emberek. Az idős, néha zavart tudatú asszony szellemként bolyong a lakásában. Nem bánt meg semmit, de kétségtelenül elpártolt mellőle az idő. A múlt létezik valahol, mögötte, kissé képlékeny és valószerűtlen formában, és tudatosul benne: megöregedett. Életében egyetlen nagy feladat áll még előtte: nemet mondani rég halott szerelmének, akinek a szelleme évek óta volt hű társa a magányban. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 29., péntek,
Auguszta napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
A modern irodalom „NEM”-je
Rituális bűnbak szerep

Felszín

Erbach Viola
Falak, omoljatok!
Csipkerózsika-szindrómás világot építünk

B. Tóth Klára
Nem, ami néha igen
Töredékek a válaszaink mentén

Ligetkuti Amanda
A tékozlóját!
Kudarckerülés

Magasság

Miklya Zsolt
„Eddig jöhetsz, tovább nem!”
Jób és az Iskola netovábbjáról

Mélység

Péter-Szarka Katalin
Dackorszak
Határfeszegetés és idegtépés – ahogy arra csak egy gyerek képes

Adamek Norbert
Ha te balra mész, én jobbra megyek
Amilyen NEM akarok lenni…

Miklya Luzsányi Mónika
Kamaszkor
Lázadnak. De miért?

Szakács Gergely
Elengedés
Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Bölcsföldi András
Nincs Egyéb Mentség
A veszteségfolyamat öt fázisa – Stages of the Loss Process

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Jézus nemet mondásai
Megállni a kísértésben

Koczor Tamás
Jónás: nem – Jézus: igen
Bibliai válaszok küldetésre és halálra

Üzenet

Bella Péter
Tagadásokra épített önkép
Mit is jelent reformátusnak lenni?

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
Megalkuvás nélkül
Vaslady

Pete Violetta
Letagadhatjuk az életet?
Védeni a valóságtól – de meddig?

Miklya Luzsányi Mónika
Belső tenger
Film az eutanáziáról. Mellette vagy ellene érvel?

Riport

Hajduk Zsófia
A „boldogító nem”
Együttélés hűségeskü nélkül

Kitekintés

Szakács Gergely
Fegyvertelenül, de nem eszköztelenül
Katonáskodás és háborúság hívőként

Látogatóink száma a mai napon: 568
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57519675

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat