belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Továbbálmodott világ

A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Ha egy ovist megkérdezünk arról, hova tűnt a váltócipője, és azt válaszolja, hogy jöttek a Mamuszfalók és megették, esetleg a hétfejű sárkány porig égette az óvodát, azért veszett oda a cipő, a szülők zöme nem veszi túlzottan a szívére a dolgot. Akkor viszont komorabban néz, és talán még a gyereket is előveszi, amikor kiderül, hogy hiába gratulált Benőke anyukájának az új kistestvér érkezéséhez, mert Benőkééknél nem született kistesó, és nem is fog egy darabig. Néhány év múlva pedig lehet, hogy komolyan megijed, amikor kiderül, hogy a gyerek finoman fogalmazva sem közkedvelt a suliban, és a tanulmányi eredménye sem a legjobb, pedig otthon nagy szájjal meséli, mennyi barátja van, és hogy ő szerezte a legtöbb piros pontot aznap. Amikor aztán eljön a kamaszkor, és a gyereket rendszeresen hazugságon kapják, akkor szokott pszichológushoz fordulni a szülő, s teszi fel magának az égető kérdést: Miért? Miért lett hazudós a gyereke? 

A világ olyan, amilyennek én álmodom 

A kisgyermek még a mesék birodalmában él, és valóban nem tud különbséget tenni a valóságos és a kívánt dolgok között. Hisz a szavak varázserejében, hogyha valamit kimond, akkor tényleg úgy is lesz. Hogy nem kap, nem kaphat büntetést az elveszett váltócipő miatt, hiszen nem ő a bűnös, hanem a Mamuszfalók, és hogy legalább Benőkének tényleg születik kistesója, ha már neki nem lehet. Mert a gyerek számára kerek a világ, csak úgy érzi benne magát biztonságban. És ha megcsorbul egy picit, akkor a fantáziája segítségével kerekíti ki újra. Mindezzel nincs is semmi baj, így ismeri meg a kisgyermek a valóságot. Mesével szövi át, így próbálja élhetőbbé tenni.
A kisgyerekkori fantáziahazugságok sajátossága, hogy a valóság mesei elemekkel keveredik, ami így általában könnyen lefülelhető. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy tágul a világról alkotott képük, s ahogy szélesednek az ismereteik, úgy lesznek realisztikusabbak a hazugságaik is. Ez nem azt jelenti, hogy egyre megátalkodottabbak és egyre agyfúrtabb módon csapják be a felnőtteket, hanem csak annyit, hogy még a beteljesíthetetlen vágyaik is egyre közelebb kerülnek a valósághoz. A gyermek az életében bekövetkezett valós traumákat is így tudja a legkönnyebben feldolgozni. Legkisebb lányunk a történeteiben például gond nélkül „feltámasztotta” a nagymamát, s tudok olyan kisgyerekről is, aki éveken keresztül mesélt a közös családi estékről, mert képtelen volt elfogadni a szülei válását. 

Elvárások kívül, belül 

Az óvodáskorban tehát nem alakul még ki éles határmezsgye a mese és a valóság határán. Éppen ezért nem is szabad az ovis gyereket megbélyegeznünk, hazudósnak neveznünk ezekért a fantáziában megélt történetekért. Még a kisiskoláskor elején is óvatosan kell kezelnünk a „hazudozást”. A kisiskoláskori „nagyotmondás” még mindig fakadhat a gyermek életkori sajátosságaiból: az eszével tudja, mit kellene tenni (szépen ülni a padban, nem beszélgetni, vagy éppen együtt játszani a többiekkel), de a személyisége még nem érett rá, hogy megtegye. A kisiskoláskorban kialakuló szabálytudat megjelenésével egyre erősebben dolgozik a lelkiismerete is. Nyomást jelent számára az iskola, a szülők elvárása. Hogy ezeknek az elvárásoknak (legalább szóban) megfeleljen, egy kicsit átírja a valóságot, és úgy adja elő a történteket. Ezek a nagyotmondások még mindig nem rossz szándékúak. Pszichés funkciójuk az, hogy a külső normarendszert a gyermek belsővé tegye: olyan elvárássá, amelynek önként fog a későbbiekben megfelelni, nemcsak szavak, hanem a cselekedet szintjén is. 

Amikor tényleg baj van 

A probléma ott kezdődik, amikor ezek a fantáziahazugságok berögzülnek, és a későbbi életkorokban is visszatérnek, majd komolyabb formát öltenek. A szó varázserejébe vetett hit azonban még idősebb korban is fontos eleme a hazugságnak. A kamasz például, amikor eltitkolja rossz jegyeit, vagy azokat a húzásait, amelyek egyértelműen a szülők rosszallását vonják maguk után, nem csak a büntetést akarja elkerülni. Egyszerűen nem akarja elveszíteni – avagy: még egy kicsit biztosítani akarja magának – azt a pozitív családi légkört, amely körülveszi mindaddig, amíg a probléma ki nem derül. A gyermek- és kamaszkori (majd a berögzült felnőttkori) hazudozások, csalások és svindlik alapja ugyanis jobbára a családba, a szülőkbe vetett bizalom megrendülése. Ennek oka lehet például a túl szigorú, túlkorlátozó családi légkör vagy a túl magas elvárások a gyerekkel szemben. Ilyen esetekben a gyerek úgy érzi, hogyha megfeszül sem képes megfelelni a szülei követelményeinek, ezért megszépíti a valóságot. Egyszerűbb esetben csak „csúsztat”, úgy adja elő a dolgokat, hogy jól jöjjön ki belőle, súlyosabb esetben akár éveken keresztül is építgethet egy olyan hazugságvárat, amely mögé bármikor elbújhat. Ugyanez a „várképző” mechanizmus elindulhat egy jól működő, jól kommunikáló családban is, hiszen kiválthatja egy-egy családi trauma: a szülők válása, közeli rokon, jó barát halála, hosszabb betegség, anyagi bizonytalanságok vagy akár csak egy költözés is. Szülőként figyelnünk kell tehát nagyon, hiszen nem is olyan egyszerű megállapítani, meddig tart a fantáziahazugság, és hol kezdődik a svindli.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Idegesítő szeretet
Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Felszín

Jakus Ágnes
„Tisztítsd meg…”
Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Nagy Zsuzsanna
Megtartani az életet a csodának
Egy orvos álmatlan éjszakái

Erbach Viola
Életünk három legfontosabb szava
Igen vagy nem? Talán…?

Magasság

Székely Tamás
Ki hazudik nekünk a legtöbbet – talán mi magunk?
Önámítások, amelyeket legyőzhetünk

Miklya Zsolt
Túlontúl-mesék és ördögi körök
Kegyetlen mesék, kegyelmes Isten

Mélység

Bella Péter
Dimenzió-kereső
Böjt utáni önreflexió

Miklya Luzsányi Mónika
Továbbálmodott világ
A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Szakács Gergely
Az igazmondás szabaddá tesz
A Hanta boy tanulsága

Kedvek Vera
Münchausen-szindróma és társai
A törődés és a figyelem hiánya megbetegíthet

Teljesség

Koczor Tamás
A keresztyénség első halottjai
Pénzügyi (ön)gyilkosság az ősgyülekezetben?

Tóth Sára
Kereszt – a másság drámája
„Az egymással való közösség, a találkozás eleve áldozatra épül.”

Réz-Nagy Zoltán
A füstölgő mécsest kioltják?
A hit krízise nem ateizmus

Üzenet

B. Tóth Klára
Hímes Húsvét
Pop és antik értelmezés és ábrázolás

Szakács Gergely
Én védem magam
Istenismerettel és emberismerettel gyógyuló sebek

Pete Violetta
Igazság és szeretet mérlegén
Merre boruljon a protokoll?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Változó előjelek
Egy jobb világ.Vagy: A gyűlölet? Susanne Bier Oscar-díjas filmje

Hancsók Barnabás
Köszönjük, hogy rágyújtott!
„A szó veszélyes fegyver”

Riport

Kojsza Péter
Konfliktuskezelés keresztyén módra
Megbékélés és a békéltetés tudománya

Kojsza Péter
Egy emberért is megéri!
Úgy érkezett, hogy már nem volt vesztenivalója

Kitekintés

Pete Violetta
Félreértett jelek
Kegyes hazugságtól a teljes őrületig, avagy így szeretnek a nők

Dobóczky László
Ígérem, nem halok meg
„Mardos belülről a gondolat, hogy mit csináltam rosszul…”

Látogatóink száma a mai napon: 2212
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45770286

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat