belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Szoták Orsolya

Láthatatlanok

Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

A minap bukkantam rá a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) 2011-es filmjére, amely megkapó, nem mindennapi címével rögtön felkeltette az érdeklődésem: Láthatatlanok.

A film készítői egy olyan társadalmi réteg helyzetét kívánták bemutatni, amelynek képviselői velünk élnek, mégsem látjuk, mégsem akarjuk látni őket. Mert betegek, mert sérültek, mert fogyatékosok. És ilyenkor könnyebb félrenézni a probléma, a hús-vér ember mellett.
A film a fogyatékosok számára fenntartott tömegotthonok ellenében kampányol, arra hívja fel a figyelmet, hogy a Kádár-rendszer embertelen, nagy férőhelyes otthonaival szemben más életformák, lakókörülmények is léteznek. Olyan emberek hétköznapjainak válunk részeseivé, akik végigjárták a „nagy otthonok” kálváriáját, majd igazi, szerető kis közösségekre leltek a különböző otthonok, alapítványok falai között.
Szereplőink mindennapi életükbe kalauzolnak, bemutatják tevékenységeiket, amelyek kísértetiesen hasonlítanak sajátunkéihoz: nagy örömmel vezetnek végig szobáikon, ismertetnek meg a gyertyaöntés rejtelmeivel, vagy éppen élvezik a buszozást, az utazást, a sétálást, az ablakból nyíló szép kilátást, az Istentől kapott életet. Számomra a film egyik legmeghatóbb része egy autista fiatal „csirkevadászata”. Miután sikerült a kis jószágot a tyúkólban becserkésznie, olyan őszinte szeretettel, tiszta jósággal tekint rá és simogatja, mint egyetlen egészséges kortársa sem.
A film egyik specifikuma, hogy az arcok drámája mellett megjelenik benne a kezek drámája is. Szívbemarkoló pillanatok, amikor sérült, beteg emberek fogják, szorongatják egymás kezét kifejezve ezzel egymás iránti szeretetüket, megbecsülésüket, biztatásukat, együttérzésüket. Arcukon, szemükben és mosolyukban minden rossz ellenére a szeretet, a színtiszta emberjóság, ártatlanság és védtelenség sugárzik. Az embernek olyan érzése támad, mintha ők sokkal egészségesebbek lennének, mint mi, „ép” emberek.
Végül a film központi kérdése nyílegyenesen szegeződik a nézők felé: a mi társadalmunkban hol van hely a fogyatékos állampolgárok számára? Ez azonban túlmutat egy konkrét térbeli hely megjelölésén, hozzájuk fűződő viszonyunkat, érzelmeinket, velük kapcsolatos mentalitásunkat, hozzáállásunkat is próbára teszi. Képesek vagyunk sajnálat vagy lenézés nélkül, fejelfordítás helyett kinyitni a szemünket és meglátni őket, bennük az embert, a honfitársat, a felebarátunkat, és tiszta szívvel, teljes elfogadással segíteni nekik? Értékeiket elismerni, melyek tekintetében sokszor igencsak előttünk járnak?
Hiszen tudjuk: Isten előtt valamennyien egyformák vagyunk, és ugyanazon mércével méretünk: jó és rossz, ép és egészséges, látható és láthatatlan egyaránt.
Mert:  „Isten a nyomorultaknak ítéletet szolgáltat, felemeli az elesetteket.”

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 286
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44206718

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat