belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Adamek Norbert

Perfekcionizmus

Az istenné válás keserű késztetése?

Mit is jelent ez a szó? A szótár azt mondja: tökéletességre való törekvés.
Na már most az a kérdés: mi számít tökéletesnek? Mire is törekedjek konkrétan, ha a tökéletességre törekszem? 

A tökéletességet úgy fogalmaznám meg, hogy olyan állapot, amin túl már nincs több, nincs feljebb. Az abszolút csúcs. Ha tehát tökéletességre törekszem, az abszolút csúcsra kell törekednem. Ez a törekvés viszont magában hordozza a keserű valóságot, kimondatlanul is: most nem vagyok ott, nem vagyok az abszolút csúcson.
Olyan ez, mint a következő kijelentés: az Isten az, akinél nagyobbat nem lehet elképzelni. Az abszolút létező.
Ezek szerint ha tökéletességre törekszem, akkor tulajdonképpen istenné akarok válni. Ha tökéletes akarok lenni, istenné kell lennem.
A frusztráció így örökre garantált, mert Isten csak egy van, egy lehet, én meg ember vagyok, akár tetszik, akár nem.
Ha viszont Istent kihagyjuk a képletből, akkor meg nincs értelme tökéletességről beszélni, mert úgy a tökéletesség fogalma mindig csak relatív lesz, sosem lesz abszolút. 

Sehogy se jó ez.
Pedig arra nevelnek a szüleim, a tanáraim, a barátaim, s gyakorlatilag mindenki, hogy legyek jó, legyek tökéletes. Legyek a legjobb gyerek, a legjobb tanuló, a legjobb sportoló, a legjobb barát, a legjobb apa, a legjobb szülő, a legjobb a hivatásomban, a legjobb. Simply the best. Örökké. S azt érzem napról napra, hogy nem megy, vagy ha a látszat szintjén megy is: vajon mikor jönnek rá, hogy az áhított tökéletesség valójában nem létezik az életemben? Ezért mindenáron fenn kell tartani a látszatot, s ha lehet, valóra váltani az ábrándot, a tökéletességét. S szépen lassan a tökéletesség istenének oltárán feláldozódik idő, kapcsolat, energia és talán még egészség is, röviden: az élet. 

Mindez miért? Mert a tökéletesség biztosítja számomra a szeretetet. Ha én vagyok a legjobb, engem csak szeretni lehet, nem? Hiszen ezt tanultam: szeretlek téged, ha megcsinálod a leckéd, diplomás leszel, sok pénzt keresel stb. A sor hosszan folytatható. Ezt nevezzük feltételes szeretetnek.
Szóval ha azt akarom, hogy szeressenek, akkor teljesítenem kell, lehetőleg tökéleteset. Ha viszont ez nem valósul meg, akkor nem fognak szeretni. Ha nem szeretnek, akkor viszont senki sem bátorít arra, hogy tökéletes legyek, így nem fogok rá törekedni, minek következtében még kevésbé fognak szeretni. Beindul a spirál. Ebben a spirálban pedig könnyű becsavarodni. S jöhetnek a nyugtatók, a rengeteg kávé, sok szál cigaretta, kis kábítószer, kis alkohol, hogy oldódjanak a kötelek, amik fojtogatnak.
Ebben az értelemben a tökéletesség csapda, s hihetetlenül életellenes.
Csendben és halkan teszem fel a kérdést: egyházon belül vajon mit várunk el egymástól a szeretetünkért cserébe? Ismerős az ekleziogén neurózis kifejezés? Ám itt meg is állnék ez irányban. 

A tökéletességet szerintem meg lehet fogni máshonnan is. A Tökéletes felől.
Ő az, aki tökéletesen és feltétel nélkül tudja szeretni a tökéletlent, engem. Nem vár el tökéletes teljesítményt, mert Nála jobban senki nem tudja, hogy sosem érem el. Azt várja, hogy az Ő tökéletes ajándékát elfogadjam.
Ez a tökéletesség, amiről sokat lehetne még írni, de ez már egy másik történet.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 28., csütörtök,
Gedeon , Johanna napja van.
Tartalom
Vezércikk

Adamek Norbert
Perfekcionizmus
Az istenné válás keserű késztetése?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Fehér lelkész
Hányan nézünk szembe saját síremlékeinkkel?

Felszín

Pete Violetta
Hibakereső profiknak
Idegesítő volt, kifejezetten viszketett tőle a munkatársak tenyere

Dobóczky László
Kiköpött ugyanaz
A nagyi pitéje, az enyém, és az alázat

Magasság

Tóth Sára
Egy fogyatkozásod van
Taigetosz versus Bárka

Dull Krisztina
Kollokvium a tökéletes világról
Képzelt riport

Miklya Zsolt
Ne légy szeles…
József Attila érett lírájáról

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
„…és mindörökre nő…”
Idomok és évek: merre halad az idol?

Péter-Szarka Katalin
Az elég jó anya
Kísérni, támogatni – szorongás nélkül

Miklya Luzsányi Mónika
A perfekt gyerek
Eminens, de vajon boldog?

Teljesség

Koczor Tamás
Tökéletesek, mint Isten
Felnőttek etikájára tanít a hegyi beszéd?

Üzenet

Péter-Szarka Katalin
Nem kell tökéletesnek lennem
Teljesítménykényszerünk szelídítgetése

Réz-Nagy Zoltán
Szerethető-e a tökéletes?
Mit üzen a japán teáscsésze?

Áthallások

Bradák Soma
A mélypont ünnepélye
Áldozatok és ábrázolások ecsetre alkalmazva

B. Tóth Klára
Pecséthordozók
Ami még Leonardónak is négy évébe telt

Hancsók Barnabás
A tökéletes trükk
Áldozatok az illúzió oltárán

Riport

Kojsza Péter
„Tökéletes sosem lesz!”
Kereste, de nem találta

Kitekintés

Szoták Orsolya
Láthatatlanok
Fogyatékos a családban: válaszút az intézet és a mélyszegénység között?

Szakács Gergely
Tökéletes vallásosság
Skatulyáink és a krisztusi igazság

Látogatóink száma a mai napon: 17234
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57515774

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat