belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

X-manek és szuperhősök

Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Nomen est omen – tartja a mondás, ám mi magunk ritkán határozhatjuk meg a nevünket és a sorsunkat. De mi a helyzet a szuperhősökkel? 

Kár tagadni: szeretem a szuperhősöket. No, nem azért, mert hihetetlen technikai bravúrral hentelik egymást, és romba döntik a fél világot, hogy a másik felét megmentsék, hanem mert ezekben a filmekben még működik a mese eredeti logikája. Győz a jó és veszít a gonosz, a hős elnyeri méltó jutalmát, olyan próbákon keresztül, amelyek során teljesen átalakul. Az igazán jól megírt szuperhősöknek ugyanolyan személyiségfejlődésen kell keresztülmenniük, mint a népmesei figuráknak vagy a klasszikus drámai karaktereknek. 

Új név, új személyiség 

Mint ahogy a mesékben és a mítoszokban is sokszor, a szuperhős, amikor felfedezi magában a különleges képességét, új nevet kap, amelynek lényege, hogy valamit elmondjon arról az új emberről, akivé képessége által lett. Tipikus példája ennek az X-menben szereplő szuperhősök csapata. A filmben  Xavier professzor a névadó. Ő az első X-man, aki felfedezi azt a mutációt, azt az ismeretlen x-faktort, amely különleges képességekre teszi hajlamossá az egyébként leghétköznapibb embereket. Ellenfele, Magneto mágneses erőteret képes indukálni, Ciklon befolyásolja az időjárást, Mistic, mint egykor Zeusz, bárkinek a bőrébe bele tud bújni.

A legbeszédesebb neve azonban a film főszálán futó két szereplőnek, Vadócnak és Farkasnak van. Általában közös jellemzője a szuperhősöknek, hogy frusztrációként élik meg képességeiket, illetve hogy valamilyen lelki sérülést kompenzálva fejlesztik ki emberek fölötti képességeiket. A múlttal való viszony, a környezetükben élő emberekkel való konfliktusok tisztázása, az önmagukkal való szembenézés, illetve az új személyiség minden esetben fontos momentum, s ezt általában a névválasztás is tükrözi. Ám ezek a problémák nem csak a „mutánsok”, hanem a hétköznapi mozilátogatók problémái is. Mint ahogy például Vadóc és Farkas a női, illetve a férfi szerepválasztás egy-egy kritikus példáját mutatja be.
Vadóc – mint ahogy az X-men univerzum mutánsainak zöme – képessége megjelenéséig teljesen normális, átlagos amerikai lány volt. Legnagyobb vágya annyi, hogy eljusson egyszer Alaszkába. A kamaszkori hormonváltozások azonban elszabadítják addig lappangó szuperképességét, ami nem más, minthogy „elszívja” a vele fizikálisan érintkezők életerejét, mutánsoknál pedig átveszi a szuperképességüket is. Amikor a lány erre rádöbben, elmenekül otthonról. Ekkor lesz Maryből Vadóc, hisz valójában önmaga elől menekül: saját, új, kontrollálatlan képességével nem tud mit kezdeni, hiszen nem érinthet meg senkit anélkül, hogy veszélybe ne sodorná. Vadóc karaktere valójában a kamaszok egyik alapproblémáját szimbolizálja: az érinthetetlenséget.
A kamaszok számára a legtöbb esetben problémás a testi érintkezés kialakítása, hiszen meg kell szokniuk átalakuló, folyamatosan változó testüket.
Az illendőség, valamint a mindenkinél változó, szituáció- és kapcsolatfüggő intimzóna megtartása sem könnyű feladat egy kamasznak. De a konkrét testi érintkezés szabályrendszerének elsajátításán túl Vadóc problémája minden emberi kontaktus gyökerére utal: hogyan léphetek úgy kapcsolatba valakivel, hogy ne „szívjam el” az életenergiáit, hogy ne tegyem tönkre az életét, hogy „szuperképességeit” ne kívánjam a magaménak.
Vadócnak ezt a távolságtartást kell megtanulnia, míg Farkasnak a saját múltjával kell megküzdenie. Pontosabban a múltvesztéssel. Öngyógyító képessége gyakorlatilag a testét halhatatlanná teszi, de ettől egy csöppet sem boldog a vasizomzatú és -egészségű férfi. Farkas tudatából ugyanis egy brutális orvosi kísérlet közben teljesen kitörölték az emlékeit. A férfi nem tudja, ki is ő valójában, nem ismeri a családját, nem tudja magát elhelyezni az időben, a korban. Tiszta lappal indul ahhoz, hogy új személyiséget építsen fel magának, de erre képtelen, mert nincs mire alapoznia. A múlt, a család megtartó ereje, a szeretet kötelékei nélkül a férfiben csak ösztönök és indulatok dolgoznak, amelyek szörnyeteggé teszik. Farkas képtelen magát elfogadni ilyennek, mert álmaiban elő-előbukkan egy halvány kép egy másik, szebb világról, amikor még neki is rendes, emberi neve és lénye volt. 

Becsődölt Bosszúállók 

A szuperhősfilmek szinte mindegyikét végig lehetne elemezni a lélekfejlődés vonalát követve. A baj csak az, hogy ez a személyiségfejlődés általában a szuperhős-sorozat első részében végbemegy. Ritka az a sorozat, ahol a második, harmadik vagy sokadik epizódban is megőrzi a karakter a frissességét, ahol képesek a forgatókönyvírók olyan új elemmel gazdagítani hősük személyiségét, amely adekvát, pszichológiai szempontból is megalapozott, és felkelti a nézők érdeklődését.
Ezért is fulladt (számomra) kudarcba a Marvel Comics frissen bemutatott nagyágyúja, a Bosszúállók. A Marvel szuperhőseiből összeverbuvált szupercsapat szupernyereséget hozott a cégnek, hiszen egy hét alatt több mint egymilliárd (!) dollárt kaszált, engem azonban egy csöppet sem tudott lekötni. Az eredetfilmekben több-kevesebb sikerrel bemutatott karakterek valahonnan eljutnak valahová. Alakul, változik a személyiségük.
A germán mítoszból importált Thor, az elkényeztetett, nagyképű és nem mellékesen rém ostoba istenség leszáll a földre, és ugyan nem lesz kevésbé arrogáns, de legalább emberi erényekkel gazdagodik: érzékennyé válik az emberi problémákra, felfogja a saját isteni lényén kívüli érdekeket, amelyekért kész az önfeláldozásra is. Megérthetjük az első Thor-filmből azt is, hogy miért lesz testvére, Loki az északi regék alvilágának ura, és miért gyűlöli annyira apját és saját öccsét. Az Ironman első két részében is világossá válik, hogy a milliárdokat öröklő tékozló fiú, Amerika zsenipalántája valójában egy agyonfrusztrált, apakomplexussal küzdő ember, akinek azért van szüksége a Vasember jelmezére, hogy megértse végre az apja üzenetét: szeretlek, fiam. Hogy Hulk, a zöld szörnyeteg, valójában az emberiség megmentéséért önmagán kísérletező orvos. És így tovább, az eredetfilmekben a hősök lelkébe belelátunk, végigkövethetjük azt a folyamatot, amely során szuperhősökké válnak.
A Bosszúállókban azonban már fix, bebetonozott karaktereket kapunk, s hiába a forgatókönyvírók erőlködése, ennyi szuperhőst ők sem tudnak egy csapatban tartani. A személyiségváltozás csak nyomokban (néha kifejezetten didaktikus és nevetséges formában) jelenik meg, a film pedig elveszíti azt a többletet, amit a szuperhősök jelenthetnek. Egy új aspektust, amivel önmagunkra, saját neveinkre, frusztrációinkra és képességeinkre nézhetünk.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás

Gondolkorzó

Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Felszín

Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?

B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...

Magasság

Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz

Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!

Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája

Teljesség

Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága

Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések

B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”

Áthallások

Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek

Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek

Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások

Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Riport

Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség

Kitekintés

Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői

Látogatóink száma a mai napon: 3966
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754327

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat