belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Kovács Szilvia

Valahol otthon lenni

Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Mindannyian egyformán osztozunk abban az egészen mélyről feltörő vágyban, hogy otthonra találjunk. Keresésünkben, ide-oda vándorlásunkban végig ott lebeg előttünk a nagy cél: megérkezni oda, ahol biztonságban érezzük magunkat, ahol nem bántanak, ahol elfogadnak és ahol egészen önmagunk lehetünk. Természetes, ha az otthonra gondolva legelőször az a hely jut eszünkbe, ahol a családunk van vagy azok az emberek, akik a legközelebb állnak hozzánk. Lehet ez az otthon szűkös vagy tágas, de innen jó elindulni és ide jó vissza is érkezni.

Életünknek azonban más színterei is vannak, ahol időnk jelentős részét töltjük. És ezekre gondolva ugyanúgy érezhetjük, hogy jó lenne ezekben is otthon lenni. Megtapasztalni az otthonosság, a védettség, az elrejtettség érzését.

Vajon a gyülekezet otthonná válhat? Ha igen, akkor mitől és milyen mértékben?
Kis gyülekezetekben szolgáló lelkészként többször volt beszélgetéseim központjában a nagy probléma: kevesen vannak az istentiszteleten, mit lehetne tenni, hogyan lehetne ezen változtatni? Ma már inkább úgy fogalmaznék: hogyan lehetne jól élni azzal a lehetőséggel, hogy vannak, akik ott vannak a gyülekezetben? Mindenesetre egyik beszélgetőtársam visszakérdezett: vajon lehet-e jól éreznie magát bárkinek is, amikor eljön a hatalmas templomba, amelyet több száz fő befogadására építettek és ebben az óriási térben azt éli meg, hogy csak néhányan vannak? Ráadásul vannak alkalmak, amikor a hideg kőfalak ridegségét fokozottabban lehet érezni.
A megoldás akkor talán abban rejlik, hogy barátságos és meleg környezetet biztosítunk? Gondosan ügyelünk azután arra is, hogy mindaz, ami a szemünk elé tárul, megfeleljen a mai igényeknek? Kisebb-nagyobb változtatásokat mindenki végre tudna hajtani e cél érdekében.
Azután eszembe jutott egy ének néhány sora: egy szék még nem egy szoba, egy szoba még nem egy otthon. Vagyis önmagában nem az. Még nem elég. A hely, ahol élünk, sem válik attól az otthonunkká, hogy egy híres lakberendező a legújabb irányzat szerint otthonosan rendezte be.

Akkor mégis, mitől lehet jó bemennünk és ott is maradnunk egy gyülekezetben? Én oda megyek szívesen, ahol tudom, hogy szívesen látnak, sőt, talán még várnak is. Számítanak rám, sőt, számít, hogy ott legyek. Ahol nem azt érzem, hogy teljesen mindegy, hogy ott vagyok-e vagy sem. És főleg nem azt érzem, hogy azok, akik már ott vannak, azt sugározzák felém: miért vagy most itt? Eddig hol voltál? Ha eddig nem voltál, most miért vagy közöttünk?
Oda megyek szívesen, ahol azt érzem, itt jelen lehet lenni. Jelen vannak azok, akik már ott vannak. Érzem, hogy nemcsak testileg érkeztek meg, hanem teljes valójukkal, és készek arra, hogy ebben a jelenlétben adjanak magukból és elfogadjanak másoktól. Ahol jelen lehetek én is, úgy és olyannak, amilyen vagyok. Nem várják el, hogy szerepet játsszak, nem kell álarcot sem tartanom magam elé.
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam. Ugyanakkor megszólal bennem a figyelmeztetés is: csak az elvárásaimat fogalmazom meg, amelyeket ha egymás mellé teszek, és arra vágyom, hogy valósággá is váljanak, akkor megjelenik az ideális gyülekezet képe, amelyben minden tökéletes és a helyén van. Hangzik a kérdés is felém: hol van mindebben az én részem, szerepem? Én mit teszek? Vagy csak várok arra, hogy majd mások megteszik azt, amit kell és akkor én is belépek az elkészült műbe?
Lehet, hogy nem is én vagyok az egyedüli, aki így gondolkodik?
Aztán megszólal a reménység és a bátorítás hangja is. Milyen jó, hogy nem minden múlik rajtunk. Mitől otthon a gyülekezet? Vajon elfelejthetjük-e, hogy valaki egészen biztosan vár ott ránk? Aki elfogad, befogad. Aki előtt egészen önmagunk lehetünk. Aki egészen jelen van - számunkra is. Akinek jó érezni a jelenlétét, akivel jó együtt lenni.
"Isten közelsége oly igen jó nékem." (Zsolt 73:28.)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 4590
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44211022

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat