belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Pete Violetta

Rém hangosan és irtó közel

Egy nem mindennapi kisgyerek harca a gyásszal és a szorongással

„Az emberek azt mondják, folyton furcsa vagyok. Egyszer kivizsgáltak, hogy aspergeres vagyok-e – Apu szerint ők okosabbak az átlagnál, de nem tudnak egyenesen futni. A teszt nem mutatott semmit.”

Oskar Schell valóban fura kisfiú. Amatőr feltaláló, felfedező, csillagász, zenész és ékszertervező. A filmbéli viselkedése alapján egyáltalán nem biztos, hogy az Asperger-teszt nem mutatott semmit. Minden esetre Oskar édesapja (Tom Hanks) úgy „kúrálta” fia furcsaságait, hogy titkokat, rejtélyeket eszelt ki, melyek nyomozása során a fiúnak sok emberrel szóba kellett állnia, így sok egyéni sorssal és történettel kellett szembenéznie. Így próbálta kinyitni őt a világ felé, emberi beszélgetések felé. Ám Oskar édesapját utoléri a „legrosszabb nap” – ahogy Oskar fogalmazza. Ő is a World Trade Centerben tárgyal akkor, amikor a gépek a toronyba szállnak. A holttestét sem találják meg, Oskar képzeletében úgy él, mint aki kizuhant az épületből, bizonyára látott vagy hallott valami ilyesmit a híradásokban. 

„Ha a nap felrobbanna, észre sem vennénk 8 percig. Mert annyi ideig tart, amíg a fény elér hozzánk. Nyolc percig az élet még mindig csodás volna és még mindig meleg lenne. Egy éve, hogy apám meghalt, és úgy éreztem, hogy a vele töltött nyolc percemnek lassan vége.” Egy olyan gyászesetet látunk Oskarnál, amely nem normál lefolyású gyász, hanem agyontraumatizált. Egy évvel az események után még mindig a tagadás fázisában ringatja magát, noha már érzi, hogy ez így nincs rendjén. Egyik szekrénye mélyén gyakorlatilag oltára van az édesapja képeiből és a hozzá tartozó tárgyakból. Tovább szűkült ezalatt az egy év alatt kapcsolata a külvilággal. Láthatólag édesanyjával (Sandra Bullock) is, aki szintén nehezen dolgozza fel ezt a gyászt: egy évvel férje halála után sem ért semmilyen holmijához. Minden úgy van, ahogy hagyta, mintha visszavárnák, mintha egyik reggel úgy ébredhetnének, mintha semmi nem történt volna, és a férfi újra nyúlna az ingjéért és leemelné az arcszeszét a polcról.

Oskar a „legrosszabb nap” előtt sem volt egyszerű eset, de a tragédia bekövetkezte óta határozottan nőtt az életében a neuralgikus pontok száma: pánikol a tömegközlekedéstől, nemkülönben a liftektől, csatornafedőktől, idősektől, futó emberektől, repülőgépektől, magas dolgoktól, vagy amikbe be lehet ragadni. Fél a hangos dolgoktól, ordítástól, sírástól, elhanyagolt fogú emberektől, elhagyatott táskáktól… Oskar néha fájdalmaz is okoz magának, csípésekkel bünteti magát.

Ebben a helyzetben talál egy rejtélyes kulcsot és egy feliratot édesapja gardróbjában. A feliraton egy név áll: Black. A kisfiú úgy véli, most visszakaphatja apját, vagy legalábbis tovább nyújthatja a nyolc percet, ha kinyomozza, mit nyit a kulcs. 472 Black családnevű embert talál New Yorkban. Táblázatba foglalja és térképen jelöli őket, módszeresen – akár egy aspergeres – felkeresi őket. Emberi történetekre talál, amelyekre kezdetben egyáltalán nem érzékeny: válásban lévő párral, lelkes keresztényekkel, transzvesztitákkal. Mindenkinek van története.

Anélkül, hogy lelőném az összefüggések és poénok szövevényes hálóját, szeretném ajánlani a filmet, mert csodálatos az az út, amit Oskar bejár. A mellékszereplőnek tűnő édesanya karaktere is meglepetéssel szolgál, és egy lehetséges nagypapa is feltűnik a színen, amíg a kisfiú kalandozik. Annyit elárulok: megtalálja a kulcshoz a zárat. De vajon meghozza-e azt az eredményt, amit várt tőle? Nos, ezt a kérdést nyitva hagynám.  Egy újabb mély érzésű film a Billy Elliot és az Órák rendezőjétől, parádés szereposztással. Mindenkinek ajánlom, aki nem fél attól, hogy egy film megérinti: nem olcsó romantikával vagy tragédiával, de összetett, néha kusza érzelemvilággal. Épp mint az életben.


 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Jakab Rita
Fakadhat-e a félelemből erő?

Dementor csók, amit a muglik is éreznek, de még a diplomás varázslók is küzdenek vele.

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Akkor majd elkárhozol
Az egyházi félelemkeltés

Felszín

Lengyel Gábor Dániel
Látszik rajtad
Szituációs gyakorlat élesben

Bálint Katalin
Pénzt vagy életet
Befizetni vagy enni?

Dobóczky László
2006. aug.11.
Naplótöredékek

Székely Tamás
Lehet félelem nélkül?
Egészséges és egészségtelen szorongások

Magasság

Tóth Sára
Hogyan jöjjön az Úr Ládája énhozzám?
Nincs könnyített megoldás. Félelem van, megrettenés és várakozás.

Miklya Zsolt
„Boldogan halok”
Pilinszky és Trier melankóliájáról

Mélység

Szakács Gergely
A boldog(talan)ító IGEN
Motivációk az elköteleződés ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Rossz álmok
Nappali konfliktusok éjszaka a szimbólumok nyelvén sugdosnak pici fülekbe

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
„És engedd el adósságunkat…”
Légy Jézus adósa inkább!

Koczor Tamás
Félelemből nem játszom
Egy példázat más olvasata

Üzenet

Bella Péter
Batman és a mozi igazi hősei
Felkészült milliárdos és az önfeláldozó barátok

Bölcsföldi András
Hétfélek
Isten a félelem mögött van

Áthallások

Pete Violetta
Rém hangosan és irtó közel
Egy nem mindennapi kisgyerek harca a gyásszal és a szorongással

Miklya Luzsányi Mónika
A teremtmény lázadása
Frankensteinek világa

Riport

Szoták Orsolya
Amikor az álmok valóra válnak
A szorongásos betegségekről

Kitekintés

B. Tóth Klára
Szemtől szemben félelmeinkkel
Falusi babonák és a szembesülés képessége

Látogatóink száma a mai napon: 5804
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44165849

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat