2009. március
9. szám
Újabb-kori reformátori jelmondataink
Sok elképzelésünk lehet. Az első, hogy van-e rá igényünk?
Ez lehetne a következő reformációi jelmondatunk. Nemcsak azért, mert az egyik lelkészértekezleten egy egyházi vezető ezt a szót emelte ki minden fontos mondandó közül, s később a résztvevő lelkészek erre a szóra kérdeztek rá, hanem azért is, mert a XXI. sz. elején ez a szó jellemzi leginkább azt az igényt, ami bennünk van.
A fő kérdés, hogy mennyire vagyunk szolidárisak egymás iránt? Az ember legalapvetőbb tulajdonsága ugyanis az önzés. S ezen nemcsak azt kell érteni, hogy előre kinézem a megterített asztalnál, hogy melyik húst fogom kivenni, hanem sokkal inkább azt, hogy mindent az én szempontom szerint vizsgálok meg. A világ az én szemszögemből folyik, s olyan, amilyennek én lefestem. Én alakítom. S ez a gondolkodást lassan mindent megöl, mert az embernek azt a képességét veszi el, hogy mások helyzetébe bele tudja magát érezni.
Meg lehet unni bizonyos problémákat? Meg. Meg lehet unni bizonyos embereket? Meg. Bele lehet fáradni egy-egy (más) emberi tulajdonságba? Bele. Bele lehet fásulni egy-egy helyzetbe? Igen, hogyne. S ha mindezt eltakarjuk, csak elfedezzük a bajt. Minden az önzésből fakad.
A csavar ott következik be, ha ki tudok lépni ebből a spirálból. Ha tudok nem "én" lenni, ha el tudom veszíteni az egyéniségem, önmagamat is. Ez szinte képtelenség. Nem véletlenül fogadja Jézus ezzel a kemény kifejezéssel az őt követni vágyókat: "Tagadja meg magát". Egy olyan korban, amelyben minden a saját magunk kibontakoztatását jelöli meg fő célnak, abban nehéz az önmegtagadás. Valóságos civil aszkézis. A megtagadás már eleve negatív szó. S még azt sem mondhatjuk, hogy a mai világból teljesen hiányzik a szolidaritás. Ha árvíz van, összefognak az emberek. Ha üldöznek valakit, támaszt nyújtanak. Ha megölnek egy sportolót, még hetek múlva is a szolidaritás megannyi apró mécsese hirdeti a világosságot számunkra.
A nézőpont megválasztása. Ha nem csupán az én helyzetemből tudom nézni a dolgokat, hanem a máséból is. Áthelyezkedés, belehelyezkedés a másik helyzetébe. Mint mikor az ember áthelyezi a súlypontját: teljesen megváltozik a biztonságérzete, a stabilitása. Néha át kell helyeznie súlypontot másra. Még ha kockázattal jár is.
S ez az áthelyezkedés mégis hiányzik belőlünk. Az ősegyház abban a szóban élte meg mindezt, amit így adhatunk vissza: koinónia. A közösség, amelynek színtere nemcsak az anyagi áldozatvállalás (az is!), hanem az odafordulás, a törődés a másikkal, az időráfordítás. Amiből mi magunk is híjával vagyunk, az a legnagyobb ajándék másoknak.
Az igazán nagy ajándék másnak az, ami nem mérhető. Nagyjából a szeretet is ilyen. Nem lehet lemérni. Ezért földolgozhatatlan sokak számára a szülei halála, hiszen az ember, noha tudja, mégsem képes felfogni, hogy mennyi mindent tettek érte időben, térben, gondoskodásban, törődésben, aggódásban a szülei.
Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...
Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...
Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -
Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."
Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?
Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?
Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van
Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.
Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.
Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...
Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.
Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.
Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.
Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)
Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.
Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?
Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.
Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...
Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.
Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink
Látogatóink száma a mai napon: 11704
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57846031
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.