belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

B. Tóth Klára

Kifejeződünk, mielőtt befejeződünk?

A transzcendencia kifejezőeszközei a művészetben

Ha egy eseményt ábrázolunk, arányos alakokkal, valóságos környezetben, mint a realizmus korszakában, csak önmagát a történést fejezzük ki. Ha élünk a kiemelés vizuális eszközeivel, hangsúlyt adunk egy képi elemnek, a többit alárendeljük a főtéma kiemelése érdekében, mint pl. Benkő Viktor festményén, akkor többet tudunk kifejezni, erőteljesebben hat ránk a kompozíció. Az ő festményein nem látható Isten, Jézus is csak sejtetőleg, vagy háttal, néha csak a gyógyító keze látszik, mégis érzékeljük a jelenlétét. Kisugárzása otthagyja nyomát a környezetén. Jézus meggyógyítja a vakon születettet című festményén csak Jézus két gyógyító keze látszik. Némely festményen Jézus mennybemenetelénél csak a lába látszik, Isten keze, intő vagy figyelmeztető ujja a középkor általános ábrázolásai közé tartozik. Isten keze (manus Dei) a  hatalmát jelképezi. Ezékiel látomásában olvashatunk róla. A szíriai Dura-Europos zsinagóga freskóján (Kr. u.1 245-I256) Isten széttárt két keze látható. 

Isten hangja: 

Jézus keresztelése és színeváltozása ábrázolásainál Isten hangját kell kifejezniük a festőknek, erre különböző megoldások születtek.

Ez az én szerelmes fiam, őt hallgassátok!

Vagy: "Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!"

Raffaello festményén a Jézus mögötti fényes felhőből szól az Úr hangja.

Bellini Jézus ruhájának a fényét emeli ki (1480) és mögötte a vízszintes sávot képező felhővonulatot, amiből a hang szól. Az égő csipkebokor ábrázolásainál is a hangra utalnak a fényhatások, ezekből következtethet a néző, mint az utolsó ítélet harsonáinál. Neuberger István: A hetedik harsonaszó című grafikáján elementáris erővel hat a végítéletet jelző hanghatás.

 

A reneszánsz geometria mint transzcendens tartalom: 

Feofan Grek Krisztus színeváltozása című ikonján a fehér ruha kerub és szeráfszárnyakká nyúlik, mögötte dupla napkorong, ami ugyanakkor a kört mint a teljességet fejezi ki. A tanítványokig érő sugarak által keletkezett háromszög a szentháromságot, de a hegyet is jelzi, aminek mentén az ember felkapaszkodhat az égig. Ezzel az epizóddal fejezte ki a 14. századi festő, hogy Jézuson átragyogott istenisége, így mutatta meg Péternek, Jakabnak és Jánosnak a rég halott Mózes és Illés jelenlétében isteni mivoltát.

Piero della Francesca: Krisztus megkeresztelésénél a Szentlélek galambja a felhőkhöz hasonlít. A festmény a reneszánszban újra felfedezett geometriát, a kört és a négyzetet használja fel az ég és a föld kapcsolatának kifejezéséhez. A két forma találkozási pontjába helyezte a Szentlélek galambját. Krisztus áll a kép tengelyében, mintegy összekötve a szellemit és az anyagit.

Az egyenlő szárú kereszt különböző népek kultúrájában a legősibb időktől fogva a négy égtáj felé néző tér-idő jelkép volt, vagyis a világmindenség jele, egyes nézet szerint a paradicsomi négy folyót is jelképezte, innen ered a kolostorkertek négyesosztatú kialakítása.

 

Életfa mint Krisztus-szimbólum: 

A középkor embere számára egyértelmű volt, hogy Krisztus keresztje élőfa, kivirágzik, levelet hajt (mint a gyöngyöspatai Jesse fája), mert áldozatával összeköti az embert Istennel. A Biblia szerint Isten egy életfát ültetett a Paradicsomkert közepébe, a tudás fája mellé.(1 Mózes 2:8-9.)

Ennek több jelentése is van: az évenként megújuló levelek az újjászületést, a földben lévő gyökerek és az ég felé néző lombkorona a föld és ég kapcsolatát szimbolizálják.

Pacino di Bonaguida 14. századi táblafestményén alul a bűnbeesés és kiűzetés jelenete, fölötte a próféták jövendölik Jézus születését, majd életének epizódjai  láthatóak. 

A kereszt ágai kizöldellnek, tetején, mintegy a fa lombkoronáján a fiait saját vérével tápláló pelikán mint Krisztus-szimbólum a legtöbb szószék tetején, a szószékkoronán látható. Néha griffmadárként is ábrázolják,

A Paradicsom mezejibe kezdetű bukovinai népdal meg is örökítette az élőfát: 

Paradicsom mezejibe
aranyszőnyeg leterítve,
rengő bölcső reátéve,
abban nyugszik az Úr Jézus. 

Az Úr Jézus Isten fia,
jobb keziben aranyalma,
megzúdítja a vesszejét,
zúg az erdő, zeng a mező. 

Én nem láttam szebb termőfát,
mint Úr Jézus keresztfáját,
mert az vérrel virágozik,
szentlélekkel gyümölcsözik.  

Az életfa mint Krisztus jelenik meg református énekeskönyvünk 337. dicséretében:

„Paradicsomnak te szép élő fája”

A karácsonyfa-állítás előtti időkben népi szokás volt termőágat vagy életfát tenni az ünnepi asztalra.

Ez az ősi életfa-motívum találkozott a népi ábrázolások szintjén az ókorig visszanyúló Világfa-ábrázolással. 

A növényvilágban is találunk biblikus jelképeket. A vérehulló fecskefű is Krisztus-szimbólum. (Jelképtár) Egy ókori monda szerint ez a növény gyógyította meg egy fecske fiókáját, ezért Krisztus-párhuzamként használja a népnyelv, hiszen ő a lelki vakságból gyógyítja ki az embereket.

 

Teofánia:  

A középkori, főleg a keleti ábrázolások szakrális tájain a hegy vált a transzcendencia szimbólumává, a lélek magasabb szintű megnyilvánulása, a lentről fölfelé haladás irányának kifejezéseként. 

A Krisztus születése című 16. századi ikonon (Decani Kolostor, Szerbia) a hegy barlangjában születik meg Jézus. A keleti ábrázolásokon általában barlangistálló szerepel, a nyugatiaknál épület. A hegy az ókorban is az istenek lakhelye volt, az áldozatokat is szívesen mutatták be hegyen, közel Istenhez. Általában a hegy az ég és a föld összekötését jelképezi.

 

Negatív forma: 

Csontváry Zarándoklás a cédrushoz Libanonban című festményén Pap Gábor művészettörténész olvasatában a cédrus a tejutat jelenti, ami valójában emberi lény, lombkoronájában szakállas férfifej bújik meg. A zarándokok összefogódzódó alakjai közti negatív formák Jézust és a tizenkét tanítványt sejtetik. 

Lelki életünk is negatív formaként lép túl a realitás határvonalán, hitünk nem bizonyítást, hanem belső megtapasztalást kíván, egyre mélyülő kapcsolatot Istennel.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Hiperérzékeny
Nem látok, nem hallok és nem beszélek

Gondolkorzó

Péter-Szarka László
Közös nyelv
Amit érdemes keresni

Felszín

Erbach Viola
Autista társadalom?
Szeretet. Ismeretlen-e számunkra?

Székely Tamás
Kifejező
Tévedések vígjátéka és a tévedhetetlen

Magasság

Miklya Zsolt
MEME
A megvalósulás legkisebb egysége

Miklya Luzsányi Mónika
Tudástársadalom?
Úri huncutság a képzettség?

Mélység

Szakács Gergely
Férfias érzelmek – érzelmes férfiak
Szerepváltozás

Pécsi Rita
Mit művel már megint?
Hagyjuk? Nyessük? Tiltsuk? Fejlesszük?

Miklya Luzsányi Mónika
Csak úgy firkálgatok...
Krixkraxok és jelentésük

Teljesség

Koczor Tamás
Bűnös szavak
A semmit mondó és a barokkos

Bölcsföldi András
Méltatlan bár
A lelkészlét titkaiból

B. Tóth Klára
Kifejeződünk, mielőtt befejeződünk?
A transzcendencia kifejezőeszközei a művészetben

Üzenet

Pete Renáta
Hétköznapi bizonyságtételeink
Ami ciki és ami nem

Szakács Gergely
Ébredések
Az önmagába zárt ember rabsága

Áthallások

Pete Violetta
Amit Chapman nem tudott a házassága előtt

12 problémakör a kapcsolati béke érdekében

Hancsók Barnabás
Mutasd a márkád, megmondom, ki vagy!
Egymást verő logók

Bradák Soma
Élet és művészet, egyszerre
Bűn, bukás és szabadulásvágy – dalban elbeszélve

Riport

Pete Violetta
Hit nélkül mi értelme bármit is csinálni – főleg zenélni!
Szirtes Edina Mókus a zenéről és Istenről

Kojsza Péter
Hitelesen a fiatalok előtt
Interjú Dandé Andrással

Kitekintés

Szoták Orsolya
Harang vagy csengő?
A siketmisszió kihívásai

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
Gyerekek, akik megszólításra szorulnak

Látogatóink száma a mai napon: 5008
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430749

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat