belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Szakács Gergely

Ébredések

Az önmagába zárt ember rabsága

Kamaszkori szerelmek suta és kínos randevúi jutottak az eszembe, amikor először láttam az Ébredések című filmben Dr. Malcolmot, ahogy menekül a csinos ápolónő elől. Az orvos kiváló pszichiáter szakember, az emberi lelkek ismerője, gyógyítója, aki forradalmi utat fedezett fel a kommunikációra képtelen, katatónszerű állapotban lévő betegek gyógyításában. Ám emberi kapcsolataiban csődtömeg. Képtelen kifejezni valódi érzéseit, gondolatait. Hebeg-habog, zavarban van, ha egy nővel kell beszélnie.

A beteg Leonard csak néhány hónapra szabadul meg elszigetelt állapotától, de végletekig kiélvezi az életet. Minden szava, tette egy-egy újabb rácsodálkozás az élet nagyszerűségére, és ezzel egy időben újra és újra kommunikál, önmagát, érzéseit, gondolatait közli környezetével. Nevet, játszik, megdöbben, sír, dühöng, szomorú.

A film szépen állítja párhuzamba az orvos és betege életét, viselkedését. Szinte kiélezi a helyzetet és felteszi a kérdés: ki az igazán önmagába zárt beteg? Leonard, aki gyermekkori agyhártyagyulladása következtében magatehetetlen, néma, kommunikációra képtelen beteggé vált? Vagy az orvos, aki számára az emberi lélek nyitott könyv, mégsem képes egy nőt megszólítani anélkül, hogy ne izzadna a tenyere?

Mindkét élethelyzet szörnyű teher. Akár külső ok miatt vagyok képtelen az énközlésre, akár belső gátak szabnak határt. A betegséggel, ha gyógyíthatatlan, nem lehet mit kezdeni. Maximum olyan lehetőségeket keresünk, amelyekkel sajátos kommunikációt tudunk kiépíteni a beteggel.

A belső gátak átszakítására azonban nagyobb eséllyel van lehetőségünk. De ehhez rengeteget kell dolgoznunk önmagunkon. Fel kell ismernünk, mi az, ami meggátol abban, hogy kielégítően fejezzem ki magamat, beszéljek a gondolataimról, értéseimről. Ez hosszú és fájdalmas út, ami sokakat eltántorít. Ha mélyen önmagunkba nézünk, felfedezhetünk elfeledett vagy soha nem ismert sebeket, ki nem mondott félelmeket és szorongásokat, meghatározó, mély élményeket, amik önmagunkba zártak minket. Talán nem tanultuk meg, hogyan is kell másokkal kapcsolatba lépni, mert nem volt jó mintánk. Talán egy alkalommal megaláztak, semmibe vettek, ami miatt visszahúzódó és gátlásos lettem. Talán így éltem túl hosszú évtizedeket, megtanulva, ha nem mondok semmit, nem lehet belőle bajom. Talán mélyen csalódtam és a rossz tapasztalat gátol.

Ha felismerem saját élettörténetemben azokat a hatásokat, eseményeket, személyeket, amik/akik akadályoznak, már komoly lépést tettem a gyógyulás felé. Már csak bizalmat kell szavaznom a másiknak, akivel megosztom önmagam. Ez sem könnyű. Sokszor itt torpanunk meg. Az önmagunkra figyelés segít, hogy tisztában legyünk vele, miért vagyunk olyanok, amilyenek. Az egyre könnyebben hozzáférhető lélektani könyvek, kurzusok segítenek önmagunk megértésében. De nem szabad itt megrekednünk. Egy saját történetét ismerő, önmagával tisztában lévő, de továbbra is önmagába zárkózó ember még csupán a diagnózist állította fel. A másikba vetett bizalom nélkül semmi változás nem fog történni az állapotában.

A bizalom nélkülözhetetlen a megfelelő énközléshez. Bíznom kell önmagamban, hogy képes vagyok kifejezni magamat. Bíznom kell a másikban, hogy nem azért hallgat meg, hogy megsebezzen, hanem elfogad engem és az érzéseimet. Bíznom kell a jövőmben, hogy egyszer majd elérem önmagam kifejezésének számomra elfogadható szintjét és formáját.

 Szomorúan végződik a film, ahogy az alapjául szolgáló igaz történet is. Leonard gyógyulása csak időszakos. Újra jelentkeznek a tünetek, és végül ismét önmagába zárja a kegyetlen betegség. Az „ébren” töltött időszak azonban nem múlik el nyomtalanul. Dr. Malcolm megváltozik. Megváltozik az emberekhez való viszonya. Leonard megmutatta neki, hogyan mutassa ki az érzéseit. Így lett a betegből orvos, az orvosból beteg és végül gyógyult ember.

Hozzászólások

1. B.Tóth Klári - 2012-10-05 17:13:13

Érdekes,hogy Penny Marshall inkább a vígjátékok rendezőjeként ismert,mint színésznő is a humor oldaláról közelíti a szerepeket, ez a film mégis ilyen mélységeket tár fel.Megtalálta a megfelelő történetet Oliver Sacks tollából,és két zseniális színészóriást. Ebből a találkozásból jött létre ez a film, amit nem lehet elégszer megnézni.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Hiperérzékeny
Nem látok, nem hallok és nem beszélek

Gondolkorzó

Péter-Szarka László
Közös nyelv
Amit érdemes keresni

Felszín

Erbach Viola
Autista társadalom?
Szeretet. Ismeretlen-e számunkra?

Székely Tamás
Kifejező
Tévedések vígjátéka és a tévedhetetlen

Magasság

Miklya Zsolt
MEME
A megvalósulás legkisebb egysége

Miklya Luzsányi Mónika
Tudástársadalom?
Úri huncutság a képzettség?

Mélység

Szakács Gergely
Férfias érzelmek – érzelmes férfiak
Szerepváltozás

Pécsi Rita
Mit művel már megint?
Hagyjuk? Nyessük? Tiltsuk? Fejlesszük?

Miklya Luzsányi Mónika
Csak úgy firkálgatok...
Krixkraxok és jelentésük

Teljesség

Koczor Tamás
Bűnös szavak
A semmit mondó és a barokkos

Bölcsföldi András
Méltatlan bár
A lelkészlét titkaiból

B. Tóth Klára
Kifejeződünk, mielőtt befejeződünk?
A transzcendencia kifejezőeszközei a művészetben

Üzenet

Pete Renáta
Hétköznapi bizonyságtételeink
Ami ciki és ami nem

Szakács Gergely
Ébredések
Az önmagába zárt ember rabsága

Áthallások

Pete Violetta
Amit Chapman nem tudott a házassága előtt

12 problémakör a kapcsolati béke érdekében

Hancsók Barnabás
Mutasd a márkád, megmondom, ki vagy!
Egymást verő logók

Bradák Soma
Élet és művészet, egyszerre
Bűn, bukás és szabadulásvágy – dalban elbeszélve

Riport

Pete Violetta
Hit nélkül mi értelme bármit is csinálni – főleg zenélni!
Szirtes Edina Mókus a zenéről és Istenről

Kojsza Péter
Hitelesen a fiatalok előtt
Interjú Dandé Andrással

Kitekintés

Szoták Orsolya
Harang vagy csengő?
A siketmisszió kihívásai

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
Gyerekek, akik megszólításra szorulnak

Látogatóink száma a mai napon: 301
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44418817

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat