belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Áthallások

Hancsók Barnabás

Mutasd a márkád, megmondom, ki vagy!

Egymást verő logók

1500 – nagyjából ennyi reklámot lát egy átlagos, 18-49 éves kor közötti tévénéző havonta a háztartásokban rendszerint központi helyen tartott villogó dobozban. Ez a napi ötvenes átlag nem tűnik soknak, ám ne feledjük, hogy ez csupán a tévés hirdetések mennyisége. Ha mindehhez hozzávesszük az interneten, az újságokban és a közterületeken elhelyezett reklámcélú felületeket – nem beszélve arról, ha az ember neadjisten egy bevásárlóközpontba is betéved –, drasztikusan megemelkedik a fenti szám. Sokszor már fel sem tűnik, hogy a nap mint nap látott logók, cégérek, emblémák, szimbólumok, sőt akár a hétköznapi beszédünkbe beépülő szófordulatok is ugyanarra biztatnak: emlékezz rám, engem fogyassz! 

És valóban, ki gondol bele manapság, hogy amikor kimondja: „lájkoltam a fészbúkon”, valójában egy márkáról és annak elválaszthatatlan védjegyéről beszél? Vagy amikor iskoláskorú fiataloknak felteszik a szokásos „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdést, a válasz pedig a viccesnek szánt „gyümölcs a jogobellában” lesz, akkor érezzük még a szavak mögött megbúvó reklámértéket? Sőt, vajon hány ember tanulja meg helytelenül ragozni az angol love igét csupán azért, mert a legnagyobb gyorsétterem-lánc szlogenjében lovin’ alakban szerepel? Hogy mit akarnak kifejezni számunkra a reklámok, az egyértelmű (fogyassz!), de vajon mekkora hatással vannak ránk, mennyire határozzák meg mindennapjainkat a lépten-nyomon utunkba kerülő hirdetések? 

A Logorama című, két évvel ezelőtti Oscar-nyertes animációs rövidfilm szerint annyira, hogy egy egész világot fel tudunk építeni belőlük. A bő negyedórás alkotás érdekessége – és minden bizonnyal a mezőnyből való kiemelkedésének oka is egyben –, hogy úgy tud elmesélni egy teljes értékű történetet, hogy annak szereplőit és teljes környezetét kizárólag jól és kevésbé ismert márkák szimbólumaiból építi fel. A több mint 2500 felsorakoztatott cégér felismerésére tett nézői kísérlet azonban csak az első néhány perc erejéig nyújt szórakoztató kikapcsolódást, amint azonban belendül a film lövöldözésektől és szabadszájúságtól sem mentes sztorija, értelmezési variációk egész láncolata indul el a közönség agyában. 

 
http://vimeo.com/12026956 

 Valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy a látottaknak számos interpretációja lehetséges az egyszerűségében nagyszerű abszurd szatírától kezdve a fogyasztói társadalom érzékeny karikatúrájáig, ami viszont a leginkább megosztó szempontnak bizonyult a nézők körében, az a film végkicsengésének értelmezése, és ezáltal a teljes mű hangulata. Úgy gondolom, alapvetően téves lenne úgy értelmezni a látottakat, hogy vannak jó, rossz és semleges márkák, hiszen az alkotók célja egész biztosan nem efféle nézetek elültetése volt. Ha azonban az egészet átfogalmazzuk a cégek egymás közötti rivalizálására (ha tetszik, a vásárlókért vívott csatájára), akkor sokkal közelebb juthatunk a mindennapi valósághoz. 

A márkák harca felemészti a Földet, méghozzá azt a Földet, melyen már a természet, sőt az őselemek is magukba szívták az egyes cégek logóit. A jelenség azonban még ennél is szomorúbbá válik, amint a záró képsorokban meglátjuk, hogy nemcsak hőn szeretett bolygónkat, hanem az egész világűrt, a teljes univerzumot sikerült már megfertőznünk márkanevekkel. Mindez természetesen erőteljes túlzás, szó szerinti bemutatása annak a fent említett harcnak, melyet a fogyasztóközönség kegyeiért vívnak a cégek nap mint nap – mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne elgondolkodtató a Logorama által felvillantott kérdéskör. 

Ugyanezt a témát dolgozza fel még szemléletesebben és akciódúsabban a Branded című film, amelyet a múlt hónap elején mutattak be az amerikai mozikban. Hogy hazánkba eljut-e valamilyen formában a tengerentúli kritikusok által kevésbé kedvelt alkotás, az egyelőre felettébb kérdéses, az azonban már az interneten elérhető előzetesből is látszik, hogy mire számíthat, akinek lesz szerencséje megtekinteni a filmet. A felettébb szürreálisnak ígérkező disztópiában a cégek az emberek DNS-ébe akarják belekódolni a márkahűséget és a fogyasztási cikkek szeretetét, ám amikor főhősünk elhatározza, hogy fellép a nagyvállalatok hódítása ellen, igazi harc veszi kezdetét az emberiség jövőjéért. 

 

Ahogy a trailerből is látszik, egy erősen animált sci-fivel van dolgunk a Branded esetében, melyre nyugodt szívvel rásüthetjük a „puszta kitaláció” jelzőt, amely természetesen helytállónak bizonyul. Egy kitalált történet azonban az esetek túlnyomó többségében épp attól tud hatásos lenni, hogy van valóságalapja. A márkák, reklámok, hirdetések, logók és a mögöttük álló cégek körbevesznek minket a mindennapjainkban, és kétségtelenül hatni akarnak ránk. Védekezni ellenük borzasztóan nehéz, de a tudatos életmód nagyot dobhat az esélyeinken. Vagy netán felesleges védekeznünk ellenük? Simán csak meg kell tanulnunk együtt élni velük? Talán a legjobb megoldás: élhetünk bennük, de ne hagyjuk, hogy ők bennünk éljenek – vagy legalább ne kizárólagosan…

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 16., szerda,
Gál napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Hiperérzékeny
Nem látok, nem hallok és nem beszélek

Gondolkorzó

Péter-Szarka László
Közös nyelv
Amit érdemes keresni

Felszín

Erbach Viola
Autista társadalom?
Szeretet. Ismeretlen-e számunkra?

Székely Tamás
Kifejező
Tévedések vígjátéka és a tévedhetetlen

Magasság

Miklya Zsolt
MEME
A megvalósulás legkisebb egysége

Miklya Luzsányi Mónika
Tudástársadalom?
Úri huncutság a képzettség?

Mélység

Szakács Gergely
Férfias érzelmek – érzelmes férfiak
Szerepváltozás

Pécsi Rita
Mit művel már megint?
Hagyjuk? Nyessük? Tiltsuk? Fejlesszük?

Miklya Luzsányi Mónika
Csak úgy firkálgatok...
Krixkraxok és jelentésük

Teljesség

Koczor Tamás
Bűnös szavak
A semmit mondó és a barokkos

Bölcsföldi András
Méltatlan bár
A lelkészlét titkaiból

B. Tóth Klára
Kifejeződünk, mielőtt befejeződünk?
A transzcendencia kifejezőeszközei a művészetben

Üzenet

Pete Renáta
Hétköznapi bizonyságtételeink
Ami ciki és ami nem

Szakács Gergely
Ébredések
Az önmagába zárt ember rabsága

Áthallások

Pete Violetta
Amit Chapman nem tudott a házassága előtt

12 problémakör a kapcsolati béke érdekében

Hancsók Barnabás
Mutasd a márkád, megmondom, ki vagy!
Egymást verő logók

Bradák Soma
Élet és művészet, egyszerre
Bűn, bukás és szabadulásvágy – dalban elbeszélve

Riport

Pete Violetta
Hit nélkül mi értelme bármit is csinálni – főleg zenélni!
Szirtes Edina Mókus a zenéről és Istenről

Kojsza Péter
Hitelesen a fiatalok előtt
Interjú Dandé Andrással

Kitekintés

Szoták Orsolya
Harang vagy csengő?
A siketmisszió kihívásai

Horváth Zsuzsanna
Megszólításra szoruló gyermekek
Gyerekek, akik megszólításra szorulnak

Látogatóink száma a mai napon: 4422
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45521562

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat