Szemelvények a gyülekezet történetéből

Mielőtt a dolgozatból vett részleteket ismertetnénk idézet Balázs László: Adatok Áporka és Majosháza település- és egyháztörténetéhez c. írásából:
„Ámbár különösen ebben az időben történő tovaköltözködések miatt nem lehet pontosan megállapítatni minden esetben, hogy melyik családok honnan jöttek, mégis próbáljuk összegezni az 1764-ig Áporkára települőket, amennyire adataink engedik.
1. Bars megyéből jöttek:
Ismeretlen község Szetsei család 6 férfi
Ismeretlen község Morvai 4
Ágó Vörös 11
Ismeretlen község Szóda 5
Nemesoroszi Torma 1
Ismeretlen község Kiss 1
Ismeretlen község Gálos 1
Ismeretlen község Vásárhelyi Nagy 2
Ismeretlen község Bori 1
Szodó Piróth 6
2. Hont megyéből jöttek:
Teregény Bartha 2
Ismeretlen község Muzsik 1
Nagypeszek Csontos 1
Borfő Galambos 4
Füzesgyarmat Nagy 3
3. Nyitra megye
Ismeretlen község Szabó 3
Ismeretlen község Hentze 2
Farkasd Somogyi 3
Farkasd Botka 1
Alsószöllős Fülöp 4
Tornócz Lázár 2
Pacolaj Paczolay 7
4. Veszprém megyéből jöttek:
Noszlop Szekér 2
Kéttornyúlak Göndöcz 1
5. Komárom megyéből jöttek:
Ismeretlen község Nemes 1
Ismeretlen község Barócs 6
Ismeretlen község Bathó 3
Udvard Cserna 5
6. Esztergom megyéből jöttek:
Bucs Martsa 2
7. Pozsony megyéből jöttek:
Kajal Gőcze 1
8. Máramaros megyéből jöttek:
Ismeretlen község Várady 1
Ismeretlen megyékből és községekből Halász, Keresztes, Vintzentz, Aranyos, Pintér, Bihari nevű 1-1 család. Összesen 99 férfi.
S ha hozzávesszük, hogy ugyanannyi nő tagja lehetett a közösségnek, úgy 200 személyre becsülhetjük 1764-ben legalább az Áporkára települtek számát, de valószínű, hogy ez több is volt. Az ismeretlen megyéjű családok jó részt – nevük után ítélve – szinte bizonyosnak vehetjük, hogy Barsból és Hontból jöttek. Bars és Hont megye ismeretlennek jelzett községeinél is fel kell tételeznünk, hogy azok részben Ágó, Nemesoroszi, Tergenye, Nagypesznek, Borfű és Füzesgyarmat lehettek.”
/Mind a 37 család nemesi elbocsátó igazolást kér vármegyéjétől, melyek közül többek befogadását Pest vármegye igazolta. A szerk./

„Nemes András és Csorna Gergely már 1730-ban Bial pusztán laknak. Mind a ketten Komárom megyeiek. Öregebb Bartha János 1753-ban elbocsátó levelet kér Hont vármegye közgyűlésétől. A perőcsényi Csenki-család két fia közül az egyik, István 1760-ban költözik Áporkára. … Arra vonatkozólag nincs adatunk, hogy mennyi jószágot hoztak magukkal, és mi módon osztották el a földeket egymás között. Az viszont biztos, hogy nemesi származásuk ellenére kisparaszti gazdálkodást folytatnak, nincs jobbágytelek, és nincsenek jobbágyok sem. Földjeiket ők maguk művelik. A házak építésével és a földműveléssel úgy el vannak foglalva, hogy nemességük utólagos igazolásához szükséges okmányok beszerzését is elmulasztják, erre többször haladékot kell kérniük a hatóságoktól. …
1781. októberében II. József kiadja türelmi rendeletét, mellyel szabad vallásgyakorlást engedélyezett a nem katolikus keresztyén felekezeteknek.
„Látván ezt az Áporkai Református Nemes Lakosok folyamodnak alázatos Instantiájokkal e ritka és ez előtt hallatlan kegyelmű Fejedelemhez Templom építésére nyerhető szabadság végett.”
Kimutatják, hogy a két szomszédos falunak Áporkának és Majosházának együttvéve 107 református családja van. Hangsúlyozzák, hogy már 1350 Forinttal rendelkeznek a templom megépítéséhez, de a még szükséges 700 Forintot is előteremtik. Wattay uraságtól is kapnak ígéretet, hogy a templom építéséhez majdan anyagot biztosít. … Látva e buzgalmat és figyelembe véve nemesi mivoltukat, valamint azt, hogy adótartozásuk nincs – annak ellenére, hogy a legközelebbi református templom alig egy óra járásnyira van – a helytartótanács az engedélyt megadja. … Hamarosan megválasztják ezen új egyházközség lelkészét Gyenes (Dienes) Andrást, aki 1784. július 23-án érkezik Makádról és 1791-ben bekövetkezett haláláig a gyülekezetnél szolgál. …
A falu lakói elküldik követeiket Csontos Imrét és Cserna Istvánt a Bécsben tartózkodó Wattay Pálhoz. Az uraság engedélyt ad, hogy a templomot oda építhessék, ahova a legjobbnak látják. Az építéshez ő maga adja a meszet. Megengedi azt is, hogy a közelben Szentkirályon lévő ótemplom követit kiássák és a templomépítéshez elhordják. Építőmesternek a soroksári Jungh Józsefet fogadják fel. …
A templomnak ekkor még nem volt tornya. A két harang az utcán felállított haranglábon függött. …
1815-ben a templom új zsindelytetőt kap, Piróth István kurátorsága idején. 1817-ben a templom falait javítják meg. …
Először 1830-ban vetődik fel, hogy a templomot ki kellene bővíteni, mert az örömteljeses megszaporodott lakosság számára az eredetileg épített templom már szűknek bizonyult. Ezzel együtt többen sürgetik torony építését is. Az utcán álló harangláb állapota is gyors intézkedést tesz szükségeséé. Annak ellenére, hogy ők maguk is komoly nagy munka előtt állnak, és a tervezett templombővítéshez sok pénzre lesz szükség, mégis van gondjuk az újonnan építendő „kecskeméti nagyobb oskolára”. A falu hadnagya kap megbízást, hogy a községben erre a célra pénzt gyűjtsön. …
A templombővítéshez és toronyépítéshez szükséges téglákat 1833-ban kezdik el égetni. … Ekkor egészül ki a templom a karzatokkal, a toronnyal, ekkor kapja meg a főutcára nyíló főbejáratát is. …