A templom és a parókia története

5) A TEMPLOM ÉS A PARÓKIA TÖRTÉNETE

a) A templom története

Ugrának és a környékén lévő településeknek a kezdetektől fogva van temploma. A régészek szerint a monostortól nem messze állt a Szent Jakab templom, a mai Temető-zug falurészben. Kisugra temploma lehetett a Szent János templom. (Kisugrát nevezték Egyházasugrának és egy 1551. és 1552-ből származó összeírásban Szentjánosugrának is.) Ez a templom a Nagysziki-tó É-i oldalánál lehetett. De volt temploma Peszerének is, mely templom köveit felhasználták a jelenlegi templom tornyának építéséhez.

A mai község központjában, a Holt-Sebes-Körös déli partját kísérő 4-5 méter magas földháton helyezkedik el, s a község és a környék legmagasabb pontján áll a református templom. Az épület története az Árpád-korig nyúlik vissza.

Ugra monostora

A mai templom - a torony és a déli oldalán elhelyezett toldaléképület (porticus) kivételével - román kori alapfalakra épült fel. A félköríves szentély (apszis) külső oldalán legalább 1 - 1,5 méter magasságig áll a középkori fal, máshol csak az alapozásban figyelhetők meg a homokkőből készült kváderek. A 25,5 x 12,5 méteres templom nagysága alapján eredetileg bizonyára háromhajós volt. Ezért szerepelhet egy forrásban bazilikaként. A régészek a református templomot az Ugra monostorával, a körülötte levő településnyomokat Monostorugrával azonosították.

A monostor alapítója minden bizonnyal az 1093 körül I.László kíséretében szereplő Csák nembéli Ugra comes (főúr) volt.

A XII. sz. közepe előtt magától értetődőnek tekintették, hogy ha valaki egyházat - monostort vagy templomot - alapít a birtokán, megtartja fölötte a tulajdonjogát, s maga rendelkezhet a felmerülő egyházi ügyekben: ő helyezheti be a javadalomba a papot, monostor esetén az apátot, akit ugyanakkor tisztségétől meg is foszthat. Az alapításkor átengedett birtokokat - ha úgy látta jónak - visszavehette, magát az egyházat utódaira örökíthette, vagy akár eladhatta. Az egyházi létesítmény ily módon az alapító "saját egyháza" (ecclesia propria) volt; tehát ennek megfelelően bánt vele - nem törődve annak szakrális rendeltetésével -, birtokai egyikének tekintette. Valószínűleg így jutott a Csák nembéli Ugra comes által alapított Ugra monostora a Borsa nemzetséghez.

A monostort Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Az első ízben 1214-ben említett monostort valószínűleg még a XII. sz-ban alapították. Magát a monostort utoljára 1329-ben említik, megszűnésének pontos időpontja ismeretlen. 1214-ben bihari pereskedők itt tettek esküt.

Országos jog szerint az egyház (templom) volt az eskü letételének a rendes színhelye: az oltárt, vagy az arra helyezett ereklyét érintve kellett az esküt letenni. Bihar vármegyében a - nagyváradi egyházban -, a Szent László sírja felé emelt oltár mellett vették ki az esküt a peres felektől Ezt a Váradi Regestrum a szent király sírjára letett esküként említi. De tettek esküt nemcsak Váradon, hanem egyes monostorokban is, így például a Borsa nemzetség gondviselése alatt álló ugrai monostorban is.

Pázmány Péter az ugrait az ismeretlen rendű monostorok közé sorolta, de egyes források (Nagy Márton) Benedek-rendinek említik. Ezt támasztja alá az, hogy az itt élő szerzetesek a monostor mellett gyümölcsöskertet hoztak létre. A Benedek-rendi szerzetesekről ismert, hogy kolostoraik körül fejlett termelési kultúrát honosítottak meg. Gondoskodva ezzel a saját fenntartásukról és példát mutatva a környező falvak lakóinak is.

Visszatérve a mai református templomhoz, Soltész János az 1842-ben írott "Jegyzés"-ében ezt írja: "... a most fennálló Templomnak, melly 1772-ik évben épült fundamentuma mikori azt homály fedi. Beszélik azt is ugyan, ezen mostani Templom előtt vala egy sövényből készült Templom a mostaninak fundamentamára építve, de hogy az mikori, melyik évben készült, s minő formája volt és micsoda felülírások lehettek rajta, arról senki semmit nem tud. Igen hihető azonban, hogy megvetvén az akkor élő emberek a mostan fentálló Templom fundamentomát, a Tatároktól, akik akkor gyakran szerte széjjel pusztítottak az Országban, elkergettettek, s abbahagyódott az építés. Amikor idővel a futás után egynéhányan visszaszéledtek, kevesen is lévén, s költségek sem lévén, nem folytathatták tovább a kőből már elkezdett Templomot, hanem sövény templomot építettek a kő fundamentumra, de ez csak hozzá vetés nem lévén rólla sehol semmi jegyzés. Emellett a sövény templom mellett volt egy nagy vastag gerendákból öszve vágott Fa torony fel állítva mely még minekutána a mostan álló Templom felépült is szolgált és használódott egész 1800-k évig..."

Ami Soltész János és kortársai előtt még homályos volt, az mára már világos. Kétségtelen, hogy a mostani, 1772-ben elkészült templom helyén sövény templom volt egy régi fundamentumra építve, de nem az a helyzet, hogy valamikor fundamentumot vetettek és nem tudták rá a templomot felépíteni. A régészek a fundamentum melletti ásatásokkal és műszeres vizsgálatokkal is bebizonyították, hogy itt Ugrán a nagyon régi időkben egy szép épület állott. Az alapfalak románkoriak. Beszterczey László tiszteletes úr egyetlen követ még őrzött a parókián ebből az ősi felépítményből. Egy, az 1980-as években végbevitt renoválás alkalmával e muzeális érték kikerült az épületből, s azóta sincs meg. Ugyanakkor újabb kváderkő-darabra bukkantunk a templomkertben, mely — összevetve az 1970-es években talált kő fényképével — nem azonos a korábbival, de megmunkálása nagyon hasonló. A templomkert még bizonyára sok titkot rejt a régmúlt épületeiről.

A mostani templom építésénél az elődök hűségesen követték az ősi alapokat. Ezért van a templom keleti oldalán a Soltész János féle jegyzés szerint "egy kis kerekség, ahová járnak az iskolás gyermekek tanítójukkal együtt az isteni tiszteletkor..."

Tehát: jelenlegi templomunk alapja románkori. A templomhajó 1772-ben készült el ezen az alapon. A torony és a déli bejárat előterének alapja későbbi. A biharugrai a környék legrégebbi református temploma. Ha az eredeti Árpád-kori építményt tekintjük (még ha később ráépítettek is) Békés megye igen kevés megmaradt középkori építészeti emlékeinek egyike található Biharugrán.

Izgalmas kérdés, hogyan építhettek református templomot téglából 1772-ben, csaknem egy évtizeddel a Türelmi Rendelet megjelenése előtt? 1772-ben, tehát az építés évében hunyt el Ugray József, az akkori családfő. Szerepet játszott-e az engedélyezésben, hogy a templom tövében található az ősi Ugray család sírboltja? Ezekre a kérdésekre a válaszok kutatása jelenleg is folyik. Annál is inkább izgalmas a kérdés, mert pl. Gyulavári reformátussága is 1772-ben kezdett téglatemplom építéséhez, de a munkálatotokat rövidesen leállíttatta a helytartótanács. (ld. Magyar Református Templomok; Budapest 1942. I. kötet; szerk.: Kováts J. István) Az is igaz, hogy ritkán, de másutt is kaptak engedélyt reformátusok a türelmi rendelet előtt kőtemplom építésére, ld. pl.: Nádudvar, Panyola. Vagy a környéken, a geszti református templom tornyán 1770 van felírva.

Az Ugray család sírboltjának helyét pontosan nem ismerjük. Az 1970-es években még téglával körbe volt rakva a sírbolt, s az ÉNY-i sarkánál egy nagy nyárfa állt. A nyárfát időközben kivágták, s a templom renoválásakor keletkezett törmelékkel együtt a sírt jelző téglákat is elhordták. A sírbolt a hajó két északi oldalán található ablak között van, az ÉNY-ihoz közelebb. Az bizonyos, hogy oda temették el Ugray Ágnest is, akinek halálával az Ugray család magva szakadt lett.

1777-ben a templomhajó mellé délről ragasztottak "egy kis porticus"-t, oldalbejáratot. Frontján ez a felirat volt látható:

"Épült MDCCLXXVII k ,

Újra kimeszelődött MDCCCXXXI dik esztendőben."

Soltész János feljegyzése szerint:

"... a Templom stukatorjának a közepén van egy circulus ahova ez a Szent Írásbeli Hely van felírva: Ez Hely nem egyéb, hanem Istennek Háza és Menyeknek kapuja. I.Mózes XXVIII. 17."

Ma is található a mennyezet közepén, nemzeti színű körben egy bibliai idézet, de ez már nem ugyanaz, mint az előző. Ez így néz ki:

SZ.LUKÁCS: XI R 28 V.

BOLDOGOK AKIK HALLGATJÁK

AZ ISTENNEK BESZÉDÉT

ÉS MEGTARTJÁK AZT.

A templomhajó nyugati oldalán, az ajtó felől, kb. a karzat magasságában valamikor - még mielőtt a torony felépült volna - egy kerekded ablak volt található. Később ezt befalazták, de nem a fal teljes vastagságában, hanem csak egy sor téglával a belső és egy sor téglával a külső, torony felőli oldalán. Így a két téglasor között egy kb. fél méter széles üreg maradt. A torony felőli falazás meg lett bontva, így jól látható a valamikori ablak helye.

1787-ben az ugrai református ekklézsia szerződést kötött Juhász János téglaégető mesterrel a községi református templomtorony építéséhez szükséges tégla kivetésére és kiégetésére. Valószínű, hogy a téglavetés helyén alakult ki a Vásár-tó.

1796. Szent György hó 25. napján rakták le a torony fundamentumának alapkövét a helyi földesuraságok: Ugrai Ugray Józsefné, Ugrai Ugray György és felesége Nagybölöni Bölöny Anna, Ugrai Ugray Lajos és Ugrai Ugray Ágnes kisasszony jelenlétében. Jelen volt még Vátzy Sándor prédikátor, Pap János főbíró és Balla Mihály kurátor is.

Soltész János 1842-es "Jegyzése" szerint Peszere "...még fennmaradott templomának romjaiból hordották az ugraiak a most fentálló Tornyoknak fundamentum köveit." Ugyancsak a fenti forrás szerint: "Peterdi pusztán is mondanak valami templomot, hogy lett volna és onnan is hordtak az ugraiak köveket a Torony tsinálás alkalmával...".

1800. szeptember 1-én felhelyezésre került a torony gombja. Október 25-én befejeződött a fedél zsindelyezése. November 15-én "sok nézőnek jelenlétében és nagy örömére feltétettek a harangok".

Az ekkor felépített toronysüvegről az egyetlen ránk maradt hitelesnek tekinthető ábrázolás egy 1806-ban készült pecsétnyomó viaszlenyomatán látható, néhány, fennmaradt egyházközségi iraton. (A pecsétnyomó használatának jeleivel a két világháború közötti időben is találkozhatunk, ekkor azonban már tintával használták, így a templom ábrázolás elmosódott.) Amennyire kivehető a viaszlenyomatokon, a toronysüveg magas, hármas tagolású volt, s úgy tűnik, csikótornyokkal díszített. Bár egy pecsétnyomó metszése torzíthat is, de még így is kivehető, hogy a süveg a toronyhoz képest túlméretezett volt. A pecsét kidolgozására azért az jellemző, hogy kivehető a templomhajó tetejének zsindelyfedése is.

1800. december 27-én felajánlást tett Ugray György az új toronyóra minél hamarabbi elkészülése érdekében.: "T.V. Ugrai György úr Isten dicsőségéhez való buzgó jóindulatjából és kész szívvel ajánlotta magát az újj Toronyba készíttetendő Fertályos óra ára fele részének lefizetésére, tsakhogy az Ekklésia Elöljárói az Órának minél hamarább lehető elkészítésében foglalatosok legyenek...".

1801. július 28-án "...a Toronynak minden munkája tökéletességre ment... Éder Jakab kőműves mester által." Ezidőben a főbíró Tornyi Gáspár, a kurátor Bondár István volt. Csak a toronyóra nem készült még el.

1802-ben, mivel a templom mennyezete nagyon rossz állapotban volt, az ekklézsia (Kis Mihály kurátorsága alatt) új padlást, vagyis stalatulát készíttetett.

Ugyanez évben Kis Mihály az összerogyott vályogistálló helyébe sövényből új istállót csináltatott.

1806. június 27-én "öntetett a nagyobbik harang Tasnádra való Harangöntő által. T. Ugrai István Úr csapszékének az udvarán oly móddal, hogy a régibb Harang matériájához vevődött mintegy harmincz fontnyi matéria és mindösszve lett 130 fontnyi a Harang melynek öntésébe az Helybéliek egy is más is conferálván lett 70 RFt a többi u. m. 60 RFt adott Ugrai István Úr."

Későbbi források szerint a harangokon a következő szövegek voltak találhatók:

Nagyharang:

GOSS. MICH. ANTONI. ZECHENTER IN OFEN ANNO 1728.

Keres Nagy Ugrai Harang

Az alsó szélén:

Makai István Fő Bíróságába hozatott, Kiss Péter és Notar Czeglédi Gergely által.

Ezek szerint ez a harang 1728-ban Budán öntetett. A leírások szerint a súlya kb. 3,5 mázsa volt.

Kisharang:

Az Ugrai Reformata Sz. Ekkla öntette 1806-ban.

A leírások szerint ennek súlya kb. 2 mázsa volt. A fentiekből következik, hogy valószínűleg ez a harang öntetett a tasnádi mester által 1806-ban, a csapszék udvarán.

Az első harang ("nagyharang") tehát mindjárt a falu harmadik - a török végleges kiűzése, Várad visszafoglalása utáni - megtelepülés (XVIII. sz. eleje) után néhány évvel öntetett. Ezt a harangot még a XIX. sz. végi források is meglévőként említik, 1907-ig.

1818-ban Bán József sarkadi lakatos mester elkészítette az új toronyba a fertályos órát, melynek árát - ami 800 RFt volt - Tek. Nemes Nemzetes Ugray Ágnes kisasszony fizette ki. Mivel Ugray Ágnes az óra teljes árát kifizette, az időközben megözvegyült Bölöny Anna az elhunyt férje, Ugray György által még 1800-ban ugyanezen óra elkészítésére "szánt és adott" 100 RFt -ot váltócédulában a templom "kipadimentomozására" fordította.

1831-ben egy viharban az erős szél megrongálta a torony nagyon magas "czifra hármas structurájú tetejét", olyannyira, hogy még a "fészkéből is kimozdította". Bihar vármegye közgyűlésének 1833/475. tételénél a következőket olvashatjuk: "Ugra község előljárói és közlakosai előadják, hogy azelőtt több esztendővel a falu nagytemplomtornyának teteje egy nagy szél által annyira megrongálódott, hogy minden nap annak ledőlésétől félnek, ezért a torony tetejét újonnan felépíteni szándékoznak. A nagy és halaszthatatlan munka miatt kéri a falu a közmunka alóli felmentést.

A megyei közgyűlés Stackó Károly főszolgabíró jóindulatába ajánlotta az ugraiak kérelmét."

1833. február 21-én kurátor Tornyi Mihály a presbiteri gyűlésen előadta, hogy a torony teteje olyan rossz állapotban van, hogy bármikor leborulhat. Ezért a költségek csökkentése és a szerencsétlenség elkerülése végett indítványozta, hogy egy helybéli ácsmesterrel szedessék le a torony tetejét, s a leszedett anyagból kalapolják be a tornyot, addig is, míg az ekklézsia elegendő anyagot nem szerez be a kijavításhoz.

Az ács a munkát el is végezte, de az "elegendő anyag" soha nem gyűlt össze és a torony mind a mai napig csonka maradt. A bekalapolás után, ha csonka is maradt a torony, de egy nagyobb rombolást előzött meg ez a csonkítás, mert a történet csattanóját egy, a következő évben (1834-ben) feljegyzett emlékírás adja meg, melynek szövege a következő:

"Emlék írás 1834dik Esztendő November 15kénn regeli 3 fertáj 8ra egy rendkívül való földindulás támadt melly itt Ugránn a Templom mennyezetét megrepedeztette, a Tornyot a Templomtól elválasztotta, és minden lakosokba nagy félelmet okozott, ez a földindulás kivált Szathmár vármegyébe tett nagy romlást, ahol sok tornyokat és Templomokat ledűtött, sőtt Endréd környékénn meg a falut is a lakosokkal elhagyatta és kívül Satorokat állítani abba laktak - "

Lám milyen jól döntött az elöljáróság, hogy előző évben (1833-ban) a magas és életveszélyessé vált toronysüveget leszedette, s ha a régi süveg újraépítésére nem is volt pénz, a tornyot bakalapoztatta, mert ezen munkálatok nélkül a következő évben bekövetkezett földrengés sokkal nagyobb rombolást okozhatott volna. Idejében intézkedtek. Az elkövetkező néhány évtizedben jelentős változás nem történt az egyházi épületekben, legalábbis írásos vagy egyéb nyoma nem maradt ránk.

Az bizonyos — ezt mutatják az órák fölötti boltívek visszabontásai —, hogy a jelenlegi toronysüveg egy teljesen új terv alapján készült, nem egyszerűen a régi süveg visszabontott és "bekúpoztatott" maradványa. A II. Világháború ideje alatt eltűnt az egyházközség néhány jegyzőkönyve, így nincs ismert adat arról, hogy pontosan mikor készült a jelenlegi toronysüveg. De a hiányzó jegyzőkönyvek alapján azt lehet teljes biztonsággal állítani, hogy 1889. előtt készült. Sajnálatos módon egyik toronysüveg eredeti terve sem található meg. Kiegészíti ezt az adatot egy 1885-ben készült leltár, amit az alábbiakban bővebben is olvashatunk. Eszerint a torony fedele már ekkor is bádogozott volt. Egy, a faanyag védelemmel, faanyag kutatással foglalkozó szakember szóbeli véleménye szerint a toronysüveg 130-140 éves lehet, így építése akár a 1860-as, 1870-es években is történhetett. Mivel a környéken több templom toronysüvege is (pl. Körösnagyharsány, Zsadány) az 1860-as évek második felében épült, így elképzelhető, hogy az ugraiak is felbuzdultak azok példáján és megépíttették az új toronysüveget.

Egy 1885-ös vagyonleltár szerint a templomon két külső és két belső festett tölgyfa ajtó volt, és öt nagy ablak. A templomhajó fedele vörösre festett fazsindely volt. Két, fenyőfából készített, festett karzat volt akkor is, mint ma, rajtuk számmutató táblák.

Az úrasztala fényezett fából készült. Külön volt urasági és lelkészi ülőhely a templomban.

A toronyba vezető lépcső részben kőből, részben fából készült

A szószék ekkor még kőszószék volt.

1888 és 1890 között a Bölönyek jóvoltából kicserélődött a templom teljes bútorzata és új, fa borítást kapott a karzat.

A mai szószék 1890-ben készült el. Az új szószék történetét feljegyezte a Presbitériumi Jegyzőkönyvben az akkori lelkipásztor, két oldalon, díszes írással, 1890. tavaszán ekképpen:


TÓTH JÁNOS

Mottó:
“József azért, ki az apostoloktól neveztetett Barnabásnak (:mely annyit tesz ha megmagyarázod, mint vígasztalásnak fia:) ki levita és nemzetsége szerint czipriai vala; mivel hogy neki mezeje vala, eladá azt, és az árát előhozá és az apostoloknak lábaiknál letevé.” (:Ap. cs. 4. 36-37.)



Tóth János története olyan a mai világban már mint ha mesét hallgatna az ember. Kezdjük tehát az elején.

Egyszer vólt - Ugrán vólt, élt egy becsületes szegény asztalos mester, ,s annak vólt egy felesége. Az Isten nem áldotta meg őket gyermekekkel, de ebben megtudtak nyúgodni. A vasárnap míndíg ünnepnap vólt házuknál, hol a szomszédok atyafiak és jó barátok gyakran összegyűltek kivált télen, estenként egy kis beszélgetésre, a közelebb hallott egyházi beszédről, ,s aztán bibliát is olvastak. Az asztalosnénak maradt egy kis öröksége - nehány hóld főld - szüleiről, ,s így nagyobb anyagi gondok nem háborgatták őket. Egyszer azonban a jó munkás ember nem tudott felkelni ágyából; mindkét lábára teljesen megbénúlt. Nehéz napok következtek reá: a keresztyéni türelmét erős próbára tevő napok. Elvitte a felesége nagy városokba, megmutatta tudós orvosoknak, ,s mikor ezek sem tudtak segíteni férje baján, javas asszonyokhoz fordúlt. Minden fáradozás költekezés hiábavaló vólt. Évek teltek el... Egyszer csak mindeneknek bámúlatára megjelent az utczán, mankók segélyével igyekezett a hívó harangszó után, fel az Urnak templomába. A mankók lassanként elmaradtak, de egykori gazdájok nem maradt otthon, ha megcsendűlt a harangok nyelve, ,s hívogatta az élőket. Vallásos életét az ev. ref. egyház népe azzal jutalmazta, hogy presbyternek választá. — De beszéljünk most már másról. Beszéljünk példáúl arról a kis falusi templomról, mely a vidék legmagasabb dombján messzire fehérlik, melyet a mi emberünk annyira szeretett, a mint csak édes atyja hajlékát szokta szeretni az ember. Beszéljünk annak a kis templomnak a szószékéről. Hát biz az csak téglából vólt rakva, ,s egyszerű fehér színre meszelve. Három, négy lépcsőn jutott fel bele az ember az alacsony festett kis papszékből. Nem vólt annak teteje sem; ép a templom nagy ablaka elébe esett, ,s a délelőtt beözönlő napsúgarak képezték a szószék mennyezetét; ez elég olcsó vólt és hazúlról kitöle. Ezt a szószéket sokszor elnézte az asztalosmester, sőt látta azt akkor is, midőn a templomtól távol vólt. Felesége sokszor látta munka közben - ha meg megpihent kissé, hogy el-eltűnődik az ő férje! — Hogy mi történt tovább közöttük, mit beszéltek, ,s hogyan állapodtak meg? azt csak a jó Isten tudja, ki mindeneket fölír az ő számtartó könyvébe. Annyit mi élők és kortársak tudunk és följegyzünk örökemléknek okáért, ,s utódaink tanúságára, hogy midőn Bálint Juliánna Tóth Jánosné hosszas sínlődés után meghalt, nem sokkal ezután levél érkezett a lelkészi hívatalhoz Nagy Váradról egy műasztalostól, melyben azt jelenti, hogy az egyház engedelméből ő egy uj szószéket vállalt fel és készít templomúnkba özvegy Tóth János ugrai lakos megbízásából és költségén. - A templom tetőn galambok búgtak, midőn egy szép tavaszi napon szerényen be kopogtatott Tóth János presbyter a lelkészi lak ajtaján, ,s a magával hozott tervrajzot megmutatá. Az új szószék, rejtett feljáróval papi székkel, fényezve, aranyozva, az egyháztanács és nép nagy örömére nemsokára elkészült, ,s 1890-dik év Virágvasárnapján először hírdette a lelkész belőle az ígét. Könnyes szemmel tekintenek sokan az élő hit e fényes nagy áldozatára, mely hirdetni fogja soká, hogy vólt közöttűnk egy buzgó áldozni kész keresztyén, ki ingatlan külsőségének összes értékét megérő mintegy 600 forintba kerűlt áldozatot hozott, ,s így mindenét adta az Úr oltárára; hirdetni fogja, hogy a ki ily szívet adott közénk, Isten velünk van; áldassék szent neve örökké - Ámen.

Nagy Imre ev. ref. lelkész

A szószéket Tóth János asztalosmester készíttette, aki Berekböszörményből került Ugrára. Második házassága révén leszármazottai még ma is élnek a faluban.

1907-ben a harangokat újra öntötték, s 1910-ben alapítványt hoztak létre a harmadik harang öntésének költségeire. Ez a harmadik harang az I. Világháború miatt sohasem készült el. Sőt a háború végén még az 1907-es harangok egyikét is elvitték. Hogy mikor történt ez, arra vonatkozólag hiteles dokumentumot nem találtam. Nagyapám elmondása szerint (aki 1923-ban születetett) az egyik harangot a román megszállás idején szedték le (a román megszállás és impérium 1919. április 21-én kezdődött), de a művelet során a nagysúlyú harang az utolsó métereken megcsúszott és lezuhant a földre. E baleset következtében kissé megrepedt, s elveszítette régi hangját. A románok így is elvitték. Úgy tudni, nem került messzire, csak ide, a néhány kilométerre keletre lévő Oláhszentmiklósra, ami ma Romániához tartozik.

1910-ben nemcsak a harmadik harangra, hanem orgonára, ill. annak költségeire is alapítványt hoztak létre. Ez az alapítvány sem érte el a célját a világháború miatt. A háború után, 1925-ben sikerült a régi, 1907-beli nagyharang mellé egy kisebbet is öntetni. Ez a két harang szól a mai napig is az ugrai templom tornyában.

A nagyobbik harang 849 kg és "É" hangú. Feltétetett 1907. december 14-én. A következő felirat olvasható rajta:

ÖNTETTE

AZ UGRAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ

KÖZADAKOZÁSBÓL 1907.

ÖNTÖTTE ÉS FELSZERELTE THURY FERENC BUDAPESTEN 1907. 2008.



(A koronás címer is megtalálható a harangon

A kisebbik harang 476 kg és "Gisz" hangú. Feltétetett 1926. március 7-én. Rajta a következő felirat olvasható:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÖNTETTE A BIHARUGRAI

REFORM. EGYHÁZ KÖZADAKOZÁSBÓL AZ 1925. ÉVBEN.

ECCLESIA HARANGMŰVEK RT. ÖNTÖTT ENGEM.

5557

F. W. RINCKER ÁLTAL BUDAPESTEN

(Az 1907-ben készült kisebbik harang 255 kg volt és "C" hangú.)

1939 április 4-én megkezdődött a templom felújítása. A toronytető, a gömb és a tető kijavítása, befestése Kelemen Árpád és Bíró István berettyóújfalusi bádogosmesterek által történt. A templom és a torony falának tatarozását Kornics József mezősasi kőműves mester végezte. Április 23-a volt az új gömb felhúzásának a napja. A munkálatok költsége 2.000 pengő volt.

Néhány évvel ezután, 1944-ben a front sajnos kétszer is átvonult a falun, s ez a templomon is súlyos nyomokat hagyott. A visszavonuló csapatok részéről a templomhajó észak felől találatot kapott. A megsérült falrészt nem lehetett úgy helyreállítani, hogy az ott található ablak ne árulkodna a történtekről. A templomhajó két északra néző ablaka ma nem egészen egyforma. De a belövésről árulkodnak a repeszszilánkoktól átlyuggatott templompadok is. Ugyanígy belövést kapott, de délről, a toronysüveg is, melynek egyes szarufáin ma is láthatók a szilánkok okozta jelentős sérülések. (A háború után nem kicserélték ezeket a szarufákat, hanem melléjük erősített rönkfákkal támasztották meg.)

A II. Világháború idején a klenódiumok (kincsek, azaz kegytárgyak) egy része eltűnt, vele együtt több jegyzőkönyv és anyakönyv is.

A templom felújítására 1946-ban és 1947-ben került sor.

1982-ben a falu elhatározta, hogy újból helyreállítja a templomot. Mivel az épület műemlékjellegű, felvették a kapcsolatot az Országos Műemléki Felügyelőséggel. Az OMF kötelezettséget vállalt, hogy a kutatási és feltárási munkákat elvégzi és 1984-ben a helyreállítást kivitelezi. Ez azonban nem valósult meg. 1983-ban az OMF már arra kértre a falu lelkészét, hogy várjanak a helyreállítással, mert megéri - esetleg több milliós munkával gazdagodhatna a falu. Ám a gyűjtés a renoválás költségeire már 1982-ben elkezdődött. A lelkész úgy látta, nincs mód a munkák késleltetésére. Már 1982-ben 86.000 Ft értékben felújították a tetőt. 1983-ban a tornyot újították fel 353.000 Ft értékben, és 65.000 Ft értékben (ennyi maradt) megvették a templomhajó bevakolásához szükséges anyagokat. A munkák befejezéséhez még 120.000 Ft hiányzott, amit az OMF-től kértek. 1984 márciusában az OMF adott 100.000 Ft-ot, de két kikötéssel. Az egyik kikötés az volt, hogy azt a néhány követ, ami az Árpád-kori templomból van a falban, ne vakolják be. A másik kikötés az volt, hogy verjék le a lábazatot 1 m magasságig.

A köveket azonban bevakolták, igaz, helyüket szögekkel megjelölték. A lábazatot viszont semmiképpen sem kívánták leverni, mivel szerintük ez még száz évig is eltartana, s leverését, újravakolását nem lehetne a kapott százezer forintból megoldani. Az OMF nem közölte a lábazat feltárásának időpontját, ezért a helyiek (mivel már így is több hónapot késtek) a munkák befejezése mellett döntöttek. 1984. május végén a helyreállítás utolsó szakasza, a festés is elkezdődött.

Az OMF véleménye szerint ez nem helyreállítás, hanem tatarozás volt.

Bugár Mészáros Károly - az OMF akkori területi előadója - szerint a cementhabarcs lábazat leverése nemcsak a kőlábazat miatt lett volna indokolt, hanem azért is, mert ez a megoldás árt a templomnak. Országszerte tévesen alkalmazott technika a cementhabarcs lábazat, mert nemcsak eltakarja a fal nedvesedését, de a szellőzés hiánya miatt a nedvességet magasabbra nyomja, illetve további baj, hogy a vízzáró cementhabarcs és a fal között lecsapódó víz télen megfagy és a jég roncsolja a követ. Mint utólag ki is derült, ebben igaza volt az OMF-nek. Mára már akár puszta kézzel is leverhető a lábazatról a vakolat. Annakidején az OMF megígérte, hogy feltárná a padozatot, a régi templom pilléreit, sírokat, a monostor alapfalát. De ezek csak ígéretek voltak, s az ugraiak, ha kevés szakértelemmel is, de belevágtak, ha már a pénz nagyobb része összegyűlt. Belevágtak már csak azért is, mert itt egy működő épületről van, ill. volt szó és a templom és környezete nem lehet évekig építési terület. Vésztő-Mágoron semmilyen funkciót nem zavart, hogy 10 évig tárták fel a Csolt-monostort. De itt, egy működő templom esetében jogosan féltek a helybéliek. Egyrészt a bizonytalanságtól, másrészt, ha mégis megvalósul, akkor az meddig tart és mivel jár.

Azóta előkerült írásos emlékek közvetett bizonyítékát adják annak, hogy a jelenlegi padozat alatt iratokat tartalmazó üreg, vagy akár pince is lehet. Amennyiben elfogadjuk, hogy a templom a hajdani Ugra Monostora alapfalaira épült, akkor joggal feltételezhetjük azt is, hogy a hajdani lakóépülethez pince is tartozhatott. Nem lehetetlen tehát az az írásbeli állítás, hogy a hajdani úrasztala alatt bontották meg kb. az 1880-as években a padozatot, s az ottani üregben iratokat helyeztek el.

Szintén régészek feltételezése, hogy a falu központjában több helyen megtalálható (így a parókia udvarán, a szomszédos "Vass féle ház" /ma részben Tóth Gyula, részben a baptista gyülekezet birtokolja/ alatt, a "Magtár" alatt /ami maradvány szárnyépület, s hajdan a falu birtokosának kúria épülete lehetett, "U" alakban/, a volt Bölöny kastély /ma iskola/ alatt és udvarán, s mellette a "Szoboszlai féle ház" udvarán, valamint a jelenlegi önkormányzati épület alatt, ami a múlt században a Bölönyek birtokában volt), részben a felszínen ásott, téglával kifalazott és boltívvel kirakott, részben 3-4 méterrel a föld alatt futó, de azonos stílusban épített menekülő folyosók a fontosabb épületeket kötötték össze, de egy részük a templom alá fut(hatott) be.

b) A parókia rövid története

1816-ban Bíró Ferenc főbírósága és Bertalan Ferenc kurátorsága idején el kezdték építeni az új prédikátori házat, mely 1817 őszére el is készült és Nagy Sebestény prédikátor be is költözött. A parókia vályogból épült, náddal fedett épület volt. Három padozott és egy földes szobával. Ezen kívül volt még egy, konyha, egy kamara, egy pince, egy széles folyosó, egy padlásfeljáró és egy, az épület részeként szereplő árnyékszék is. Az épületnek két ajtaja és nyolc ablaka volt. Két kőkéménnyel volt ellátva, amihez volt egy cserép és két vaskályha, valamint volt egy boglyakemence is. Ekkor már Tar Mihály volt a főbíró és Bertalan István a kurátor. 1819-ben a parókia udvarán új sövényistálló készült. 1824 januárjában néhai Ugray Györgyné Bölöny Anna és Ugray Ágnes kisasszony a prédikátori házra két-két pár téli ablakot csináltatott. 1824 márciusában a parókia udvarán egy " derék kávás kút" készült.

A parókia XIX. sz-i történetének egyik legjelentősebb eseménye, hogy az Erdélybe, Bemhez tartó Petőfi - aki családjával: Júliával és Zoltán fiával, és a Mezőberénybe érte jövő és őt kísérő Egressy Gábor és Kiss Sándor ezredessel utazott - 1849. július 18-án Soltész János lelkipásztor vendégeként a parókián pihent meg és innen indult tovább, s alig két hét múlva, 1849. július 31-én a Segesvár melletti Fehéregyháza határában örökre eltűnt közülünk.

Bihar vármegye 1900-ban (?) megjelent monográfiájában "Petőfi ház" nevet kapta a parókia, és fénykép is jelent meg benne róla. E fényképfelvétel kinagyított változatával Beszterczey László tiszteletes is rendelkezett, amiről a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának Debrecenbe írt 52/1977. sz. levelében be is számol.

A parókia XIX. sz-i történetéhez még egy országosan ismert név kötődik, ami sajnos mára már feledésbe merült. 1866. március 1-én itt született és itt nevelkedett Kiss Károly lelkipásztor és Csécsi Nagy Mária idősebb leánya: Kiss Irén Margit, aki Kiss Irén néven a Nemzeti Színház elismert karakter színésznője volt hosszú évtizedeken át. A Nemzeti Színház örökös tagjává választották.

A XIX. sz-i parókiát lebontották, s helyére a századfordulón Nagy Imre lelkipásztorkodása idején új parókiát építettek. Az 1900. szeptember 16-i presbiteri gyűlést már az új lelkészlakban tartották meg. Akkor a parókia két lakást foglalt magában. A lelkészlakásban 3 szoba, egy konyha és egy iroda volt. Az iroda és két szoba nyitott verandára nyílt. A másik lakás két kisebb helyiségből állt, ez a cseléd- vagy harangozói lakás volt, egészen az ötvenes évekig. A lakás(ok)hoz tartozott még egy nagyméretű kamra és egy fedett folyosón megközelíthető árnyékszék, valamint a szintén e folyosóra nyíló padfeljáró is. Ez a fedett folyosó választotta el egymástól a két lakást. A kamra alatt az épület északi oldalára nyíló pince is található.

Később a nyitott verandákat beüvegezték, az eredetileg nyitott folyosóra ajtó került, így az épület gyakorlatilag egy lakássá állt össze. Jelenleg 4 szoba, iroda, konyha, fürdőszoba, egy nappalinak is használható zárt veranda képezi a lakás fő tömegét. A konyha a lakás többi részétől távol, a hajdani harangozói lakás szobájának helyén van. A fedett folyosón megtalálható a nagyméretű kamra, a padfeljáró, és a hajdani árnyékszék helyén egy kisebb kamra is. Emellett hasznosítható helyiséget képez a kisebbik zárt veranda (a nyugati oldalra nyíló, melyből leválasztották a fürdőszobát, de a maradék rész is olyan nagy, hogy előszobának is használható), valamint egy külön megközelíthető kazánház és a már említett pince. Az épület össz. alapterülete 340 m2, 1-2 m2 eltéréssel annyi, mint a templom alapterülete (!). Az épület belmagassága 3,5 m.

A jelenlegi parókia utcai homlokzatán mind Petőfi Sándor, mind pedig Kiss Irén emlékét emléktábla őrzi. Petőfi emléktábláját Bölöny József helyeztette fel.