A böhönyei református templom története

A krónikák szerint a böhönyei református gyülekezet már a XVI. században saját prédikátorral és iskolamesterrel bírt. A tanítás ebben az időszakban valószínűleg csak az imádságok és énekek oktatására szorítkozott.
Első - fából készült - temploma elöregedett és 1746-ban összedőlt.
1748-ban Festetics Kristóf, az akkori földesúr új templom építésére való faanyagot biztosított az egyháznak ingyen. Még ebben az évben felépült az új fatemplom.
Mivel az építéshez a hatóságoktól engedélyt nem kértek és a protestánsokat üldözték, a tapsonyi esperes az új templomot a katolikus egyház részére lefoglalta. Amikor az esperes a templomban első alkalommal misézett, a református asszonyok a fából készült épületet rádöntötték. Maga az esperes is alig-alig szabadulhatott meg.
Ezen cselekedetért a böhönyeiek a vármegyére "citáltattak-. A jóindulatú földesúr közbenjárására más következménye nem lett a dolognak, mint az, hogy a reformátusság mind a templomépítéstől, mind a gyerekek tanításán kívül minden egyházi megmozdulástól eltíltatott.
Ezt követően egészen 1787-ig nem volt temploma a böhönyei reformátusságnak.
Festetics Lajos földesúr 1787-ben saját költségén kőtemplomot építtetett a református gyülekezet részére. (A Festetics család katolikus volt.) Ezt követően kapott a gyülekezet prédikátor tartására engedélyt.
A templom ÉNy-DK irányban épült a türelmi rendelet szellemében torony nélkül, hátat mutatva a falunak. A harangok számára a lelkészlak udvarán haranglábat állítottak.
1840-ben Festetics Antal a templomot újjáépíttette és megnagyobbíttatta. Az építkezés ideje alatt az istentiszteleteket "pajtatemplomban- tartottá. Ekkor vette fel a templom mai alakját, mennyezete eredeti festése a csillagos égboltot idézi.
A tornyot az 1880-as években építették a templomhoz, az udvar felőli részen. Az I. Világháború alatt a nagyobbik harangot elrekvirálták, a kisebbik megmaradt, de megrepedt és használhatatlanná vált. 1924-ben a gyülekezet két új harangot öntetett közadakozásból, melyet 1924. november 9-én szenteltek fel ünnepélyes keretetek között.
Ugyancsak az I. Világháborúnak esett áldozatul az 1902-ben készült orgona (kilenc regiszteres), melyet Angster József pécsi orgonaépítő készített. Sípjait hadi célokra használták fel. 1925-ben közadakozásból az orgonát helyreállították.
A II. világháborúban több lövedék érte a templomot, azonban szerencsére nagyobb károsodást nem szenvedett, mert mind az orosz, mind a német csapatok a templom tornyát használták a terep megfigyelésére. Így a templom megmenekült, azonban az orgonát ismét szétrombolták. Újjáépítés 1946-ban közadakozásból megtörtént. Ma mind a harangok, mind az orgona villamosítva szolgálják a gyülekezetet és az Urat.