73 éves nyugdíjas villamosmérnök vagyok, 7 év megszakítással 1953 óta budapesti lakos. Alap- és középfokú tanulmányaimat szülővárosomban, Békéscsabán, felsőfokú és posztgraduális tanulmányaimat Budapesten végeztem. Angol és orosz nyelvvizsgám van, alapfokú zenei (zongora, orgona) és közgazdasági technikusi képzettséggel is rendelkezem. Fejlesztőmérnöki, vállalatirányítási, külkereskedelmi gyakorlatom van. Leginkább művelt szakterületeim: híradástechnika, irányítástechnika (automatizálás), számítástechnika, informatika, ipari mérlegelés. Évtizedeken át folytattam mérnökszakértői tevékenységet. Közel négy évtizedes kapcsolat fűz a Szegedi Tudományegyetem Élelmiszeripari Főiskolai Karához, melynek címzetes docense is vagyok.

Ugyancsak nyugdíjas szeretett, törökiőri születésű, feleségemmel, aki mind háztartásban mind államháztartásban képzett és járatos szakember, 5 gyermek szülei, 13 unoka nagyszülei vagyunk, 92 éves édesanyám vidéken él 51 éves öcsémmel közös háztartásban.

Vallásos, protestáns családba születtem, nagyapám evangélikus presbiter volt. Őseim magyarok, tótok, lengyelek voltak, engem evangélikus édesanyám magyarnak és reformátusnak nevelt. Mind a vallási mind a nemzetiségi tolerancia számomra evidencia. Ugyanakkor idegenkedem a sematikus összemosástól, az egészséges különállást pedig kifejezetten becsülöm.

Közvetlenül konfirmáció előtt adatott meg számomra az az életre szóló istenélmény, krisztusélmény, mely a mai napig meghatározta életemet. Feleségem is az Úr szolgája, így 49 éve tartó közös életünk is kezdettől fogva a “legfelsőbb kontroll- alatt zajlott sok vitával, küzdelemmel, győzelemmel, próbával, vereséggel, kudarccal, de mindig megtapasztalva, hogy “azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.- Isten tenyerén hordozott bennünket, és rengeteg ajándékkal elhalmozott, melyben sohasem az anyagi javak domináltak, de azért a mindennapi kenyér, meg még ami azon felül szükséges, mindig kirendeltetett. Minden gyermekünk az Úr tanítványa, még akkor is, ha ez nem feltétlenül a kálvini szentírás-értelmezés szerinti.

14 éves korom óta tagja vagyok valamely református egyházközségnek, s jellemzően ott mindig szolgálatot is vállaltam. Leginkább a zenei (orgonakísérés) és énekszolgálatok (karvezetés) álltak hozzám közel, de e mellett más szolgálatokat (gyermekmisszió, diakónia, magnószolgálat, közösségépítés stb.) is rendszeresen végeztem. Sohasem akartam presbiter lenni egészen addig, míg 7 éves vidéki tartózkodás után visszatérve Törökőrre nem kerültünk, ahol dr. Boross Géza lelkipásztor sajátosan pozitív gyülekezetvezetési gyakorlata kikerülhetetlenné tette számomra a felkínált tisztség elfogadását. Itt az 1970-es évek elejétől vagyok presbiter, 1984-től egyházközségi gondnok, főgondnok (ma is). A rendszerváltozás után kapcsolódtam be a közegyházi életbe, s ott egyházmegyei tanácsbíró, tanácsos, egyházmegyei gondnok voltam. 2002-től egyhőzkerületi főgondnokká, zsinati világi elnökké választottak.

Nem voltam, nem vagyok párttag, egyéb politikai testület tagja. Közéleti kérdésekben azonban mindig volt véleményem, ma is van. A Magyarországi Presbiteri Szövetségnek rendes tagja vagyok.

Ha “ars poetica--mat tömören kellene összefoglalnom, ez a következő lenne: “SOLI DEO GLORIA! Keressétek először Istennek országát, annak igazságát, és ezek mind megadatnak néktek! Akik ugyanis Istent szeretik, azoknak minden javukra van.-

Elérhetőségek:
Telefon: (1) 387 0667
Mobil: (30) 552 3847
E-mail: dnsdg@freemail.hu