2009. július 26-án kopjafát állítottunk Kövesdi Kiss Ferenc (1913 - 2004) lévita-tanító emlékére. Öt évvel ezelőtt hunyt el a Magyar Presbiteri Szövetség "örökös tagja". 69 éven át töltött be elképzelhetetlenül sokoldalú presbiteri szolgálatot lánglelkűen. Az erdélyi Mezőség 147 - hajdan színmagyar, ma szórvány - településén állt helyt. Közben Nyárád-mentén is működött lévita-tanítóként. Fiatalon pedig a legnehezebb terepet vállalta: Brailában, a duna-tengeri kikötőben dolgozó magyarok gyermekeit tanította. Már diákkorában Kőrösi Csoma Sándor-díjat kapott (kivételesen két alkalommal is). Idős korában az erdélyi magyarság Juliánus-díjjal, az Erdélyi Református Egyházkerület Földes Károly-díjjal, a Magyarországi Református Egyház Zsinata pedig Makkai Sándor-díjjal köszönte meg hűségét, 91 éves koráig - haláláig tartó helytállását. Tudományosan feltárta a 147 mezőségi falu magyar lakosságának életkérdését 1891-1991 között. Mindezt az "apostolok lován", azaz gyalog végezte. Félezer oldalas szociográfiája egy része a kőbányai egyházközség keretében jelent meg. Ezt még életében kezébe vehette. A teljes mű a Kráter Kiadó gondozásában posthumus jelent meg. (A kéziratot a titkos rendőrség - hála Istennek - eredménytelenül nyomozta.) Több verseskötete is megjelent. 1990. évet követően öt alkalommal autóbusznyi ifjúságot hozott magával Kőbányára 1-1 hetes tanulmányra. Egyházközségünk is sokat köszönhet Kövesdi Kiss Ferenc világlátásának! Sajnos munkájának nincs folytatója. Igaz, 90 évesen is 100 ember helyett szolgálta Istent és népét. Ki veszi fel az elejtett fáklyát?