A közös „Fővezér” gyermekei testvérként indulhattak útnak 2009 december 4-én, amikor 3 generáció (összesen 75 fő) töltött együtt Mátraházán egy hosszú hétvégét, élvezhette az Ige fényét, egymás közelségét, a kikapcsolódást, játékot.
Megérkezéskor — egyéni utazás után — jól esett az üdülő vezetőjének, Farkasné Márkus Éva lelkipásztornak és munkatársainak kedvessége, előzékenysége, gondoskodása, melyet ottlétünk alatt végig élvezhettünk.
Szőke János nagytiszteletű úr köszöntötte az egybegyűlteket: „Lelkem az Úrra vár, mert bízom az Ő ígéretében”. Szőke Noémi nagytiszteletű. asszony tájékoztatott az általános tudnivalókról, majd Kovács Mihály esperes úr imádsággal zárta a bevezetőt. Vacsora után kezdődött dr. Fekete Károly teológiai professzor úr evangelizációja „Sorsfordító küldetés — megtisztító Szentséges” címmel, (Ézs.6,1-8; énekek: 65, 241, 500). Adventus Domini szó szerint az Úr eljövetele, míg nálunk az advent inkább várakozást jelent, ennek aktív felkészülésnek kell lennie. Változásra, tisztulásra, megszentelődésre van szükségünk. Az embernek elmúlás a vége, de Isten nem mérhető mércével bír. Bármi történik, Isten uralkodik felettünk: Soli Deo Gloria. A hívőnek kinyílik az ég. Isten nem elpusztít, hanem megtisztít. Fájdalmas a parázs, de a megtisztulás után megbízatást, küldetést kapunk.

A szombat reggeli napi Ige olvasására nagytiszteletű asszony vezetésével gyűltünk össze, majd újra professzor úr evangelizációja következett: „Sorsfordító válságkezelés — szárnyra kelt reménység”, (Ézs.40,25-31; énekek: 256, 264). A vigasztalás prófétájának környezetében négy hangot érezhetünk. Az első közösségi panaszdal, a reménytelenség sorsanalízise. A „babilonizálódás”, a lélek elsivatagosodása hozta a reménytelenséget. A második a magabízó reménység, önhittség, mely megfáradást eredményez. A harmadik: felidézzük az örökkévaló, teremtő Isten képét, Ő szünteti meg az eddigi hangokat, erőt, sasszárnyakat ad a megfáradottaknak. Orientációs bázis: a Kereszt felé kell fordulnunk! A negyedik, a reménység sorsanalízise felülről, a bizalom magaslatáról, madártávlatból keletkezik. Így töri össze Gedeon a bálványokat, Saul páncélját levetve Dávid legyőzi Góliátot.

Ezután kiscsoportos beszélgetés következett, amelyet Kovács Mihály , Sági István és Szőke Noémi lelkipásztorok vezettek. Ebéd után szabad foglalkozás: séta, játék, pihenés, kinek-kinek kedve szerint.
Vacsora után professzor úr evangelizációjának harmadik része: „Sorsfordító útvonal — üdvös lépésváltás” következett (Ézs.43,16-21; énekek: 312, 301).
A középkori és mai arcképábrázolások közötti különbség szembetűnő. A középkori alkotásokban a tekintet messzire irányul, az örökkévalóság határát fürkészi. A mai arcképeken a tekintet csak néhány méterre, lefelé néz. Elveszett a távlat ábrázolása. Mindkettő irreális. A prófétai látás különleges adottság. Van üdvös emlékezés és kóros múltbanézés. Nem csontosodhatunk a múltba. Sokszor rosszra, rosszul, rosszkor emlékezünk. A múltidézés nem pótolja a jövőbe tekintést. Csak a jászolig látni nem elég, el kell jutni a várvavárt találkozásig. Jézus velem vándorol és utat készít. Csodaváró lelkületre van szükségünk, el kell hinnünk, hogy Istennél minden lehetséges. Várnunk kell a feltámadásra, haladni feléje. Az igei sakálok és struccok példája azt mutatja, hogy a halál és az élet vetélkedik, de Istennél mindig az élet győz. Ne a múlttal törődjünk, hanem a mindig újat hozó Úrra nézzünk. Jézus Krisztus új szövetséget adott. Az új tartalomhoz kell szabni az új formát, az örökérvényűt kell megtartani. Külső-belső reformációra érett a mi korszakunk: Isten előkészítette az újat, meg kell újulnunk.
Professzor úr Kálvin mintájára az Úri Imához írt parafrázisokkal imádkozott, azaz a jézusi gondolatokat saját szavaival fűzte össze.

Azután jött a gyülekezeti Mikulás a kicsikhez. Nagyon kedves, hangulatos este kerekedett. Utána fórum, gyülekezetünk életével kapcsolatos kérdések, közös válaszkeresés következett.

Vasárnap a napi igét nagytiszteletű úr magyarázta, majd reggeli után az evangelizáció negyedik része jött professzor úr magas színvonalú, hittel teli előadásában: „Sorsfordító útvonal — üdvös lépésváltás” (Tit.2,11-16; Ézs.43,16-21; 126. zsoltár) A 126. zsoltár a zarándok ének, az Ószövetség Magnificatja. A sorsfordító Isten az első lépést maga teszi: jóra fordítja, felemeli népe sorsát. A személyek életét helyreállítja, kiegyenlíti, kialakítja az újrakezdés starthelyzetét. Isten adja a megoldást, a síró gyermek Jézustól a kiteljesedésig, amikor minden a helyére kerül, amikor majd minden könny letörlődik. Isten várja a sorsvállaló embert. A bátortalan, a félhitű kockára teszi a nagy fordulat teljességét. Öntudatra kell ébrednünk, kérni kell, hogy Isten fordítsa jóra, változtassa meg életünket, hogy el tudjunk indulni. Merjünk szabadulni magunktól. Jöjjön szembe velünk Isten, s akkor hatalmas dolgokat tesz az Úr velünk. Személyesen kell ezt megélnünk, személyes fordulatra van szükség.

Minden felnőtt programmal párhuzamosan külön foglalkozás volt a gyerekeknek. Éneklés, játék, tanítás, barkácsolás. Szőke Noémi nagytiszteletű asszony és Gerhátné Ardai Ágnes daloskönyvet állított össze erre a pár napra. A szép kivitel Hős Levente munkáját dicséri. Köszönet a gyerekmunkásoknak! Nagytiszteletű asszony, Ardai Ágnes, Hősné Buda Ágnes, Kovácsné Lukács Eszter, Kolhebné Götz Edina sokat dolgozott, hogy a gyerekeknek is maradandó legyen az élmény.
Két gyönyörű szavalatot is hallhattunk Szőnyiné Icutól. Köszönjük.

Újabb kiscsoportos beszélgetés, ebéd és irány haza.
Hálásak vagyunk Urunknak ezekért a napokért. Köszönet lelkipásztorainknak és mindenkinek, aki eljött, aki szervezett, aki szolgált, aki itthon és ott imádkozott, hogy áldásos legyen az adventi gyülekezeti hétvége.

Ené
(A cikk gyülekezetünk újságjában, az Örömmondóban is megjelent.)Feltöltés alatt