Baracsi István encsencsi lelkipásztor, Kozma Mihály apagyi lelkipásztor és Szabó Lajos az encsencsi gyülekezet gondnoka.

2006. november 5-én, vasárnap délután tartotta az encsencsi gyülekezet őszi csendesnapját a református templomban. Örvendező szívvel fogatuk a hozzánk érkező apagyi és ibrányi gyülekezetet Kozma Mihály és felesége, és Vass László lelkipásztorok vezetésével. A csaknem 170 főnyi gyülekezet nagy örömmel magasztalva Istent, kedves szolgálatokkal ismerkedett egymással. Kozma Mihály lelkipásztor igehirdetésében, a református kegyességi élethez elválaszthatatlanul hozzátartozó csendességég fontosságára, gyakorlatára és értelmére hívta fel a figyelmet. Mindennapjaink ritmusában kell lenni néhány percnek, vagy órának, amelyet bibliaolvasással, imádsággal, Isten előtti elcsendesedéssel töltünk. Ilyenkor a mindenható Isten előtt állunk meg és elmondunk neki mindent. A világ háborgó zajai között az ilyen csendesség éltető és élet formáló erő. Az igei szolgálat után kürtök kíséretében énekeltük: "Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt-. Majd bizonyságtételek és énektanulás következett.
Az irányi gyülekezet életével, múltjával, jelenével és jövőbeli terveivel ismerkedhettünk meg Vass László lelkipásztor beszámolójából. A városi gyülekezetben két éve szolgáló lelkipásztor, gyülekezete iránti szeretetét, és a gyülekezet partneri ragaszkodását láthattuk. A szolgálatok sokrétűségét, a generációk megszólításának fontosságát, a jövő építését. Magasztaljuk Istent a családi áldásokért is, hiszen néhány héttel korábban kapták ajándékként Istentől második gyermeküket.
Az apagyi és ibrányi gyülekezet bemutatkozó szolgálata köré épült az encsencsi gyülekezet szolgálata, amelynek végén szerény ajándékokkal örvendeztette meg a házigazda gyülekezet a jelenlévőket. Énekkel, versekkel magasztalva Istent, jó volt egymás hite által épülni. A templomi alkalom szeretetvendégséggel folytatódott a szomszédos idősek napközi otthona épületében. A süteményekkel, szendvicsekkel gazdagon terített asztalok mellett kötetlenül, hosszasan beszélgetett még egymással a három gyülekezet. Egy hosszú, de Istentől gazdagon megáldott délután után meghatódott búcsúvételekkel köszöntünk el egymástól az ismét találkozás reményében. Áldott legyen az Örökkévaló az elkészített kedves alkalomért!