2001. október 15-én megnyitotta kapuit az Eszenyi Református "Napsugár" Óvoda. Ünnepélyes keretek között N. T. Balogh János, az Ungi Egyházmegye esperese áldotta meg a kicsinyeket, így Isten áldásával indulhattak a megújult óvodába.
Istenre figyelve és Istenben bízva valósulhatott meg az Egyházközségnek ez a nemes és szép törekvése. Az épület, amelyben az óvoda működik, gyülekezetünk parókiája, amelyet 1946-ban az akkori állami vezetés elvett az egyháztól, a benne lakó lelkészt elhurcolták, s Szibériában, egy munkatáborban fagyott halálra. Isten gondoskodásának a jele, hogy visszakaptuk az épületet, így most már ismét Egyházközségünk tulajdona.
Ekkor merült fel bennünk a gondolat, hogy a gyerekek kiköltöztetése helyett inkább folytassuk az ott folyó munkát, de teljesen más alapokon, élő hitre nevelve a gyermekeket. Egyetlen megoldásként azt látjuk, hogyha a gyermekeket ragadjuk meg, s újra építjük gyülekezetünket, gyülekezeteinket.
Ezért vágtunk bele egy olyan dologba, amelyről tudjuk, hogy meghaladja erőnket. De bízunk a mi Urunkban, aki a nehéz időkben is megtartott bennünket, aki meg nem szűnik gondoskodni rólunk.
Az épületet belülről sikerült teljesen felújítanunk, most már otthonosabb környezet várja nap mint nap a csöppségeket. Mintegy negyven gyermeknek ad otthont a „Napsugár” Óvoda. Nevelési alapelvünk a Biblia üzenetére épül. A kicsinyek egész napját a keresztyén szellemiség hatja át, az óvónők és más munkakört végző munkatársak egész személyisége tükrözi azt, hogy kit szolgálnak, és kit követnek.
Óvodánk igyekszik Jézus szeretetét és tisztaságát sugározni úgy, hogy a gyermekek elinduljanak a képmutatás nélküli hit és testvéri szeretet útján.
Egy olyan elvilágiasodott társadalomban élünk, amelyikben szükség van hitre és szeretetre, mint megtartó erőre. Rohanó, 21. századi világunkban sok a sérült és csonka család, és nagyon nagy veszélynek vannak kitéve gyermekeink. Még ha a szándék meg is van a szülőkben, hogy hitben neveljék gyermekeiket, bizony hiányos hitbéli tudásuk, tapasztalatuk. Ezért láttuk szükségességét egy református óvoda létrehozásának.
Mindezek mellett fontosnak tartjuk a gyermekek segítését, amennyiben módunkban áll némi ruhaneművel és lábbelivel próbálunk könnyíteni a hátrányos helyzetben lévő családokon.
Sajnos az óvoda müködtetésében mindennapi gondokkal küzdünk, mivel gyülekezetünk nem tudja teljes mértékben fedezni a felmerülő kiadásokat.Gyűjtésekből,adományokból tartjuk fenn az intézményt.
Mindezek ellenére úgy érezzük,nagy lehetőség és Istentől kapott ajándék ez számunkra, mellyel jól kell sáfárkodnunk, nem mindegy hogyan, milyen szakértelemmel, milyen vezérfonal alapján végezzük a gyermekek nevelését.
Istennek egyik drága igéje vezérel bennünket, ez ad erőt és reményt a mindennapokban: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki ötöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Korintus 3,7)

Szívesen alakítanánk ki partnerkapcsolatot óvodákkal, gyülekezetekkel és egyéb intézményekkel.