Gyűrük Ura Ifi

Gyűrűk Ura, A két toronyból 3 jelenet:
#1. 0:37:50 – 0:39:40 (Gollum megszelidítése)
#2. 1:13:40 – 1:16:09 (Szméagol győz Gollum fölött)
#3. 1:50:37 – 1:52:50 (Szméagol elveszti a bizalmát a Gazdában, ezért visszatér Gollum)

Magyarázat: Szméagol az embert jelképezi, Gollum a bűnt, Frodó pedig Istent.
#1 jelenet: Szméagol ugye hajdan hobbit volt, Gollum pedig a Gyűrű hatására alakult ki benne. Szméagol nem volt túl nemes lény, de azért fényben, barátságban, örömben és szeretetben élt. Gollum viszont könyörtelen, önző, nincs benne semmi szeretet, a sötétben él, és a Gyűrű rabszolgája. Mégis Frodó mellett elkezdődik egy változás benne: méghozzá azzal, hogy elkezdi a régi nevén, Szméagolnak nevezni, úgy, ahogy már vagy 500 éve senki nem nevezte - a régi, az igazi nevén. Erről beugrott Ézs 43:1 – „megváltottalak, neveden szólítottalak”. Isten az igazi nevünkön szólít, tudja, kik vagyunk valójában. Ezzel indul meg a gyógyulás. Szméagol elkezd változni...

#2 jelenet: Ami ennél is érdekesebb: ki is ez a Gollum? Abban a jelenetben, amikor a két személyiség vitatkozik, Szméagol így kiált fel: "Menj el!" "Menjek el?" kérdezi gúnyosan nevetve Gollum. "Dehát szükséged van rám, én segítettem túlélni." Hatalmas mondat! A bűn tulajdonképpen ez: egy hamis személyiség, ami segít túlélni. Akár a szexuális kicsapongás, akár az alkohol, akár a mások eltaposása: mind azzal kecsegtet, hogy majd segít túlélni. Ez a bálvány definíciója.
És itt jön a szabadulás! Szméagolnak felderül az arca, és ezt mondja: "Már nincs rád szükségem. Most már a Gazda vigyáz rám." Pontosan ez a megtérés! Hogy feladom, a saját Gollumomat, kimondom, hogy nincs szükségem a bűnre, nincs szükségem a mások elismerésére, az igaztalanul megszerzett pénzre, vagy más hazugságokra - mert majd a Gazda vigyáz rám! És ettől megy el Gollum. Akkor felkiált ez a kis szörny: Szméagol szabad!!!!

#3 jelenet: Ám ez nem feltétlen marad is így... Mit tarthatja meg ezt a szabadságot? Szméagol lassan egyre jobban bízik a Gazdában, és évszázadok óta először gondtalan és boldogan szolgálja őt. Egészen addig, amíg egy félreértés miatt el nem veszti benne a bizalmát... Abban a percben, ahogy meginog benne a hite (hit, bizalom ugyanaz a szó görögül), visszatér Gollum: "Miért sírsz?... Hát persze, hogy becsapott..." És már megint nem tud másra gondolni, mint a Gyűrűre (a „Drágaszágra”), és csak idő kérdése, hogy a gyilkos Gollum kerekedjen felül. Tanulság: mindannyian a bűn peremén táncolunk minden pillanatban. Gollum-énünk bármikor visszatérhet belénk - ha már nem bízunk benne, hogy a Gazda vigyáz ránk. Ezért tarthat meg egyedül a hit.