Mondatok a szeretetről

Eligazító gondolatok csoportvezetőknek

1. Kezdjük bemutatkozással.
Minden csoporttag mondja el a nevét, majd annak számára használt elfogadható becézését, s azt, hogy szereti-e a nevét, s mióta. Ezt tegye először a csoportvezető, hogy adjon mintát arra, mennyit és hogyan érdemes mondani. (Ez a korosztály nem biztos, hogy szereti a nevét, nem biztos, hogy sokat tud mondani, mi is legyünk tekintettel erre.)

2. A 19 idézet arra való, hogy felvágva tegyük egy asztalra, s a fiatalok válasszanak egyet, hogy melyik áll hozzájuk legközelebb a mondatok közül. ( A 19 idézet a csatolmányban megtalálható). Azután mindenki olvassa fel a többieknek, hogy mit húzott, s mondjon pár mondatot arról, hogy miért éppen ezt választotta. (Itt sem a sok beszéd lesz a jellemző, inkább az, hogy mindenki hallja saját hangját, s később is meg merjen szólalni…az idézeteket minden csoport megkapja felvágva borítékban)

3. Kérdezzük meg, hogy van-e valakinek kedvenc idézete, amit hallott (olvasott valahol), s neki az a szeretetről szól. (Jó, ha mi készülünk eggyel, ami lehet regény-, vagy meserészlet, vagy versidézet)

4. Összegezve kérdezzük meg, hogy akkor tulajdonképpen mi is a szeretet? S honnan van/lesz az emberben szeretet? (A két kérdésre a választ írják post-itekre, s egy közös nagy lapra ragasszuk fel – miután felolvasták) A post-itek, tollak, a nagy lap a helyszínen lesz.

5. Foglaljuk össze, s zárásként olvassuk fel a Szeretet-himnuszt az 1Kor 13-ból. Imádsággal zárjuk a csoportbeszélgetést.