Keresd Istent!

Ifivázlat:

1. Kezdő játék: csomózás
Nagy körben állunk és két kezünket előrenyújtjuk. Becsukjuk a szemünket, majd számolásra mindenki előrébb jön és csukva tartott szemmel keres egy-egy kezet , amellyel összefogódzhat. Miután nem maradt kéz szabadon, kinyitjuk a szemeket, és megpróbáljuk egy (vagy több) körré kibogozni az összekuszálódott alakzatot.

2. Kezdő körkérdés:
Képzelj el egy helyzetet, hogy valami nagy zűrbe kerültél. (Olyasmi, amiért tudod, hogy otthon biztos nagy büntetést kapnál a szüleidtől…)
Mi lenne ez a helyzet, kit hívnál fel először, hogy segítsen, és miért pont őt?

3. Igeolvasás: Ézs 55: 6-11

4. Beszélgetés:
1. Miért keresik az emberek általában Istent? (néha még azok is, akik egyébként nem járnak templomba)
2. Te miért keresed Istent? Milyen helyzetekben teszed ezt a leggyakrabban?
3. Van-e olyan, amiben nem szívesen kérnél Tőle segítséget? (Amit már szégyellnél előle…) Volt-e már ilyen?
4. Szoktad-e Istent segítségül hívni a hétköznapjaidban?
5. Miben kérted legutóbb a segítségét?
6. Szerinted van-e olyan dolog, amiben nem kérhetjük Isten segítségét?
7. Válaszol-e Isten mindig, amikor segítségül hívjuk Őt?

8. Mit jelenthet az, hogy Isten gondolatai és útjai magasabbak a mienknél? Tapasztaltad-e már ezt életedben?
9. Vajon Isten szava tényleg mindig véghezviszi a célját? (11.v) Mit gondolsz erről?

10. Nehéz-e megbíznod Isten szavában? Mennyire tartod fontosnak, hogy olvasd az Ő Igéjét?
11. Szerinted fontos napi csendességet tartani – naponta olvasni a Bibliát és imádkozni? Miért?
12. Könnyű vagy nehéz neked az Istennel való napi kapcsolat ápolása? Miért?

5. Üzenet
1. Isten kéri, sőt, várja, hogy keressük és hogy bátran és bizalommal hívjuk segítségül Őt.

De ez nem azt jelenti, hogy Ő valami mennyei mentőöv, amit a nyakunkba dobnak ha már süllyedünk. Inkább azt szeretné, ha folyamatosan „egy csónakban eveznénk” vele. Ha nap mint nap Tőle kérnénk útmutatást, ha keresnénk a vezetését, a tanácsát minden nap.

2. Ez nem azt jelenti, hogy Isten megrendelésszerűen azt teszi, amit mi kérünk Tőle. Néha egészen más fényben látja a dolgokat, mint mi. Máshogy értékeli az eseményeket. Van, hogy nem értjük ezeket az utakat. Nem fér a fejünkbe. Van, hogy nehéz helyzetekben sem értjük, hogyan „engedhette” Isten. Néha csalódást okoz nekünk azzal, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan mi azt jónak látnánk vagy ahogy mi kérjük.

3. Nem kell mindent megértenünk. Ha Isten minden útját értenénk, akkor nem lenne bölcsebb nálunk. Épp abból látszik, hogy mennyivel nagyobb nálunk, hogy nem is foghatjuk fel sokszor a gondolatait.

Arra hív, hogy keressük az Ő akaratát, legyünk ebben kitartóak, állhatatosak, és hogy bízzunk abban, amit üzen nekünk, még ha nem is értenénk meg mindent, akkor is.


Riczuné Kiss Gina
intézeti lelkész
Nagykőrös