Isten országa

Az Isten országa olyan, mint az erdő. Csendben növekszik, a fák fejlődése csöndes, lassú. Isten a magokat szórja, reánk bízza azok gondozását. Azt, hogy a mag kikel-e, az Atya dönti el. Mi minden fának ugyanolyan táplálékot adunk, mégis, egyik fa kikel, a másik nem. Nekünk a metszés, locsolás, gazolás, gyomirtás feladata jut. Isten ezeket kéri számon tőlünk, és nem azt, hogy a fa ki kelt-e vagy sem.

Sok mindent nem látunk a fának életéből. Nem tudjuk, hogy a kérgen belül mi történik, mi zajlik. A gyümölcsök azonban annál látványosabbak! Van, aki kertészként a belső, láthatatlan dolgokra, valaki a gyümölcs meglétére fekteti a hangsúlyt. Vannak öreg, terebélyes, vastagtörzsű fák. Vannak kicsinyke, küszködő, betegeskedő fák is. Nem tudhatjuk, hogy a magok elhintésekor melyik fából milyen lesz. Mert nem természetes, hogy minden mag kikel, és az sem, hogy a fa hosszú életű lesz.
Mindig jön egy Tolvaj, aki a fákat megsebesíteni, sőt, kivágni akarja. Gyűlöl minden fát. Egykoron megadatott neki, hogy az Atya akaratát teljesítse, de ő gőgösebb volt mindenkinél. Most a kertészeket akarja megrontani, elpusztítani. Nem mi győzzük le őt, de rajtunk múlik, hogy a fák megsebesülnek-e vagy sem.

Add, kérlek, Uram, hogy figyelmes legyek! Add, hogy figyeljek Rád, másokra, magamra. Ruházz föl használható, éles eszközökkel. Tudom, hogy megméred munkámat, azt, hogy védtem-e azokat, akiket rám bíztál. Segíts, hogy meglássam, amit Te akarsz, s hogy ezt a látható világban keresztül vigyem! A dicséret a Tiéd, Uram!