2013. december 11., szerda - Nagy Dávid Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Adven-túra (gondolatok az ünnepre)

Advent várakozással teli időszakában rengeteg kérdés vetődik fel. Olyan gondolatok, amelyek az Úr eljövetelével kapcsolatban jönnek elő. Ezért most az ünnepre készülve olvassuk nyitott szívvel ezeket az áhitatokat.

1. Úrnap: A várakozás forradalma

„Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt" (Zsoltárok könyve 130. rész 6. vers)

Azzal, hogy a 21. században kaptunk lehetőséget életünk leélésére, nagyon érdekes folyamatnak vagyunk a részesei. Ezt hívhatnánk a „várakozás forradalmának". Számtalan dolog elérése és megvalósítása nagyon rövid időre csökkent. Találkozásra egymással, kommunikációra, építkezésre, utazásra és még nagyon sok mindenre nem kell annyi időt fordítanunk, mint korábban. Ez a spórolás pedig ott marad mindannyiunk zsebében, arra várva, hogy megfelelően használjuk fel.

Ennek sokszor az az eredménye, hogy a várakozást mint művészetet a globalizáció szinte el is feledtette velünk. Amennyiben mégis ennek átélésére kényszerülünk, próbálunk minden eszközzel csökkentésre törekedni.

Bevetjük anyagi forrásainkat, kapcsolatainkat, idegeinket és személyiségünket. Várni nem erény. A mai ember már az érett gyümölcsöt akarja leszakítani már akkor, amikor a hajtások éppen elkezdtek éledezni. Azonban rá kell jönnünk arra, hogy akármilyen modern világot teremtünk is magunk körül, az igazán fontos dolgokat, a kapcsolatok megérését, elmélyülését és kibontását nem lehet siettetni. Az, aki nem ismeri a várakozás kesernyés boldogságát, aki nem élte át reménykedve a nélkülözés érzését, az soha nem fog testközelből megismerkedni a beteljesülés teljes áldásával.

Várni pedig csak arra érdemes, amiről már vannak ismeretei az embernek. A keresztyén reménység nem megfoghatatlan, fejben idealizált, mégis ismeretlen jövendőért sóvárog, hanem egy konkrét személlyel való szemtől szembeni találkozás a célja. Várni azt jelenti: hinni, bízni, reménykedni, hogy az élet egyszer csodával telik meg. Adventet ünnepelni azt jelenti, várakozni tudni.

 

Molnár Ambrus
ötödéves teológus

 

2. Úrnap: Kérés vagy késés?

„Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
(Máté evangéliuma 6. rész 8. vers)

„Mikor válaszolsz, Uram?" - tesszük föl a kérdést Istennek. Sokszor türelmetlenül várjuk közbelépését és problémáink azonnali megoldását. Mi van akkor, ha nem lényegtelen dolgot kérünk Tőle, hanem olyat, ami igazi boldogságot adhat, de még mindig nem kaptuk meg? Akár válaszokért, akár kézzelfogható dolgokért imádkozunk, Isten meghallgat. Sőt nem csak odafigyel ránk: már a mi gondolatunk előtt tudja, hogy mire lesz szükségünk. Hiszen a jó apa tudja, mit adjon a gyermekének és mikor. Mert ha a gyerek biciklit kér, amikor még nem tud járni, nem tudna rajta tekerni. A jó apa azután ad neki kerékpárt, miután a gyermeke megtanulta használni a lábait. Sőt, az egyensúlyozásban is segít.

Az advent szólhat az Úr imádságban való eljöveteléről is. Amikor megmutatkozik az ima végeredménye, az Ő tettét látjuk meg benne. És miért lehetsz annyira biztos ebben a beteljesülésben és eljövetelben? Egyedül azért, mert Isten már cselekedett a te életedben is. Megőrzött a bajban, megsegített a nehézségben vagy akár felemelt onnan, ahonnan magadtól nem tudtál kijönni. Már legalább egyszer megmutatta neked jelenlétét és szabadítását, és ha erre emlékszel, rádöbbensz, hogy Ő előbb cselekedett, mint te. Ebből az Igéből is lehet meríteni: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja".

Légy kitartó az imádkozásban, és ne csüggedj el, ha a gondok közül nem látsz ki, mert Isten látja sorsodat, gondot visel rólad, akkor is, ha még ennek nincsenek látható jelei. Az bír igazán felemelő erővel, ha abban a pillanatban, mikor megadja Isten a kérést, rácsodálkozunk váratlan kegyelmére és gondosan eltervezett szeretetére, és életünk addigi titkos háttere megvilágosodik előttünk. Akkor pedig a könyörgés hálaadásba fog fordulni. Jézus Krisztus mondja: „Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik".

 

Nagy Dávid
(negyedéves lelkész hallgató)

 

3. Úrnap: Feszült várakozás, nyugodt ünnep?

Ha egy bibliai téma jelentőségét aszerint ítéljük meg, hogy az Írás mennyiszer hivatkozik rá, akkor a Krisztus visszatéréséről szóló tannak különösen is kiemelt helye van az egész Biblia kontextusában. Krisztus visszatérését az Újtestamentum több mint háromszázszor említi; ez azt jelenti, hogy átlagosan legalább minden tizenötödik vers foglalkozik vele. A páli levelekben több mint ötven utalást találhatunk a Megváltó visszatérésére. Valaki egyszer azt mondta, hogy Jézus második eljöveteléről nyolcszor többször esik szó a Szentírásban, mint első eljöveteléről. Ne felejtsük el, hogy vannak az Írásban olyan könyvek, amelyek szinte végig Krisztus visszatéréséről beszélnek (1-2.Thesszalonika, Jelenések), de több teljes bibliai fejezet is ezzel a tematikával foglalkozik.

Több újszövetségi szakasz szerint a keresztyén ember alapbeállítottságát Krisztus visszatérésének a várása kell hogy jellemezze: „...miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok. És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust..." (1 Thessz 1,9b-10a).

Jézus visszatérésébe vetett reményünk motivál minket mint keresztyéneket például a testvérszeretetre, életünk megszentelésére, az egymással való rendszeres találkozásra, összejövetelekre, azaz az Isten tiszteletére, a szolgálatban való hűségre, vigaszra a szomorúság idejében, és arra a szenvedélyre, amellyel embertársaink lelkét akarjuk menteni.

Némelyek persze mondhatják azt, hogy mivel Krisztus visszatérésének az idejét nem tudjuk, ne foglalkozzunk vele a kelleténél többet. Ez részben igaz, és ennek igazságát nem győzi bizonyítani az a számtalan próbálkozás - melyek egytől egyik csúfos kudarccal végződtek -, amikor a parúzia (Krisztus visszatérése) időpontját napra pontosan meg akarták határozni. Azonban maga Krisztus, a Mester szólít fel minket, követőit, tanítványait arra, hogy legyünk éberek: „Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő." Ráadásul az eredeti görög szöveg szerint itt nem is akármilyen figyelemről van szó: feszült, álmatlan várakozásról, virrasztásról.

És ezen a ponton merülhet fel bennünk a kérdés; egyrészt jogos útmutatásokat hallunk, amikor arra buzdítanak minket, hogy adventben és karácsonykor álljunk meg, szálljunk ki a mókuskerékből, helyezzük a hangsúlyt a valódi értékekre, csendesedjünk el, töltsünk el családunk és barátaink társaságában minőségi időt, így ünnepeljünk, másrészt pedig - mindeközben - vigyáznunk kell, figyelnünk kell, szüntelenül imádkozva ébernek kell lennünk.

Nincs a kettő között némi ellentmondás? Hiszen ünnepelni - úgy gondolom - önfeledten, felszabadultan szoktunk. Lehet úgy „kikapcsolódni", nyugodtnak lenni, ünnepelni, elcsendesedni, hogy közben feszült figyelemmel, virrasztva várakozunk (ráadásul éppen az emberi történelem legmeghatározóbb, legdöntőbb eseményére)?

Ezt az ellentmondásos helyzetet jól kifejezik Michael Green anglikán lelkész-teológus szavai:

„Az ember abból indul ki, hogy a keresztyének az Úr visszajövetelét várják; közben maga Jézus parancsolta meg nekik, hogy vigyázzanak, figyeljenek. Azonban Jézus nem kegyes inaktivitásra gondolt. Ez aktív cselekvést jelent."

Tehát miközben várunk, valamiképpen aktívnak kellene lennünk.

De mit takar ez az aktív várakozás? Azt, hogy miközben várunk, nem tesszük ölünkbe a kezünket. Sőt - bibliai képpel élve - kezünket ráhelyezzük az eke szarvára, és megragadjuk a sarlót. Munkának látunk. Várakozunk, de nem tétlenkedünk.

Ennek fényében mit jelent számunkra az ünnep, annak önfeledtsége, felszabadultsága, nyugalma és békessége? Nem kell demagógnak lenni, hiszen - legyünk őszinték - pusztán már az is jóleső érzés lehet, hogy együtt lehetünk, pihenhetünk, ehetünk, beszélgethetünk, ajándékokat bontogathatunk. Bibliai értelemben sem elvetendő önmagában az, hogy együtt vagyunk, eszünk-iszunk és pihenünk, sőt a Szentírás különösen is hangsúlyozza a közösségi eseményeink, együttléteink jelentőségét.

Azonban ettől még nem szakadunk ki a világ forgatagából, rohanásából.  Ez csak akkor történhet meg, ha a Megváltónkra és Atyjára tekintünk, kijelentését olvassuk, a vele való kapcsolatot tudatosan ápoljuk és intése szerint feszülten és éberen várjuk Őt vissza. Sőt, ha mindezt folyamatosan szem előtt tartjuk, akkor a valódi nyugalom és békesség nem korlátozódik többé az ünnepeinkre, hanem átitatja egész életünket.

Így a bevezetőben feltett kérdésben lévő „vagy" okafogyottá válik, hiszen keresztyénként nyugodtan ünneplünk, mert feszülten várakozunk.

 

Márkus Tamás András
hatodéves lelkész hallgató

 

4. Úrnap: Amit erre a napra terveztem

Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé. ... Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! (Máté evangéliuma 25. rész 1-13 vers)

Advent négy vasárnapja olyan ünnep, mint mikor napkeltekor ülünk egy hegyen vagy a házunk teraszán és a messzi horizontot nézzük. Nem látunk a horizont mögé, de tudjuk, hogy fel fog jönni onnan a nap. Nem akarjuk elszalasztani azt a pillanatot, amikor fel fog bukkanni a gyönyörű és csodálatos nagy napkorong, ezért felkészülünk, nyitva tartjuk a szemünket. Advent az eljövetel ünnepe. Nem a nap eljövetelének, nem a karácsony eljövetelének, hanem Isten legnagyobb ígérete beteljesülésének ünnepe. Advent az az ünnep, melyben várjuk Jézus Krisztus újra eljövetelét. Ezzel együtt a lecsendesedés és készülés ideje is az egyházi év rendjében.

Mégis, a nehézség az, hogy az advent a legfeszítettebb időszak a legtöbb ember számára az egész évben. Kinek van ideje megállni, elcsendesedni, szemlélődni? Kinek van ideje élni és gyönyörködni? Nagy kihívás ez. Jézus a tíz szűz történetével buzdítani akar minket.  Tudja és tudta akkor is, hogy emberek vagyunk. Így elfáradunk a munkánkban, családunkban és a gyülekezetünkben is. Elfáradunk és hiába voltunk lelkesek az elején, belefáradunk az életünkbe és sokszor a hitünkbe is. De Jézus nem szidásként mondta ezt a példázatot. Nem azt akarja mondani, hogy ez rossz, hogy elfáradunk! Megérti és tudja. És el is fogadja! Mégis, Jézus buzdításával felkészíteni szeretne minket!

A cserkészek övén, a csat részen van egy felirat: „Légy résen!". Jézus valami ilyesmi üzenetként mondja a példázatot. Urunk azt szeretné, ha felkészültek lennénk, mert nem tudjuk, mikor jön el újra Jézus! John Wesleyt, a híres prédikátort egyszer megkérdezték: „Mit tenne, ha tudná, hogy ma visszajön Jézus?" A nagy igehirdető ezt válaszolta: „Pontosan azt tenném, amit erre a napra terveztem." El tudod ezt te is mondani?

 

Ablonczy Áron
negyedéves lelkész hallgató

 

 

Parókia Portál

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Kapcsolat

Látogatók ma: 77, összesen: 1185824

  • 2021. augusztus 03., kedd

    A 2021. évi felsőoktatási pótfelvételi eljárásba történő jelentkezés fontosabb információi
  • 2021. augusztus 02., hétfő

    Javában zajlik Budapesten a Dunamelléki Református Egyházkerület központjának felújítása és a 2019-ben leégett Ráday utcai kollégium újjáépítése.
  • 2021. augusztus 01., vasárnap

    „Hat évig kergettük ezt az álmot, mire egész más módon, mint gondoltuk, miénk lett ez a csoda." Hogyan lesz egy parasztház és a hozzá tartozó kút áldá...
  • 2021. július 29., csütörtök

    Kapolcson a céltalan barangolás is feltölt, a régi kövekből rakott házak és kerítések, a kemencében sült ételek illata erőfeszítés nélkül segítenek me...
  • 2021. július 29., csütörtök

    A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Kara felvételt hirdet alábbi hitéleti alapképzési szakjaira nappali és levelező munkarendben: református...
  • 2021. július 28., szerda

    Miként alakult a művészet és az egyház kapcsolata az európai történelemben? Mit árulhat el egy művészeti alkotás Isten és az ember kapcsolatáról? Föld...
  • 2021. július 27., kedd

    „Abban hiszek, hogy mindenki tud zenélni és énekelni. Rengeteg gátlás és korlát épül belénk, ami elveszi az örömünket, ezeket a falakat szeretném áttö...
  • 2021. július 27., kedd

    Több ezer résztvevőt, köztük rengeteg határon túlról érkezőt várnak a kedden kezdődött Csillagpont Református Ifjúsági Találkozóra Debrecenbe. A feszt...
  • 2021. július 26., hétfő

    Táncra perdülő latrok és az utca porában osztozó igazságkeresők között: vajon történhet-e igazi találkozás? A Művészetek Völgyéből jelentkezünk.
  • 2021. július 26., hétfő

    A debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium és a Budapesti Református Cigány Szakkollégium egyaránt várja tehetséges, egyetemre vagy főisk...