Kapcsolat Ambulancia - Bizonyságtétel

2014. február 21-23 között 38 fiatallal együtt Farkasmályon a Hotel Sziluettben tölthettem a hétvégét. Az egész hétvége a kapcsolatok jegyében telt. Hogyan találod meg saját magad? Ismered-e magad? Honnan eredünk? Mit hoztunk magunkkal gyökereinkből? Hogyan tudunk megállni nőként, illetve férfiként a mai társadalomban? Ezekre a kérdésekre kerestük együtt a válaszokat, illetve mindenki megvizsgálhatta magát, hol áll a kapcsolatai forgatagában.

Amit örökségként kaptunk Istentől jól kell vele élni, nem az a lényeges momentum, amit kaptunk az Úr Istentől, hanem hogy mit kezdünk vele. Egyrészt jobban meg kell ismernünk saját magunkat, hogy a másikat is megérthessük. Fel kell ismernünk, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagálunk, hogy tudjuk kezelni. Az adok-kapok viszonyban kell mérlegre állítani kapcsolatainkat, hiszen sajnos a mai társadalomban az adás a mérvadó. Meg kell tanulnunk elfogadni is. Sajnos hajlamosak vagyunk mindenben először a rosszat látni, a káoszt, terheket, elvárásokat, ahelyett, hogy a békességre törekednénk. Hiszen minden ember szeretne jó kapcsolatokat maga körül, de ez nem megy egy csapásra, azért tenni is kell. A békességet úgy lehet elérni, ha tudunk bocsánatot kérni és adni egyaránt, hiszen nap, mint nap imádkozzuk a Mi Atyánkban is, hogy „bocsásd meg a vétkeinket", de belegondolunk igazán mit is jelent ez a számunkra? Ha jó kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a másikkal, rendezetlen kapcsolatainkat igyekezzünk egymás és Isten előtt is megoldani.

Ezen a hétvégén személy szerint én nagyon sokat kaptam, bennem - ha egy szóval kellene kifejeznem - mérhetetlen hála van. Köszönöm az Úr Istennek a személyes, mély beszélgetéseket lelki testvéreimmel. Hálatelt szívvel gondolok vissza, hogy Isten mennyire gazdagon megáldotta már eddig is az életemet, nincs okom elcsüggedni, szomorkodni, mert ő mindvégig kitart mellettem. Bármilyen nehéz továbblépni egy-egy helyzetben, ha Isten kezébe helyezünk mindent, megkönnyebbülhet a lelkünk. Le tudtam zárni Isten előtt azt, ami utólag visszagondolva emberileg lehetetlen, ebben pedig nagyon sokat segített az ottani szeretetteljes közösség, akikkel együtt lehettem.

„Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékaiért!" (2Kor 9, 15)

Varga Zsófia