Az utolsó bűnevő

Valamikor egy szabadságforrási Lányhéten délutáni szabadidőben olvastuk fel egymásnak Sükös Pál: Keskeny út c. életregényének hajszálvékony papíron sokszorosított lapjait. Izgatottan vártuk a következő délutánt. Sosem mulasztottam volna el, hogy hallgassam a következő fejezetet. Mindenki más hangon olvasta, így a sokféleség más és más gondolatokat ébresztett bennünk. És bár a hétvégi „morzsaszedésben" talán sosem szerepelt a „könyvolvasás", mégis nagyon mély nyomot hagyott az élő példa, a hit útján való nehézségek hétköznapi vállalása. Azóta is egy-egy beszélgetés során eszembe jutnak az író küzdelmei, hullámvölgyei és örömei. Nagy segítségek lehetnek a „hívő könyvek" egy fiatalnak az eligazodásban.

Egy olyan könyvet szeretnék ajánlani, ami hasonlóan „képes" - akár a filmes változat is, de különösképpen a regény - megmozgatni a belső képeket, s elgondolkodtatni életünk, családunk állapota felől. Ajánlható sok éve megtért fiataloknak is, de abszolút „kezdőknek" is, akik még csak keresik az igazságot.

Mi ez a könyv?

FRANCINE RIVERS: Az utolsó bűnevő    ((HARMAT KIADÓ 2014)

„BŰNEVŐ" - magyarul elég furcsán hangzik ez a szó, s más képzeteket is rejthet, mint amiről a könyv beszél. De már a könyv hátoldalán kiemelt szövegben kiderül, hogy ez egy ősi „kelta" szokás, mely „szabadítást" ajánlott a bűn terhétől egy KIVÁLASZTOTT BŰNEVŐ ÁLTAL - hogy a közösség, a család „ne örökölje" az elhunyt vétkeinek terhét.

De vajon megszabadít-e? Erre kérdez rá a könyv...

„Nemzedékről nemzedékre" - a második parancsolat súlyos szavai a „harmad és negyedíziglen" terhelő átokról - valóságos tapasztalat már az elmúlt száz év magyarországi történéseit áttekintve is. Melyik nemzedék milyen „menekülő útvonalat" keresett és keres nálunk a bűnök rendezésére?

Lehet-e elmenekülni sok ezer kilométerre, hogy a család terhe kisebb legyen? Vagy lehet-e életfogytig másra hárítani a felelősséget, hogy a következő nemzedék ne viselje a következményeket? Lehet ujjal mutogatni, hát mögött kibeszélni, lejáratni, visszaélni sokféle információval... Szabadulás ez? Vajon hányan betegedtek bele felmenőik vétkeibe saját hazánkban?

Európai kultúránk is sokféle módszerrel próbált szembesülni az elmúlt századok bűneinek következményeivel, akár szembesítve a vétkesek utódait az áldozatok utódaival, akár bocsánatkérést kezdeményezve felekezetek egymás elleni vétkeinek elengedésére.

Francine Rivers: Az utolsó bűnevő c. könyve izgalmas, személyes, beszélgetésekre alkalmat adó írás. Magával ragad, alig lehet letenni, s közben különös gondolatok viharzanak az olvasóban - vajon az én őseim mi mindent hagytak rám? S vajon én mit fogok utódaimra hagyni?

Ha igaz a „harmad és negyedíziglen", igaz az „ezeríziglen" is! Beszélgessünk közösen is ezekről!

Akár egy nyári ifi-hét, vagy hétvége, de egy nyár végi ifi alkalomra is értékes beszélgetést hozhat egy KÖZÖS, vagy KÖZÖSEN MEGBESZÉLT OLVASÁS alapján.

Szeretettel ajánlom minden ifi-közösség figyelmébe!

A megbeszélés során fel lehet tenni ezeket a kérdéseket is:
Mi ragadott meg a könyvben? Te milyen címet adtál volna a könyvnek?
Mit jelent a második parancsolatban szereplő „harmad és negyedíziglen"?
Szerintetek miről szólt az elmúlt 100 év hazánkban?
Mire vagytok a legbüszkébbek családotok előző három nemzedékének tettei közül?
Vannak-e titkok családotokban, amiről senki sem beszél?
Mit jelenthet a parancsolatban szereplő „ezeríziglen"?
Milyen „menekülési útvonalakat" próbál az ember, hogy a vétket/bűnt elrejtse, lekicsinyítse, másokra ruházza át?
Miért olyan nehéz bármit is kezdeni az előző nemzedékek bűneivel?
Miért olyan nehéz vállalni saját bűneinket? Te szabad vagy már?
Lehet a régiek terhétől megszabadulni - hiszen a SZABADÍTÓ már eljött a világba ( Ha úgy tetszik - eljött az UTOLSÓ BŰNEVŐ).
„Most tehát, hogy mindnyájan hallottátok az igazságot, előttetek az élet és a halál. Döntsetek magatok! Melyiket választjátok?"

FAM