Kálvin imaséta

IMASÉTA - KÁLVINNAL

Mióta az IMAÖSVÉNY, mint műfaj besétált az erdei ösvény és a zarándokút külső világából a belső szoba terébe, IMASÉTÁVÁ lett, s sokat egyszerűsödött, szinte teljesen átalakult. Rövidebb - egy teremnyi - az útvonal, ezért több lehet az egyes megállóknál töltött idő, s a „természet tanítását" kizárjuk a látogatók elől.

Viszont megnyílik a láthatatlan lelki tér, melyet úgy rendezhetünk el, hogy minden mozzanata újabb és újabb lehetőségeket mozdítson - amennyit a belépő enged magában mozdítani -, s így fontos gondolatsorokat indíthasson el.

Amikor IMASÉTÁT állítunk össze, mindig végig kell gondolni, hogy kik fogják látni, kik fognak végigmenni rajta. Mit kell kiírni, hogy érthető legyen, s mennyi információ olvasható el egy ilyen alkalommal. Az egyes megállók hogyan épülnek egymásra: Milyen lelkiismereti kérdéseket tegyünk fel, milyen képek szerepeljenek a mélyítésben. Milyen feladatok, cselekvések teszik személyessé az olvasottakat elősegítve a személyes növekedést.

Az IMASÉTA úgy kapcsolódik az élménypedagógiához, hogy végigjárása szintén fontos „élmény", melyet jó megosztani, feldolgozni, vagy az azzal kapcsolatosan kérdéseket feltenni a végigjárás után - ez is sok tanulsággal járhat az önismeretre nézve, ami Kálvin szerint ez egyike a legfontosabb ismereteknek.

Isten-ismeret és önismeret. Egyik a másik nélkül tévútra vihet. Ezért az IMASÉTA messze nem csak önismereti részt hordoz, hanem Istenről is szeretne szólni, de nem direktben, hanem munkáján keresztül -, ahogyan szolgájának életén keresztül megmutatta magát.

Kálvin életének meghatározó része volt az IMÁDSÁG. Úgy, mint Istennel való beszélgetés, úgy, mint közbenjárás másokért, úgy, mint a vigasztalás forrása. A legenda úgy tartja, hogy kevés tárgyi hagyatékában volt egy szőnyeg, amelyet nem lehetett később már senkinek sem használni, mert két lyuk éktelenkedett rajta. Talán az utókor nem is érzi ennek jelentőségét. De érdemes megállni egy pillanatra ennél a képnél..., mert a kitérdelt szőnyeg egyfajta bizonyságtétel - arról az életről, amelyik ott harcolt leginkább, a belső szobában. Ott győzetett le/meg a nagyobb hatalom által, az a törékeny ám hihetetlen erős lélek a Lélek által.

Ezért azt valljuk, hogy az IMASÉTA nem idegen Kálvin Jánostól.

Sőt, arra az elmélyült Isten-kapcsolatra szeretnénk vezetni a fiatal nemzedéket ebben az állandó kínálat-világban, hogy egy döntés előtt kérdezze meg a Tervezőt, a Gondviselőt, a Barátot, az Urat - hogy milyen úton járjon.

Mi Isten akarata az életemmel?

A mai nemzedék ezt a kérdést nem teszi fel. Saját akaratuk szerint döntenek, saját tetszésük irányítja őket, vagy épp korosztályuk divatja, esetleg a média nyomása alapján tartanak valamit kívánatosnak, vagy elvetendőnek. Ha felteszik a kérdést, akkor másként teszik fel: Miért kell nekem azt követnem, amit Isten eltervezett?

Lázadás van benne, a kiszolgáltatottság elleni védekezés, önállóságuk féltése, érzékeny önérzetük tiltakozása. Túl sok negatív tapasztalat birtokosai - akár saját családjuk, akár a hírfolyam alapján. Kevés bennük a remény, s a hosszú távú remény még annál is kevesebb. Isten kimarad a számításaikból, mert Isten hosszú távra tervez. Ők pedig itt és most akarnak boldogok lenni. Nincs idejük Istenre, fel kell falniuk az egész világot. S hogy ez lehetetlen - ettől könnyen depressziósok lesznek - állandóan úgy érzik, hogy kimaradnak valami fontos eseményből...

Ezért ez a két út csak a kereszteződéseken találkozik, amikor Isten valamivel megállítja őket, s figyelmüket a láthatóról a láthatatlan felé fordítja.

Kálvin élete tele van ilyen kereszteződésekkel. Ő ment valamerre, s valaki/Valaki keresztezte útját. Szinte folyamatosan érezte a kiszolgáltatottságot, hogy nem teheti, amit szeretne.

Vajon ő mit kezdett ezekkel a helyzetekkel?

Ezen a ponton kereszteződhet a fiatalok útja Kálvin útjával, s mehetnek egy szakaszon együtt - s lehet a „közös útszakaszból"=IMASÉTA.

Az IMASÉTA 5 megállóhoz vezeti el a fiatalokat. Tulajdonképpen mindegy melyiknél kezdik el, valahogy Kálvin egész élete, sőt utókorra tett hatása is megelevenedik szemük előtt. Minden állomáson „kell csinálni valamit", amivel közvetlenül hozzájárulnak a történésekhez, vagy épp saját formálódásukhoz. Jól készítsük elő a terepet!

Az IMASÉTÁN egyszerre legfeljebb 3 ember legyen benn, hogy ne zavarják egymást. Jó, ha valaki vezető is jelen tud lenni, akár a 3 ember eligazításában, akár a helyzet rendezésében, ha valami történne, akár az egyes állomáson épp elcsendesedő nyugalmát is ő őrizheti meg. Aki bent ül a vezetők közül - háttérben imádkozhat az ott épp sétálókért. Ez is egy fontos szolgálat.

Így épül fel az IMASÉTA:

A nyomtatható változat az IFI-KAP-TÁR honlapon található, itt a leírást és a teljes előkészítendő anyagot átláthatóan adjuk közre.

KÁLVIN NYOMAI...

5 MEGÁLLÓ EGY SZEMÉLYES IMAÖSVÉNYEN

KÁLVIN MINDEN ÁRON ISTEN AKARATÁT SZERETTE VOLNA BETÖLTENI ÉLETÉBEN. AZ Ő NYOMAIT KÖVETVE MOST TE IS EZT KERESHETED:

HOGYAN ISMERHETEM FEL ISTEN AKARATÁT ÉLETEMRE NÉZVE?

1. megálló: KÁLVIN „TÉRD-NYOMA"A TÖRTÉNELEMBEN

EGY LYUKAS SZŐNYEG - IMAMEGHALLGATÁSOK TANUJA

Ülj le és végy a kezedbe egy diót, és gondolj arra, ami a legnagyobb nehézség most az életedben. Térdelj le a szőnyegre, és imádkozz érte, majd törd meg a diót, és edd meg: erőt ad.

Közben gondolj arra, hogy VANNAK ÉRTÉKEK, MELYEK CSAK TÖRÉSSEL JÖNNEK ELŐ...

Az első megálló felépítése:

Eszközök: szövegek kinyomtatása, egy szőnyeg leterítése, néhány szem dió, egy diótörő.

A helyszín legyen a terem egy elzárt sarka, ahová nem lehet belátni, s ahol egy mécses fénye mellett a belépő teljesen befelé tud figyelni. Jó, ha a mécses az összes állomáson egy-egy szalvétán áll ( a kifröccsenés ellen is), amelynek mintázata összeköti az összes állomást. Jó, ha minden állomásra jut egy-egy Kálvin kép (sokat lehet az internetről is összeszedni). Mindenhová érdemes - épp odaillő - bibliai idézeteket is kiírni.

2. állomás: KÁLVIN „KÉZ-NYOMA" A TÖRTÉNELEMBEN

4712 levél

Baráti, személyes, harcos, vigasztaló, feddő, vagy épp értékelő...

Kálvin emberi kapcsolatainak belső mintázata... ezt hagyta maga után...

Te is addig vagy felelős, míg a kezed elér...csak a billentyűzet (érintő képernyő) kicsit megnöveli a kezed nyomát.

Mit hagysz magad után?

Mit szégyellsz a legjobban? Mi az, amit szívesen törölnél eddigi életedből (facebook oldaladról)?

Írd le egy kis cetlire és tépd össze! Dobd a szemetesbe...

...és húzz egy idézetet helyette!

Vidd magaddal, mint Kálvin „keze-nyomát" J

A második állomás felépítése:

Eszközök: nyomtatott szövegek, nyomtatott idézetek Kálvintól, cetlik, tollak, szemetes

A második állomás legyen egy fal felé fordított asztal, amelyen egy lámpa áll, az asztalon kirakva a szövegek, odahelyezve a cetlik és a tollak, valamint az idézetek darabra vágva, lefelé fordítva. A lámpa ellenére az idézetek mellett legyen ott a mécses az asztalon is!

Idézetek Kálvintól:

„Isten azért teremtett, s helyezett minket e világba, hogy bennünk dicsőíttessék. Miután életünknek ő a megalkotója és forrása, kötelességünk, hogy egész életünket az ő dicsőségére fordítsuk." (1542. kátéból)

„Az igazi bölcsesség hallgat ott, ahol az Isten hallgat. Ha a teológia csak „kérdések útvesztője", s csak kíváncsiságra ingerli az embert, úgy egyik labirintusból a másikba jut. Az igazi teológia ezzel szemben Isten minden gyermekének ügye, a kicsiké és nagyoké egyaránt. A lényeg, hogy Isten maga tanítson bennünket." (Institutio)

„Bölcsességünk egész összefoglalása, amit igaznak és helyesnek tekinthetünk két részből áll: Isten és önmagunk megismeréséből." (Institutio)

„Hozzád emelem lelkemet, várom Uram, hogy megsegítsd. Juhként tévelygő gyermeked reményét meg ne szégyenítsd! Irányíts engem Istenem, szép és világos utakon. Benned erős lesz a szívem és üdvösségem várhatom!" (zsoltárfordítás)

„Először is azt kell megfontolnia az embernek, hogy milyen célra rendelte és miért áldotta meg őt Isten olyan, éppen nem megvetendő ajándékokkal. Ennek megismerése arra kell, hogy indítsa az embert, hogy Isten imádására és az eljövendő életre gondoljon." (Institutio)

„Csak azoknak van dolguk Krisztussal, akik helyesen megismerték őt az evangélium igéjéből. Az evangélium nem a beszéd, hanem az élet tudománya. Nem csak értelemmel kell megragadni és az emlékezetben elraktározni, mint a többi tudományágat, hanem akkor fogadjuk be igazán, amikor az egész lelket birtokba veszi, és szívünk legmélyebb érzéseiben talál helyet és erősséget." (Institutio)

„Fel kell állítani a mértéket, a zárópontot, aminek nekifeszülünk, s amiért megküzdünk. Nem alkudhatsz meg Istennel oly módon, hogy egy részét elfogadod annak, amit igéjében előírt neked, más részét meg önkényesen mellőzöd." (Institutio)

„Minthogy azonban ennek a földi testnek a börtönében élünk, és senkinek sincs annyi ereje, hogy futását kellő serénységgel elvégezze, a legtöbbünket pedig annyira visszahúz a gyengeség, hogy bizonytalanul, botladozva, sőt földön kúszva alig haladunk előre...mégis igyekezni kell, hogy a megkezdett utat befejezhessük...ne essünk kétségbe, ha keveset jutottunk előre...csak tiszta egyszerűséggel nézzünk célunkra." (Institutio)

„Szeretett testvérem, mivel Isten Önt arra hívta el, hogy bizonyságot tegyen az Ő evangéliumáról, ne kételkedjék abban, hogy meg is fogja erősíteni Lelkének ereje által. Amint azt Ő elkezdte, be is fejezi, s Önben győztesnek bizonyítja magát az ellenség fölött." (levél barátjához)

„Bármint legyen a dolog, ha Isten gyermekei akarunk lenni, az Ő példájához kell alkalmazkodnunk. Igyekeznünk kell jót tenni azokkal is, akik azt meg nem érdemlik. Ahogyan Ő felhozza napját a jókra és gonoszokra. Gyűlölet és keresztyénség össze nem férhet." (idézet egy prédikációból)

„Legyetek tehát bátrak és erősek, mert az Isten fölhasználja és fönntartja ezt az egyházat, és mondom nektek, hogy megőrzi azt!" (végrendeletéből)

„Akár jóra, akár rosszra fordul sorsotok, azt mindenkor szemetek előtt tartsátok, hogy egyedül Isten az, aki az országokat, városokat fenntartja és vezérli...a véneket kérem, hogy ne irigykedjenek az ifjakra, az ifjakat intem, hogy magukat szerényen viseljék...kerüljétek a versengést és a lelki keserűséget!" (egy prédikációjából)

„Nagyon jól van. Inkább kellett engednünk Istennek, mint embereknek. Ha embereknek szolgáltam volna, most boldogtalan lennék - mondta, mikor elküldték Genfből -, de milyen jó, hogy annak engedelmeskedtem, aki sosem vonja meg szolgáitól a jutalmat, amit megígért nekik." (egy barátjának írt levélből)

„Egyedül Krisztus legyen nagy bennünk és mi csak Őbenne legyünk bátrak!" (Institutio)

3. megálló: KÁLVIN „(H)ARC-NYOMA" A TÖRTÉNELEMBEN

EMBEREK VÉLEMÉNYE KÁLVINRÓL, AKIK HARCOLTAK VELE, VAGY TISZTELTÉK ÉS „ARC-NYOMÁT" HORDOZZÁK...

OLVASD ÉS GONDOLKOZZ VELÜK: KI VOLT Ő IGAZÁBÓL?

55 év a történelemben egy csepp élet...

SZÁZADOK TELTEK EL, de követői, tisztelői máig megemlegetik...

Próbáld meg megfogalmazni egy-egy mondattal mi minden maradt utána a történelemben?

Mi az, amit TE tisztelsz benne?

Írd fel erre a nagy kartonpapírra!

A harmadik állomás felépítése:

Eszközök: kinyomtatott szövegek, idézetek Kálvin kritikusaitól és tisztelőitől (egy jó pár itt olvasható, de lehet még gyűjteni irodalmi vagy teológiai idézeteket tovább), tollak és nagy ív papír - esetleg, ha iskolai teremben van az imaséta, alkalmas lehet a krétás tábla is...

Idézetek nagy emberektől, amelyeket ki lehet írni:

„Minél tovább élek, egyre világosabbnak tűnik, hogy Kálvin tanításai vannak a legközelebb a tökéletességhez." CH.H. Spurgeon baptista lelkész (1834-1892)

„Bár Kálvin ott nyugszik valahol Genfben, jeltelen sírban, eszméi tovább élnek és hatása ma is eleven abban a kultúrában, melynek megteremtését maga is segítette." A. E. McGrath ír teológus, Kálvin életrajzírója 1993

„Szent Ágoston után talán ő volt az a nyugati teológiai író, akit tanítványai a legkitartóbban követtek." Katolikus Enciklopédia 1903

„Kálvin egyházalkotmánya keresztül-kasul demokratikus és republikánus volt. Ahol Isten országát köztársasággá tették, maradhattak-e ott e világ országai királyoknak, püspököknek, hűbéruraknak alávetve?" F. Engels történész, filozófus 1892

„Kihagyni Kálvint a nyugati fejlődés sodrából annyit tesz, mint a történelmet fél szemmel olvasni." J. Molery (1838-1923)

„A történelemben nincs szembeütközőbb példa olyan férfira, aki ennyire kevés személyes népszerűséggel ilyen nagy hatással lett volna az emberekre." Ph. Shcaff egyháztörténész 1888

4. állomás: KÁLVIN „LÁBNYOMA"A TÖRTÉNELEMBEN

Válassz egy cipőt, és húzd fel a lábadra...

Valaki másnak a cipőjében próbálj meg ezen a kis úton végigmenni...

Valaki más cipője, valaki más élete...

Kövesd így Kálvin lábnyomát, s keresd a választ:

KÁLVIN HONNAN TUDTA MEG, HOGY MI ISTEN AKARATA AZ ÉLETÉVEL? Válassz egy követ és írd fel rá azokat a szavakat, amelyeket szeretnél megjegyezni!

A gyermekkora kevés ideig volt verőfényes, de Édesanyjától megtanult imádkozni...        TE MIT TANULTÁL AZ ÉDESANYÁDTÓL?

Édesapjától a kitartást tanulta, s a másokért érzett felelősséget...

TE MIT TISZTELSZ ÉDESAPÁDBAN?

Kálvin először jogot és bölcsészetet tanult, kereste az igazságot...

TE HOGYAN VISZONYULSZ A TÖRVÉNYEKHEZ?

MENNYIRE FONTOS NEKED AZ IGAZSÁG?

Ülj le egy pillanatra és igyál egy korty vizet!

Azután Isten rátalált, személyesen szólította meg.

TE HALLOTTAD MÁR ISTEN HANGJÁT VALAMIKOR/ VALAKI ÁLTAL?

Életében kudarcok és sikerek váltották egymást, de mindenben Isten akaratát kereste...

TE MIT TESZEL, HA KUDARC ÉR? ÉS HÁLÁS VAGY ISTENNEK A SIKEREIDÉRT?

Sok apró részletből áll össze egy élet.

ANNAK ALAPJÁN, AMIT MOST MEGÉRTETTÉL, VÁLASSZ EGY KÉPRÉSZLETET ÉS FOLYTASD A MEGKEZDETT MINTÁT ÚGY, AHOGY TE TARTOD JÓNAK...

A negyedik állomás felépítése:

Eszközök: cipők, papucsok (nagyméretűek, hogy mindenkinek nagy legyen J), nyomtatott szövegek, nagyobb kavicsok, alkoholos filccel, gyermekkorhoz játékok, tanuláshoz könyvek, sikerekhez érmek, kudarcokhoz összegyűrt papírlapok, poharak, víz, egy nyitott Biblia, előtte a mécses. Az utolsóhoz pedig egy puzzle - Kálvin valamely képének összeilleszthető darabjaiból, vagy DIXIT kártya, amelynek lapjait lehet egymáshoz illeszteni.

Akkor lesz ez az 4. állomás igazán jó, ha labirintusszerűen keskeny utat formázunk (székekkel, vagy kötéllel) a közepéig, s oda megérkezve „rakhatja ki", illesztheti a többiekéhez a maga képes kártyáját - ezzel hozzájárulva a nagy közös képhez. Majd viheti el magával „saját kövét", amire a legfontosabbakat felírta... A labirintus lehet „egy bejáratos" is, hiszen egyszerre egy ember lehet benne...

5. állomás: KÁLVIN „ÉLET-NYOMA"A TÖRTÉNELEMBEN

VEDD FEL KÁLVIN RUHÁJÁT ÉS NÉZD MEG MAGAD A TÜKÖRBEN. RUHA TESZI AZ EMBERT?

HŐSE VAGY ÁLDOZATA VOLT KORÁNAK?

„Meg kell vallanom, számomra kedvező sors jutott osztályrészül. Rég megtanultam, hogy mi emberek csak egy arasznyira látunk a jövőbe. Mikor azt reméltem, hogy napjaimat kényelemben tölthetem - olyan valami jött közbe, amit nem is sejtettem.. És viszont is, mikor életem egén borús fellegek gyülekeztek - reményen felül kaptam segítséget. Ez bizonyosan a kegyelmes, gondviselő Isten műve, aki segít, ha benne helyezzük bizalmunkat..." 1531

ÉS KI VAGY TE IGAZÁBÓL?

Írd le a papírra, hogy mit szeretnél, ha mondanának rólad? (5 tulajdonság)

Írd le, ehhez mit kell tenned a következő héten!

Írd le, mit kell másként tenned a következő évben!

Tedd egy borítékba, ragaszd le és címezd meg!

Egy év múlva megkapod a levelet!

Az ötödik állomás felépítése:

Eszközök: nyomtatott szövegek, egy „Kálvin ruha" - bő fekete köpeny, fekete füles sapka, egy nagy tükör, levélpapír, tollak, borítékok (esetleg: Biblia, Énekeskönyv, Káté, Institutio - hogy kézbe vehessék), nagy asztal, nagy karosszék (amiben szinte elvesznek), fejhallgató zenével, vagy szöveggel.

Ez egy olyan asztal legyen, ahonnan az egész teremre rálátnak, esetleg valamilyen emelvényen, galérián. Jó lenne, ha fejhallgatóval egy prédikáció-részletet, vagy zsoltárt hallgathatna meg hátradőlve a nagy karosszékben. Lehetőleg legyen ott régi könyvek sokasága, de akár tinta és igazi mártogatós toll is.

S VÉGÜL

Állj meg egy pillanatra és nézz vissza a teremre. Mit hagysz itt?

Mit viszel magaddal? Maradj most egy kicsit egyedül a gondolataiddal!

Imádkozz csendben, hálával a most kapott gondolatokért és kérd Isten vezetését a következő lépésedhez!

Kifelé menet a földre írjuk ki ezt a szöveget, mellé téve egy mécsest is, hogy érezzék, ez még hozzá tartozik!

Zárás közösen

Az IMASÉTÁRA készülhetünk közös énekléssel, ahonnan kimennek sorra a fiatalok, de lehet a többi FOGLALKOZÁSSAL felváltva foglalkoztatni őket, s akkor beilleszthető egy nagyobb folyamatba (konfi-hétvége). Fontos, hogy egy csoportban zárjuk le, erősítsük meg, ami bennük megérett.

A megbeszélésnél az előző foglalkozásokhoz hasonlóan három kérdésre koncentrálunk:

Mi történt?

Mit éreztél?

Mit tanultál magadról?

A kérdések egyre mélyebbre mennek, így a kérdések sorrendje fontos, s addig kérdezgessük azt az egy kérdést, míg érezzük, hogy már szívesen mondanák a következőre való választ is (esetleg már el is hangzik néhány ilyen válasz).

A Mi történt - kérdésnél lesz, aki csak a tényekre hagyatkozik, de lesznek, akik már a bennük érlelődött tanulságokat akarják mondani - ezeket a facilitátornak ki kell hallani, s emlékezni kell, hogy ki mit mondott. Sokan adnak új címet az IMASÉTÁNAK, s ez jó.

A Mit éreztél - kérdésnél fontos, hogy pontosan meg tudják fogalmazni az érzéseiket. A legtöbben ezt nem tanulták sehol, vannak, akik nagyon nehezen találnak rá. Ne hagyjuk, hogy elsikkadjon, fontos lehet a számára a továbbiakban is, hogy tudja, mit érez! Vannak, ahol belevágnak egymás szavába - fontos, hogy szelíden, de határozottan irányítsuk a folyamatot!

A Mit tanultál magadról - kérdésnél már érdemes körbemenni, hogy mindenki mondhasson valamit (esetleg a kövét is felmutathatja) - ezzel összegezve az IMASÉTA személyes értékét. Ezek a legmeghittebb pillanatok, ezért nagyon fontos, hogy ha valaki vállal valamilyen személyes tanulságot - erősítsük meg! Senki se tehessen megjegyzést a másikéra, mindenki a magáét fogalmazza meg! Volt már olyan összegzés, ahol az elhangzott mondatot - mintegy visszhangként -, elismételte együtt az egész csoport. Nagyon megerősítő lehet az egyén és a közösség számára is!

Az IMASÉTA igazi zárása egy közös imádság lehet - akár egymás kezét megfogva a Miatyánkot elmondani.

S a közös áldás lehet a koronája ennek az alkalomnak. Áldás közben érdemes egymás vállára tenni a kezüket, s ismételve az áldás szavait akár egymás szemébe is nézni.

Búcsúzáskor egymástól két lépésre távolodva kiáltani: SOLI DEO GLORIA!

Fodorné Ablonczy Margit