Sir Isaac Newton, a tudós-teológus

A hívő Isaac Newton

Isaac Newtonról (1643-1727), ha máshol nem, az általános iskolában mindannyian hallottuk. A korszakalkotó természettudóst, Anglia büszkeségét az anekdota szerint egy fáról leeső alma inspirálta, hogy a gravitációs törvényt matematikai képletbe foglalja. Leginkább erről ismert fő műve is, az elsőször 1687-ben megjelent A természetfilozófia matematikai alapelvei. Newtonnak ezen kívül is sok találmánya és felfedezése volt, mint a tükrös teleszkóp elkészítése, vagy a végtelen számítással kapcsolatos eredményei. Ugyanakkor Newton igazi polihisztor volt, aki a matematikán és fizikán kívül optikával és kémiával is foglakozott, de ami sokáig rejtve volt a többség előtt az teológiai kutatásai, annak ellenére, hogy saját korában közismert volt buzgó vallásosságáról. Diákjai teológusként is számon tartották, barátja John Locke pedig azt mondta róla, hogy a Szentírás ismeretében kevesen hasonlíthatják magukat hozzá. Newton puritán családi hátteréből adódóan naponta olvasta a Bibliát, időnként napjában többször is elvonult a közeli templomba, hogy imádkozzon, de ami a legizgalmasabb, hogy hatalmas mennyiségű teológiai kéziratot hagyott az utókorra, melyek nagy részét eddig nem publikálták. A tudós egy fél évszázadon keresztül írt többnyire a saját íróasztala fiókjának bibliamagyarázattal kapcsolatos jegyzeteket. Nézeteire a komoly katolikus-ellenesség, és a protestáns beállítottság volt jellemző. Nem csoda, hogy a 19. századi protestáns exegéták előszeretettel idézték megfigyeléseit. Bár soha nem jelentette meg teológiai írásait, mégis úgy hitte, hogy ezek a gondolatai sokkal korszakalkotóbbak, mint tudományos munkássága. Ennek ellenére, szellemi hagyatéka évszázadokon át hányódott kiadatlanul, míg végül az 1990-es évektől megalakult Newton Project vállalta fel, hogy a világ számos könyv -és levéltárában őrzött kéziratokat online formában publikálja. Ezek alapján ma 75 különböző címmel ellátott teológiai írás olvasható a tudóstól, egyelőre többnyire csak elektronikus formában.

Newton teológiai írásainak tetemes része foglalkozik próféciákról, a Jelenések könyvéről és a végidőkről. Ezzel kapcsolatos egyik könyvét halála után néhány évvel ki is adták, és nemrég már magyarul is lehet olvasni Észrevételek Dániel próféciájáról és a Szt. János apokalipsziséről címmel. (Az Observations upon the Prophecies of Daniel and Apocalypse of St. John in Two Parts címűkönyve magyarul is megjelent - D7 Kiadó, Budapest, 2012.) Newton hitt a visszatérő Krisztusban és ezzel szoros összefüggésben Izrael helyreállításában. Newton a korai újkorban az első exegéták között olvasta ki az ószövetségi próféciákból, hogy a zsidók visszatérhetnek a Szentföldre, hitt a Templom újraépítésében, és Krisztus 1000 éves jövőbeli királyságában a földön, amiért minden nap imádkozni kell. Véleménye szerint lejáratják a kereszténységet azok, akik téves számítgatásokkal foglalkoznak Jézus visszajövetelével kapcsolatban, ugyanakkor ő is megkísérelt ez ügyben számításokat végezni. Maga legkorábban a 19-20. századra tette Krisztus visszajövetelét, pontosabban csillagászati kutatásai alapján 2060. előtt nem tartotta valószínűnek.

Másik érdeklődési köre a szentháromság dogmájával és Krisztus Atyához viszonyított státuszával kapcsolatos volt. Erősen kritizálta az egylényegűség tanát, amit egy pogány korrupció eredményének tartott. Tagadhatatlanul alacsonyabb rendű krisztológiát vallott, mint az ortodox hozzáállás, bár a megváltásnak központi szerepet tulajdonított, és Jézust egyedüli közbenjárónak, és egyedüli Úrnak tekintette. A hozzá való imádkozást viszont nem javasolta, az imádat és hálaadás egyedüli jogosultjának az Atyát tartotta. Ezzel összefüggésben korai egyház történetét gyakorlatilag újraírta, hatalmas mennyiségű forrással igazolva állításait. Egyháztörténete személyes (főleg katolikus) egyházkritikájának fényében íródott, támadta bálványimádásba hajló ereklyekultusz, és a beteges aszkétizmus is.

Halála után néhány évtizeddel egy bibliai szövegkritikáról szóló könyve is megjelent Historical Account of Two notable corruptions of Scripture, in a letter to a friend címmel, melynek eredményei igazolást nyertek a legújabb szövegkritikai bibliakiadásokban.

Newton teológiájának érdekessége, hogy a tudományos gondolkodásának és biblicizmusának különleges szintézisét adta. A tudományos munkájában leírt tervezési érveit a mai napig használják a teremtéskutatók, a racionalista bibliamagyarázata pedig a misztika tagadása ellenére nagymennyiségű a prófécia magyarázatokkal egészül ki. Mivel a tudós teológiai kéziratainak feldolgozása még nem ért véget, idővel még több érdekes adat derülhet ki személyes hitéről, és még több alternatív lehetőséget tudhatunk meg arról, hogy a tudományos gondolkodás és a keresztény hit hogyan egyeztethető egymással.

Erdei Ildikó