„...nem olyan síkság az, hol kis ágaskodással a tücsök is széttekinthet; sem oly fátlan pusztaság, a mely fölött még a Nap is elunja a járást: hanem viruló kert,a hol szellő hordta magból nőtt ki az erdő, haragos sömlyékből indul útra a virágra hulló harmat, arany csillogású buczkákkal köt czimboraságot a ,kénye-kedvére őgyelgő napsugár."
(Kada Elek)