Az aggodalmaskodás    (Lukács 12:23)

Miközben ezeket a mai gondolatokat forgatjuk magunkban, elénk tűnik ez a történet, amelyben Jézust arra kéri aggodalmasan egy ember, hogy erővel, hatalommal szerezze meg számára a jussát.   Jézus nem kezd tájékozódni, nem száll jogi vitába, s mielőtt a vagyon egyáltalán szóba kerülne, azt mondja: Az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet.

            Életem első serdülőkori óráján az aggodalmaskodásról beszéltünk. Viczián Pista ifivezető, aki az órát tartotta, egy akkor divatos éneket tanított, ami nem volt benne az énekeskönyvben. „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel. Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső király, ég és a föld ura, szívünk tiéd, légy annak is Ura!" Lelkesen énekeltük a magyar népdalokhoz képest egyszerű éneket. Igazából tizenévesekként a hatvanas években  nem nagyon tudtuk, hogy mi is az az aggodalmaskodás. Az igazi nagy aggodalom, a háború mögöttünk volt már, 56-ról keveset tudtunk, nem beszélhettünk róla, ezért minden csendesnek és jónak tűnt körülöttünk. Talán akkor, amikor imádkoztunk és Pista lecsukott szemmel, áhítattal imádkozott, a szeme rebbenésén érthettünk meg valamit abból, hogy mit is jelent aggódni.

            Minden rendben van körülötted és magadban?  Vannak-e elintézetlen ügyeid? Van-e a szívedben aggodalom önmagad élete felől? Vannak emberek, akikért aggódsz ?  Mert azért az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet.

            Ahogy lassan felnőttünk, lassanként belehintették a szívünkbe az aggódást.  Akkoriban nyaranta Nagyenyeden nyaraltunk a nővéremmel és a kolozsvári rokon gyermekekkel, ifjakkal.... Napjainkat a Maros-parti strandon töltöttük, s egyetlen témánk a sok vicc mellett az volt, hogy mi lesz Erdéllyel. Akkor még nagyon sokan azt hitték, hogy a kommunizmus elmúltával Magyarország visszakapja az elcsatolt területeket, vagy legalábbis visszaállítják az 1940-es határokat. Hogy újra egy család lehessen a nemzet. Minden határon túli magyar EZÉRT hallgatta a Szabad Európa rádiót, s  erre az eseményre minden család egy-egy üveg Tokajit tartalékolt a könyves szekrény tetején.. A fiatalok körében nagy volt a bizakodás, de a szíve mélyén mindenki aggódva tudta, hogy nem úgy lesz. Különösen akkor kezdett telt meg a szívünk aggodalommal, amikor a strandról hazafelé elhaladtunk az alig látható régi emléktábla mellett: a nagyenyedi polgárok ezreinek 1849 telén való legyilkolására emlékeztetett....  Az első igazi aggodalmat számomra ez a néma tábla jelentette, amely  a hajdan dicső vidék pusztulására emlékeztetett, hiszen Nagyenyed sokáig Erdély és így Közép Európa egyik meghatározó  szellemi központja volt. Ma már csak egy bentlakásos magyar középiskola van a falak között....

            Aggodalmaid között ott van-e a nemzetért való aggodalom? A magyarság őrizte meg a legtöbbet az eredeti európai műveltségből minden téren: mennyire féltjük ezt a hatalmas kincset? Vannak-e eszközeink, hogy megismerjük és megtartsuk?

Mert azért az élet több, hogy nemaz eledel és a test, hogynem az öltözet.

            A nemzetért való aggodalmaskodásról: a féltő tájékozódásról, a mozduló tenniakarásról mára már a legtöbb társadalmi réteg jórészt leszokott. Ki tenné kockára   vagyonát, állását, jó hírét, nyugalmát olyan bizonytalan, sőt idejétmúlt fogalomért, mint a nemzet? Korábban az egész kérdést Európa nyakába varrták az emberek, s amikor tagok lettünk, kiderült, hogy alig változott valami is, sőt...Mostanában azt mondják, hogy majd a politikusok megoldják ezt a kérdést,  hogy megmarad-e a nemzet. Pedig a nemzet hagyományaiban, nyelvében,  egy-egy emberben, családban közösségben él - tehát rajtunk is nagyon sok múlik. Miközben sikeresen leszoktattak bennünket a nemzet iránti felelősségünkről, egyre kevesebben aggódnak például az egyházért. Ma nincsenek hitviták, pedig továbbra is vannak istentagadó, zavaros körök, amelyekkel szemben tisztázni kellene álláspontunkat. Az állam is segít bennünket, vannak iskoláink, szeretetintézményeink. Nem kell aggódni, minden rendben van. Legalább is kívülről így néz ki. Mert azért az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet.

            Ma nem aggódik senki sem a családokért. Egy - egy családi összejövetelre meg sem lehet hívni a sok rokont - ha vannak még - , mert nem férünk el a szándékosan apróra épített   lakásokban. Esküvő, keresztelő, temetés után egyre kevesebben maradunk együtt. Sőt nemcsak a nagycsalád szétesésének lehetünk tanúi, hanem a család, a szülők és gyerekek- modell felbomlása után, a házasság felbomlásának, létre sem jöttének is tanúi vagyunk, ezzel önként megvalósítva a globális igyekezetet: egyedül élni, gondolkodni, lenni, hogy többet fogyasszunk.  Egyedül tehát , nemzet, egyház és család nélkül már csak önmagunkért kell aggódnunk.

            Megvan-e még a nemzeted? Megvan-e még az egyházad, ahol imádkozni, aggodalmaskodni, megbocsájtani, áldást fogadni lehet? Megvan-e még a családod, vagy szétporlasztotta az egyet nem értés, a gyengeség, a megbocsájtásra képtelenség, a pénz, az örökség, az ÉNnekem jár gondolat?  Mert azért az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet.

            Egyedül vagyunk hát. A nagy nyugalomban, hogy nem kell világháborút, szabadságharcot, vallásháborút megvívni, sőt most már a válságot is kezelni fogják, s ki sem lehet olyan könnyen lakoltatni senkit sem, s novemberre remélhetőleg tényleg felépülnek az árvízben összeomlott házak, ahogy korábban Szabolcs-Szatmárban, s mert a foci VB-n is csak a bírónak kellett szorítani, hogy el ne essen, s ne tévessze össze a sípját a a vuvuzáléval  - tehát mindenki ráér a maga bajával törődni.  Ugyan az a legfontosabb, hogy nekünk mi az érdekünk, de azért ott lappang bennünk egy csomó SZÍVAGGODALOM. Ez Czuczor Gergely nagy nyelvtudósunk szerint szívet aggasztó, nyugtalanító érzés, állapot, mely kivált a kétes jövendő miatt gyötör valakit. Erre az érzésre, bizonytalansággal kapcsolatos félelelmre válaszol Jézus az őt kérdezőnek, így most nekünk is. Éppen ezért kell most a nyár derekán, a perzselő és megtisztító hőségben is Jézust keresnünk, akiben szívaggodalmaink megnyugodhatnak. Mert azért az élet több, hogynem az eledel és a test, hogynem az öltözet. Az élet maga a Teremtő Isten ajándéka, s a mi életünkbe helyezte, hogy magyarként, keresztényként megőrizzük    , elsősorban saját, belső életünkben, s ezzel együtt a körülöttünk lévő világban.