„ ...ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az."

 

Ilyenkor augusztus 20-át, állami ünnepként tartjuk számon.  A tűzijáték este pedig az, ami a nevében van: játék, s annak is kell vennünk....

A katolikus testvérek számára, szent István ünnepén alkalom van emlékezni a nyugati kereszténység Magyarországra való bevezetése és az ezer évesnél is idősebb magyar katolikus egyházra tekinteni. Persze ezer év távlatából nagyon nehéz megállapítani, hogy abban az időben mit jelentett a nyugati kereszténység felvétele, a régi magyar szkíta rítusú kereszténységgel szemben, amelyet tűzzel, vassal irtottak ki. Szent István van akinek a legnagyobb magyar szent, s van, aki a régi magyarság eltiprását látja benne. Talán furcsa módon, mind a kettő egyszerre. A Budapesti Bazilikánál minden évben hatalmas körmenetet rendeznek, s felvonul mindenki , aki csak számit, s ez a felvonulás sokkal inkább a mának szól: megmutatni, hogy megvannak, s a sok nehézség ellenére nem vesztek el a szerzetesrendek, lovagrendek, segítő szolgálatok, diakónusok

A református testvéreink ezen a napon, vagy legalább is ilyenkor újkenyér ünnepet tartottak mindig is. Nem volt körmenet, vagy állami zászlófelvonás a református falvakban, hanem örvendeztek a annak, hogy sikerült megtermelni a betevő falatot, a mindennapi kenyeret, s örvendeztek a kenyérnek, az életnek. Inkább tehát kenyér ünnep, az élet beteljesedésének az ünnepe volt mindig is újkenyér ünnepe. Sok régi szokásról maradtak feljegyzések, a z újkenyér ünnepével kapcsolatban, mára azonban a kenyér, mint a legfontosabb étel elvesztette a jelentőségét. S lassanként újkenyér ünnepe is egyre kevésbé fontos az emberek számára. Ahogy az az élet is, amelyet felülről kapunk...

A mai istentiszteleten József történetét olvastam fel. Három angyali jelenést. Érdekes, hogy az Ószövetségben az Isten saját maga jelent meg, s cselekedett. Megteremtette a földet, beszélgetett Ábrahámmal, Mózessal, a prófétákkal és szavával jelentette ki magát. Persze ezt a formát vehetjük képes megfogalmazásnak, figyelembe véve a kor hallgatóit. Az Isten cselekedetei és a leírása közt sokszor sok évszázad, évezred telt el. Az evangéliumok esetében azonban alig néhány évtized múlva szemtanuk írták le, szinte jegyzőkönyvszerűen, hogy mi történt. Így nem kell gondolkodnunk arról, hogy miképpen is történhetett valójában minden, hanem egyszerűen csak rá kell csodálkoznunk a szövegre. Józsefnek háromszor is megjelent az Úr angyala, s mindhárom esetben rendkívül fontos volt a megjelenése, ugyanis bele kellett szóljon József életébe.

Először is József a törvények ellenére elbocsátotta volna titkon Máriát, amikor kiderült, hogy viselős volt a Szentlélektől. Hiszen akkor éppen olyan nehezen lehette elhinni, hogy angyalok jelenhetnek meg és beleszólhatnak az ember életébe. Ma elképzelhetetlennek tartjuk, hogy Isten megszólítson valakit, mint Ábrahámot, vagy Mózest, s a mai emberek, s a hivők is elképzelhetetlennek tartják, hogy komoly, valóban sorsfordító dolgokban megszólítsa az angyal, ahogy Józsefet megszólította, álmában megjelenve, s elfogadta, hogy neki kell vigyáznia, támogatni védeni Máriát és Jézust, aki azért jött erre a földre, hogy megszabadítsa az ő népét annak bűneiből. Azt hiszem Jézus földi atyjaként ez a döntés nagyon nehéz volt. Támogatni, védeni, őrizni az élet tökéletes megjelenítőjét Jézus Krisztust.

Ugyan ezt a szerepet várja el minden nép a földi királyoktól, s mi is szívünk mélyén Szent Istvántól, vagy bármelyik államfőtől, vagy mindegyik politikustól, törvényhozótól, akár egy kicsi falu önkormányzati képviselője legyen, hogy itt a földön, földi eszközökkel védje óvja az életet, amelybe beleszülettünk, amelyet örököltünk őseinktől...József ugyanis minden esetben földi eszközökkel segítette Máriát és Józsefet. Hiszen mind a három esetben, amikor megjelent álmában az angyal: amikor elfogadta Máriát, amikor elindult Egyiptomba a betlehemi gyermekgyilkosság elöl, s amikor visszatért Názáretbe, ahol az angyali üdvözlet is történt....minden esetben angyaltól kapott, azaz e megfogható és emberi ésszel megérthető világon túlról kapott angyali jelenést, biztatást, és nagyon is hétköznapi eszközökkel védte óvta a az életet.

József élete nem volt olyan látható, mint mondjuk Máriáé, vagy a tanítványoké, hiszen alig tudunk róla valamit. Elfogadta Máriát, ott volt Jézus születésénél, menekítette a kicsi Jézust, elviszi a templomba bemutatni, de később már csak úgy szerepel, mint egy ács, akinek a fia Jézus. Talán idősebb ember volt - egyes iratok szerint - és hamarabb meghalt, mint Jézus, ezért helyette egy másik József arimatriai József az, aki gondoskodik Jézus testéről....József mindig a háttérben. A mi számunkra József alakja példa lehet, egyrészt abban, hogy elfogadjuk: az Atya küldhet hozzánk angyalokat és segítséget adhat az életünkben. Persze komoly hit kell ahhoz, hogy tényleg elfogadjuk az Isten nem közvetlen személyként, hanem angyalokon keresztül segíti az életünket. Nehéz beépíteni, befogadni a mi személyhez kötött angyalainkat a hétköznapi, mindennapi társadalmi életünkbe.

Pedig nagyon nagy szükség van ma Józsefekre, akik hajlandók az angyalokra hallgatni és megőrizni a családjukat. Ma alig van ép család, amelyben meg akarják tartani az életet bármilyen nehézség ellenére. Ma talán ez a legnagyobb feladat, hogy megőrizzük a családokban az életet, azt, amiért ez a világ teremtetett. Évezredek óta vitatkoznak a tudósok azon, hogy miért is teremtette Isten a világot, nos hát igazából a nagyon sok válaszunk lehet, de a legfontosabb dolog az ahogyan egy családban megjelenik az élet, s ahogy itt ezen a földön megvédelmezik az életet, ahogy Jézus földi apja Jézust védelmezte, s egyben igy megtartotta az életet.

 

 

 

 

 

Mát. 1,19

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani.

Mát. 1,20

Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a [vers 18.] mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

Mát. 1,21

Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét [Luk. 1,31.] Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét [Csel. 4,12.] annak bűneiből.

Mát. 1,22

Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:

Mát. 1,23

Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, [Ésa. 7,14.] a mi azt jelenti: Velünk az Isten.

Mát. 1,24

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.

 

 

És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.

Mát. 2,13

Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.

Mát. 2,14

Ő pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.

 

Mát. 2,19

Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban.

Mát. 2,20

Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert [2 Móz. 4,19.] meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.

Mát. 2,21

Ő pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.

Mát. 2,22

Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.

Mát. 2,23

És oda jutván, [Zak. 6,12.] lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, [Ésa. 11,1.] hogy názáretinek [rész 26,71. Márk 1,24. Luk. 4,34. Ján. 18,5-7.] fog neveztetni.

 

József (héb. Jószéf 'Isten tegyen az éppen most született gyermekekhez'; a Ter 30,23 népetimológiával az aszaf 'elvesz' igéből magyarázza; a név egyiptomi szövegekből is kimutatható): az ÓSz-ben 16 személy neve. Közülük a legfontosabbak: - 1. pátriárka, a bibliai genealógia szerint Jákob és Ráchel Háránban született fia (Ter 30,22-24; 29,4). Ifjúkoráról a 37,2-4, álmairól a 37,5-11, bátyjai féltékenységéről a 37,5-11 számol be. Egyiptomban, ahová bátyjai eladták, igaztalan vádak alapján börtönbe vetették (39,1-23), de mert megfejtette a fáraó álmát (41,1-36), a fáraó kitüntette (41,37-57): egész háza és országa fölé rendelte. Egyiptomban ~ a Cofnát-Paneach nevet viselte; a fáraó hozzáadta Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát, ® Asznátot; ez 2 fiút szült: Manasszét és Efraimot (41,45-52; 46,20). Amikor ~ testvérei Egyiptomba érkeztek gabonát vásárolni, először eltitkolta (42,1-44,34), de aztán felfedte kilétét (45,1-15) és egész családját Egyiptomba hívta (45,16-46,7; 46,28-47,12; 50,12-21). Ez a tervszerűen felépített, határozottan célra irányuló tört. mesterműve az elbeszélő művészetnek. ~ Egyiptomban halt meg, 110 éves korában - az egyiptomiak ezt a kort tekintették eszményinek (50,22-26; Kiv 13,19); Józs 24,32: ~ csontjait Szichemben temették el. Sir 49,15: „testvéreinek feje, népének támasza". 1Mak 2,53: „megtartotta a törvényt és Egyiptom ura lett"; ugyanígy dicséri még a Zsolt 105,17-22; Bölcs 10,13 kk. is (vö. Hénoch 29,13 kk.). ~ törzsének (pl. Szám 13,11), házának (Józs 17,17) és fiainak (Szám 1,10; MTörv 27,12; 33,13.16; Ez 47,13) ősatyja; e kifejezéseken ® Efraim és ® Manassze törzsét kell érteni, v. alkalmanként Izr. összes É-i törzsét, amelyek közül Efraim volt a legfontosabb (37,16; Ám 5,15; Zak 10,6), esetleg Izr. egész népét (Zsolt 77,16; 80,2; 81,6; Abd 18). Józs 16,1-3; 17,14-18 még önálló törzsként szerepelteti ~et; ez Kánaán központjában, a szamariai hegyvidéken telepedett le. A Manassze és Efraim törzsére való tagolás (eredetileg Machir és Efraim?) csak másodlagos. ® Izrael fiai Egyiptomban. -

2. Jézus gondviselő atyja, Mária férje, Jákob (Mt 1,16) v. Éli (Lk 3,23) fia, Dávid családjából (Mt 1,20; Lk 3,23.31 kk.), foglalkozását tekintve ács (Mt 13,55). Az általa bemutatott áldozatból kikövetkeztethetően szegény ember volt (Lk 2,24). Amikor az angyal hírül vitte Máriának istenanyaságát, ~ már Mária jegyese volt (Mt 1,18; Lk 1,27; ® eljegyzés). A ® gyermekségtörténetben fontos szerepet játszik, egyébként az ev.-ok nem említik; ott Jézus egyszerűen az ács fia (vö. Mk 6,3: Jézus az ács). Mivel ~ igaz ember volt, aki a törv.-t megtartotta, titokban akarta Máriát elbocsátani, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy gyermeket vár a Szentlélek erejéből. Az angyal szavára mégis magához vette, de „nem ismerte meg", míg világra nem hozta elsőszülött fiát, akinek a Jézus nevet adta (Mt 1,18-25); a gyermekkel és anyjával Egyiptomba menekült (2,13-15), majd Heródes halála után visszatért Izr. földjére (2,19-21) és Názáretben telepedett le (2,22-23). Lukács azt is elmondja, hogy ~ áldott állapotban lévő jegyesével, Máriával a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe ment, hogy ott összeírják (2,4-6), s jelen volt Jézus születésekor (2,16 kk.), templomban való bemutatásakor (2,22-38), hazatért Názáretbe (2,39-40), a szokás szerint felzarándokolt Jeruzsálembe (2,41-50). - Egy 4-5. sz.-ból való apokrif irat, „~, az ács történetei" részletesen elmondja ~ halálát. ® Jézus testvérei - 3. Arimateai ~: Jeruzsálemben élt, s főleg a ® szenvedéstörténetben játszott szerepet. Jómódú (Mt 27,57), tekintélyes (Mk 15,43), igaz (Lk 23,50) ember volt, a ® főtanács tagja (Mk 15,43: tanácsos; Lk 23,51), Jézus tanítványa (Mt 27,57; vö. Lk 23,51: „nem értett egyet a határozattal és az eljárással"; „várta az Isten országát"), de Jn 19,38 szerint - a zsidóktól való félelmében - csak titokban. Jézus halála után elment Pilátushoz, elkérte a holttestet és eltemette a saját sírboltjába, melyet a Golgota közelében lévő kertjében sziklába vágatott, de még senkit nem temettek bele (Mt 27,60). - 4. ® Barnabás. - 5. ® Barszabbász.

Feltöltés alatt