Böjt 4. vasárnapja, Nikodémus 2011.

Mostanság - annak ellenére, hogy a történelmi egyházak létszámban meggyengültek, és nagyon sok gyülekezet nehézségekkel küzd - mégis csak szóbeszéd tárgya a kereszténység. Nekünk is tisztázandó, hogy a magyar évezredes kultúrát hogyan alakította a korai - már István előtti - kereszténység , majd a nyugati keresztény gondolkodás mit és mennyire változtatott az ősi kultúrán. Végül a legfontosabb kérdésünk, hogy ma és a jövőben az elavultnak tűnő keresztény eszközökkel kell-e, meg lehet-e újítani a kultúránkat, vagy lassan minden csak emlékké válik. Bővében vagyunk mindenféle írásnak, amelyek azt taglalják, hogy milyen is a magyarság és milyen is volt a történelmünk. Sajnos egyúttal sok kényszeres, zavaros, hivatkozás vagy bizonyítás nélküli véleménytömeg áraszt el bennünket, de hát nem baj, legalább van elég adat, amiből összerakható az, hogy milyen volt, és milyen kellene legyen az a kultúra, amely megtarthat bennünket ebben a rettenetesen Isten- és vallásellenes Európában.

Érdekel a múlt, a régmúlt? Azok az idők, amikor a magyar kultúra meghatározó szereppel bírt, s évszázadokon keresztül megtartotta az egyetemes nemzetet? Érdekel, hogy milyen is a magyar kereszténység, amely mindeddig megtartott bennünket élő kapcsolatban Istennel, és arra késztette elődeinket és most kortársainkat, sőt az utánunk jövőket is, hogy töltsék ki a rendelkezésre álló helyet, a Kárpát-medencét, hogy általuk Isten jelenléte nyilvánvalóvá váljék? Érdekel, hogyan is költözhetne be a kereszténység a mindennapjainkba?

Nikodémust nagyon érdekelte, hogy ki is az a Jézus Krisztus, annak ellenére, hogy magát mindenféle értelemben biztonságban tudó főember volt, sőt, olyan nyomok is vannak, hogy Jézus feltámadása után még vagy 40 évig főember is maradt Jeruzsálemben. Rendkívül művelt ember is volt, hiszen abban az időben igen alapos oktatást kaptak azon kevesek, akik hozzá mérhető helyzetben voltak. Érdekelte, mit mond Jézus, foglalkoztatta, hogyan is értse a szavait. Mivel azt állította Jézusról Keresztelő János, hogy az Atyától jött, ezt Nikodémus úgy értelmezte, hogy tehát Jézus az a személy, aki képes kapcsolatban lenni az Atyával és ezt a kapcsolatot másoknak is át tudja adni. Ezért kereste Nikodémus, hogy megtudja zsidóként, farizeusként, főemberként, hogy igaz-e, amit János állított, és hogy az az ember, aki ilyen jeleket tett, tud-e útmutatást adni másoknak is a teljesség felől? Ugyanez foglalkoztat minket is: mit tudhatunk a teljességről, és mit tegyünk, hogy rátaláljunk.

Van egy jó módszer arra nézve, hogyan is rendezzük be most az életünket, hogyan kapcsoljuk újra hozzá a kereszténységünket a magyar műveltséghez, hogyan is rendezzük össze mindazt, ami mára szétzilálódott. Igazából ez a módszer hozhatja meg a választ arra kérdésre is, hogy mennyire volt keresztény a magyarság István előtt és után, vagy a reformáció által, vagy milyen is volt az a bizonyos magyar vallás. A módszer pedig az, amit Nikodémusz követett: megkérdezte Jézust. Igen, ez az első feladat mostanság mindenki számára: meg kell kérdezni Jézust! Nikodémust semmi nem kényszerítette, hogy Jézussal találkozzon, maga kereste őt, ha óvatosságból csak az éj leple alatt is. Kockázatos volt találkoznia vele, hiszen Jézusról akkor már sok rossz hír keringett: voltak, aki istenkáromlónak, csalónak, mások szabadságharcosnak tekintették, vagyis mindenképpen jobb volt kerülni a vele együtt mutatkozást is, nemhogy útmutatást, tanácsot kérni tőle. Nikodémus azonban volt annyira bátor, és hajtotta annyira az igazság utáni vágy, hogy vállalva a veszélyt fölkereste Jézust, és föltette neki a kérdéseit.

Sokan vannak ma is, akik mindenfélét hallottak már Jézusról, de nincs merszük a végére járni, mi hát az igazság körülötte: valóban ő-e az út, az igazság és az élet? Odáig sokan eljutnak, hogy van valami közük Jézushoz, hallottak róla, egy-egy történetet is ismernek vele kapcsolatban. Sokan a saját gondolkodásukhoz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz kötik, és így mintegy a sajátjuknak tekintik őt, pedig ennél tovább kell lépni. Van egy mindezek feletti nagyon fontos lépés mindenki számára, hogy valóban közösségbe kerülhessünk vele. Ha mi igazán keresztények akarunk lenni a lassan vallás és Isten nélküli Európa közepén, ha tényleg azt szeretnénk, hogy életünk, gondolkodásunk, viselkedésünk keresztény legyen, akkor egyenesen Jézushoz kell fordulnunk, hogy megújulhassunk.

Reméled-e valóban, hogy az életedet, gondolkodásodat meg tudja még változtatni a Jézussal való élő kapcsolatod? Hiszed-e, hogy még kétezer év múltával is hat Jézus tanítása ránk a családunkra, a nemzetünk és az egész világ sorsára? Ha mi megtisztultan újra felvesszük a kereszténységet, az kihat egész Európára, különösen abban a tekintetben, hogy vagy a valódi kereszténység útjára lépünk, vagy más vallások fognak elborítani bennünket. Ezt a lépést, a Jézus felé fordulást, az igazság keresését most meg kell tenni. Akár legelőször, akár újra, bármilyen nehéz is - hiszen most megvan a lehetőségünk arra, hogy megtisztuljunk, hogy elinduljunk.

Újjászületni? Hát lehetséges? Ezt munkálja bennünk a böjti szelekkel beköszöntő tavasz, a kibomló virágok igézete, a megújuló természet mint minden évben általában. Csakhogy a Jézuussal való találkozásból fakadó újjászületés nem ilyen magától értetődő, viszont vonatkozhat a közösségekre és az egész nemzetre is. Legalább is nagyon reméljük, hogy ez az áttörés, ez a folyamat, hogy egy nemzet befogadja Istennek szent Lelkét, bekövetkezhet. Hiszen voltak már olyan nagy történelmi idők, amikor a Lélek nem csak egy-egy emberre, hanem egész nemzetekre kiáradt, mint pünkösdkor, amikor is az akkori nemzetek mindegyike megkapta Istennek erejét. Aztán később, másfél évezreddel később a magyar reformáció során egy egész nemzet talált vissza Isten közelébe, és valami hasonló következett be a mai Magyarországon a második világháború utáni ébredések idején.

Nikodémus is megújult lélekkel folytatta életét, és később, amikor Jézust vádolták, igyekezett menteni őt. Arimatriai Józseffel együtt mindent megtett, amit csak egy keresztre feszítettel kapcsolatban meg lehetett tenni. Krisztussal való találkozása nem csak az ő életét változtatta meg, hanem mindazokét, akik körülötte éltek, s akiknek tetteivel, életével és szavával az evangéliumot hirdette.

A mandula után hamarosan virágzik a cseresznyefa is, hogy a tavaszban is Isten nagyságát csodálhassuk. Itt az idő felhagyni az eddigi kesergéssel és önsajnálattal! Örülnünk kell a megújuló természetnek és a visszatérő lehetőségnek, hogy Jézus a közelünkben van, elérhető, megszólítható! Legyen bátorságunk meghallani a szavát és befogadni erejét, hogy valóban megújuljon az életünk!

János evangéliuma 3,1- Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é ? Felele Jézus: A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

János 7,50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.

Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus [rész 3,1. 7,50.] is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz),

Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.

HAAG: Nikodémus (gör. ’aki a néppel győz’): Zsidó körökben eléggé elterjedt (vö. ZsidTört 14,3.2) hellén neve ellenére ® farizeus és tanácsos volt, feltehetően a ® főtanács tagja, akit János evangélista úgy állít elénk, mint a nép vezetői közül azon kevesek egyikét, akik – ha bátortalanul és nem teljes meggyőződéssel is, de – elismerték Jézust v. legalább komolyan vették. Jézussal folytatott beszélgetésének (Jn 3,1–21; 3,1–12: a beszélgetés; 3,13–21: kérügmatikus reflexió; R. Schnackenburg szerint hozzá kell olvasni 3,31–36-ot) tárgya az embernek vízből és Szentlélekből való ® újjászületése, mégpedig az Isten országába bejutás elengedhetetlen feltételeként.

A farizeusokkal szemben védelmébe vette Jézust (7,50), Jézus temetésére pedig vitt 100 font mirha- és aloékeveréket (19,39).

– Egy – nem egységes – apokrif ev. is fűződik a nevéhez. Az 1. rész (1–16. f.) ® Pilátus cselekedeteit (Acta Pilati) tartalmazza; a 2. rész (17–27. f.) 2 szemtanú beszámolóját öleli fel ® Krisztus pokolraszállásáról.

A 2 önálló részt Kr. u. 400 után olvaszthatták össze. A szöveg 2 egymástól eltérő gör. változatban és több fordításban maradt fenn.