Abony. Böjt. 5.5. Áldozat, feltámadásra várás időszaka.
Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának. És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

A tanítványok mindent megtettek annak érdekében, hogy megmeneküljenek a veszedelemből. Végül felköltötték őt. Vagyis az anyagi, földi lehetőségeinken túlit, isteni segítséget kértek. Nekünk is ezt kell tennünk most a viharban.

A képen a kereszt, az áldozat - nagypéntek idöszak. A befelé mutató tulipánok a földi lehetőségeinkre kívülről érkező erő Jézus Krisztus által. Lecsengesíti a tengert. A kifelé mutató tulipánokból és a páros kacskaringók - kos szavak - az újjászülető életre utalnak. Egyszerre + és X jel. Halál és újjászületés.