"Január, itt a nyár!", vagy "Február itt a nyár!"  Igazából a "Tavaszi szél vizet áraszt" dallam és szöveg jut eszünkbe, mert már a nyár felé klözeledünk visszavonhatatlanul.  A tavasz hivatalos kezdőontja  régen Olaszországban a február 11, vagy 18 volt. A vízöntő, vagy kiáradás időszak február 21 ig. Ide tartoznak a vizes történetek: Jézus megkeresztelése, csodálatos halfogás, Jézus lecsendesíti a tengert, Jézus a vizen jár, kánai mennyegző, Özönvíz, Zsuzsanna és a vének, Mózes a csodálatos születésekhez, azaz a születés hónaphoz tartozik, de mivel a Nílusban egy mózeskosárban marad életben, ezért a kiáradáshoz is éppen úgy hozzá tartozik. Mózes népe igazán elterjedt akkor az Ószövetség idején, s persze most is. A kiáradás a "tegyetek tanitványoká minden népeket" képben jön elénk. A hit valóban az egész akkor ismert fölre kiterjedt Hispániáig, Keleten pedig Kelet Kináig (sicc!) Ilyenkor szokták a szölőt is metszeni, s ez előrevetiti a gondolatainkat egészen az őszig a betakarításig, a mérlegelésig, itéletig. Ahogyan ebben az időben előkészitik a tőkéket, olyan termés lesz később. A vizes történetek felsorolása koránt sem teljes.

Házasság hete. Nem elég hangsúlyos ünnep, sokkal többet kell foglalkoznunk a házasság kérdésével. A házasságban ott kell legyen az egymásért való áldozat is, és akkor már  bele is illeszkedik a február második hetébe. Ez a hónap ugyanis a halak, vagy a másokért való áldozat hónapja.  A z időszak befejező napja a nagypéntek, amikor is Krisztus, mint a vőlegény áldozza fel magát a mennyasszonyért, az egyházért.

Február 11. betegek világnapja, ami nem a betegség ünnepét, hanem a betegekkel való törődést jelenti. Az összes betegséggyógyítás ide tartozik. Jézus nem a betegséget gyógyította, hanem az embert.

Béna meggyógyítása (Máté 9,1-8), (Márk 2,1-12), (Lukács 5,17-26). Egy ház tetejét kibontva eresztik Jézus elé a gyógyulni vágyót. Jézus azt mondta: „Bízzál fiam, bocsánatot nyernek bűneid". A jelenlévő írástudók azt mondják, „ez káromkodik". Jézus válaszában közli az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására, és rászól a betegre, „kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt és hazament.

Egy béna meggyógyítása a Beteszda-fürdőnél szombaton (János 5,1-18). Ennél a történetnél a Bethesda a könyörület háza, azaz az egyház, ami egyszerüen nem működik. Jön Jézus és ő maga gyógyit.

Béna kezű ember gyógyítása szombaton (Máté 12,9-13), (Márk 3,1-6), (Lukács 6,6-11).

Két vak (Máté 9,27-30) kérleli: „Dávid fia könyörülj rajtunk!" Jézus megkérdezi hiszik-e hogy meg tudja tenni. Ők igennel válaszoltak, mire Jézus megérintette szemüket és rögtön megnyílt a szemük. Rájuk parancsolt: „Vigyázzatok ne tudja meg senki!" De ők az egész környéken elhíresztelték.

Betszaidai vak gyógyítása (Márk 8,22-26). Vakot hoztak eléje, hogy érintse meg. Megfogta a vak kezét és kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?" Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának." Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott. Jézus megkérte a faluba ne menjen be.

Két vak meggyógyítása (Máté 20,29-34). A történet megegyezik Márk jerikói vak történetével, Máté két vakot ír le.

Jerikói vak (Márk 10,46-52), (Lukács 18,35-43). A vak így szólongatta Jézust: „Dávid fia, Jézus könyörülj rajtam." A zsidó hagyomány szerint Dávid fiának lehet szólítani a vér szerinti leszármazottakat, akikből királyok lehettek, vagy a Megváltót, a Messiást, akit ugyancsak Dávid leszármazottjaként vártak.[6] Jézus így válaszolt: „Láss! Hited megmentett."

A vakon született meggyógyítása szombaton (János 9). "Mester ki vétkezett ez vagy a szülei, hogy vakon született?" kérdezték tanítványai. „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk" - felelte Jézus. Míg tovább beszélt a földre köpött, nyálával sarat csinált, és a sarat a vak szemére kente. Majd elküldte hogy a Siloe tavában mosakodjon meg. Elment, megmosdott és látott. A meggyógyultat a farizeusok részletesen kikérdezték később, végül avval dobták ki: „Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?"

A kafarnaumi százados szolgájának gyógyítása (Máté 8,5-13), (Lukács 7,1-10). A százados kéri, hogy a rettenetes kínokat kiálló szolgáját gyógyítsa meg, aki otthonában van. Jézus menni akar, de a százados visszatartja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám!" Jézus azt mondja kísérőinek: „...Izraelben nem láttam ekkora hitet." Majd a századoshoz fordulva: „Menj, legyen úgy, ahogy hitted!" A szolga még abban az órában meggyógyult. (Egyes keresztény egyházak imáiban megtalálható ma is a százados szavai.)

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása (János 4,46-54). János megemlíti ez volt Jézus második csodajele, amikor Júdeából Galileába tartott. A tisztviselő kérlelte, hogy menjen meggyógyítani fiát, de Jézus nem ment el. „Hacsak jeleket, csodákat nem láttok, nem hisztek." „Menj csak, él a fiad." És megtudták, abban az órában gyógyult meg a fia, amikor ezt mondta.

A kánaáni asszony lányának gyógyulása (Máté 15,21-28), (Márk 7,24-30). Egy ördögtől megszállott leányhoz hívja anyja, de Jézus türelemre inti. Az asszony erre szerényen válaszol: „Uram de azért a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak." „Ezekért a szavakért menj, az ördög elhagyta leányodat." Felelte Jézus. (Márk szírföníciai asszonyt ír.)

Péter anyósának gyógyítása (Máté 8,14-15), (Márk 1,29-31), (Lukács 4,38-39). Tanítványa anyósának megérintette kezét és elmúlt a láza. Fölkelt és szolgált neki.

A vérfolyós asszony aki megérintette a ruháját (Máté 9,20-22), (Márk 5,24-34), (Lukács 8,43-48). Ez a gyógyulás Jézus tudtán kívül zajlott le. Jézus ruháját megérinti hátulról, és Jézus érzi, hogy erő ment ki belőle. Az ószövetségi törvény értelmében az asszony tisztátalan volt. Később, a keresztények erre a példára hivatkozva gyűjtik Jézus ereklyéit.

Süketnéma gyógyítása: nyílj meg! (Márk 7,31-37). Dekapolisz határában eléje hoztak egy dadogó süket gyermeket, kérve tegye rá kezét. Jézus elvitte a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Közben fohászkodott és így szólt: „Effata, azaz nyílj meg." (Ez az arámi kifejezés bekerült a katolikus egyház keresztelési szokásai közé; ahogy a süket néma nyelve és füle megnyílt, úgy a csecsemő lelke is nyíljon meg Isten igéje előtt.

A főpap szolgájának levágott fülének meggyógyítása (Lukács 22,49-51). Jézus elfogatása közben az egyik tanítvány (név szerint Péter - János 18,10) meg szerette volna védeni Jézust és kardot rántott az egyik szolga (név szerint Malkusz - János 18,10) ellen. A keresztények ebben a példát látják az ellenség szeretetére. Jézus utolsó gyógyítása.

Vízkóros meggyógyítása szombaton (Lukács 14,1-6). Jézust egy vezető farizeushoz hívták étkezni. Előtte állt egy vízkörös ember. „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?" Nem válaszoltak, erre meggyógyította, és így szólt: „Ha valamelyikteknek fia vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?" Nem tudtak mit felelni. Az

Őt követő emberek meggyógyítása (Máté 12,15-21), (Márk 3,7-12), (Lukács 6,17-19).

Mind aki ruhája szegélyét érintette, meggyógyult (Máté 14,34-36), (Márk 6,53-56).

Nagy tömeg kísérte, akiket meggyógyított Júdeában (Máté 19,1-2).

Nagy tömeg előtt gyógyít vakokat, bénákat, sántákat, némákat, és más betegeket (Máté 15,29-31).

Vakok és sánták gyógyítása a templomban (Máté 21,14). A gyerekek a gyógyítás után kiabálják a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!" A papok kérdőre vonják Jézust hallotta-e. „Hallottam. Nem olvastátok sosem: gyerekek és csecsemők ajkaival hirdetem dicsőségedet?" Jézus itt nem annyira magára, hanem Istenre utal - idézete a (Zsolt. 8.3)-ból való -, hogy Ő az aki a csodákat véghez viszi általa.

Néhány beteg meggyógyítása kézrátétellel szombaton (Márk 6,1-6).

Sok embert megszabadított betegségétől, szenvedésétől és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát (Lukács 7,21).

Jézus felsorolja néhány (többek között gyógyító) tevékenységét (Máté 11,4-5), (Lukács 7,22).

Kafarnaum betegeinek és ördöngöseinek meggyógyítása (Máté 8,16), (Márk 1,32-34), (Lukács 4,40-41).

Gyertyaszentelő Boldogasszony. A boldogasszonytól nagyon fél a reformátusság, de talán, ha nem valamilyen felekezeti torzsalkodásnak veszzük, vagy dogmatikai kőbe vésett szabálynak, hanem inkább a magyar keresztény kultúrát keressük benne, akkor a mi számunkra is adhat eligazítást, ha más nem annyit, hogy a római katolikus magyar testvéreink mit is értenek alatta. A gyertya kiment a divatból, amióta bevezették a villanyt, különben is a református istentisztelet hétköznap mindig a határba igyekvő munkás kezek napi időbeosztásához igazodott, igy már mindig vlt elég világosság a templomban. Vasárnap pedig délelött volt az istentisztelet, ezért nem kellett a gyertya. A gyertyaszentelés ma a katolikusok ünnepe, nekünk az egész történetől csak a világosság, megtisztulás maradt. Én vagyok a világ világossága.

Megtisztulás...

Van egy szomorú emléknapunk: Budapest eleste. 1945-ben. Február 13. Elöbb Budapestet erőddé tették, s az is volt nagyon hosszú ideig. Volt olyan orosz katona, aki azt mondta, hogy rosszabb volt, mint a leningrádi, vagy a sztálindrádi ostrom. Igen, sokkal hatékonyabb fegyvere volt mindkét félnek és rettenetes volt a pusztítás. Lelkileg a mai napig nem dogozta fel a nemzet. Sem a pusztítást, sem a zabrálást, sem pedig a megbecstelenítáést. Ezért kell nekünk is beszélni róla.

Bálint nap február 14. Balázsolás,

Böjt Azon alapfogalomból indulván ki, hogy a böjt lényege éhezésben áll, az éh vagy ěh gyökből származtatható, t. i. éh máskép éj, honnan: éhomra vagy éjomra, éhomét vagy éjomét. Ezt a fejtést azonban nem, mert a bűvölés bőségre való varázslást jelent. Tehát valamilyen bőséget jelent a bőjt, ami elsö pillnatra meglepő. HA azonban a teljes embert szemléljük vallási megtisztító időszaainkban, akkor a bölt eredménye semmiképpen nem valami veszteség, hanem Isten szeretetében való bővőlködés lesz. Tehát a bölt olyan cselekedetsort jelent, amely lelki dolgokban való bővölkődést eredményez. Bő-jt. Bő-it.
Az éj vagy ěj előtéttel béj, vagy běj, igévé alakulva: béjik vagy bějik, = éhezik, éhes állapotban van, s ebből lett: bějés, (éhezés) és béjet bějt (éhom, éhállapot). A b előtét nyelvünkben gyakori, mint: ámul bámul, iczeg biczeg, illeg billeg, anya banya, állvány bálvány, ennünket bennünket, öklel böklel stb.
A régieknél gyakran eléfordúl bejt alakban.
Így Sz. István király legendájában olvassuk: „lelkét éltetvén ajojtatus imádságokkal – – – ez világi testi eletét szent bejttel.“ A hellen nyelvben is a böjtöt jelentő szókban: nhVteia, apastia, asitia a nem evés, éhezés alapfogalma rejlik.
Képzésre nézve egy osztályba tartozik a sajt, rojt, bojt, lejt, rejt szókkal.
Ez a képzés olvasatunkban nem egészen pontos, ugyanis kétféle –jt végződésű szósorunk van: főnévi: Böjt, sajt, bojt, lajt, rojt, pajt(a), sejt, rajt
és igei: lejt, fejt, taszajt, hajt, stb.